Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
Budapest I. ker., Bécsi kapu tér 2-4.
Telefon: 
+36 1 225 2843
Nyitva tartás: 
H-CS: 8:30–17:45, P:8:30–14:00
Reformációs projekt koordinátora
Kovács Eleonóra
kovacs.eleonora@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017 December
 

A kálvinista prédikátor esete a könnyező Máriával

A Rákóczi-szabadságharc időszakában a felekezetek viszonylag békés – ha nem is feszültségektől mentes – egymás mellett élésének egy különleges pillanatát eleveníthetjük meg azonban alább közlendő forrásunk segítségével Mészáros Kálmán (a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa) publikációjának közreadásával.
A kálvinista prédikátor esete a könnyező Máriával

Mészáros Kálmán

A kálvinista prédikátor esete a könnyező Máriával

Közleményünk sokat ígérő címe ellenére sem a mikszáthi, móriczi novellák kedélyességével nem szolgálhat, sem a 17. századi hitvitázó irodalom argumentációs eszköztárának ismertetésére nem vállalkozhat, mert a szóban forgó eset körülményeiről igen kevés információnk van, s a nevezetes könnyezés tanúi között éppen csak regisztrálni tudjuk a helyi református lelkészt. Az ő véleményét, állásfoglalását nem ismerjük, s arra is kevés az esély, hogy a jövőben erre vonatkozó adat kerüljön elő. A Rákóczi-szabadságharc időszakában a felekezetek viszonylag békés – ha nem is feszültségektől mentes – egymás mellett élésének egy különleges pillanatát eleveníthetjük meg azonban alább közlendő forrásunk segítségével, ahol egy csodás esetről beszámoló katolikus tudósítás éppen a református lelkész jelenlétét emeli ki, sőt rajta kívül nem is nevez meg más tanúságtevőt. Éppen ezért úgy véltem, talán a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódó népszerű közegben is helye lehet a római katolikus Mária-tisztelet ismertetésének egy jellemző történelmi példa keretében. A témát szolgáltató, Máriát a kis Jézussal ábrázoló nevezetes kegykép bemutatása pedig az adventi várakozás hangulatához is jól illeszkedik. Ennyit tehát a magam és témaválasztásom mentségére, s lássuk immár a részleteket!

A történelmi Zemplén vármegyéhez tartozó, ma Szlovákia keletei részén található kisváros, Varannó pálos temploma 1708 óta őriz egy Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló kegyképet. A kép a híres lengyel zarándokhely, a jeruzsálemi kálvária mintájára épült Kalwaria Zebrzydowska vérrel könnyező kegyképének másolata, amelyet Bercsényi Miklós lengyel szolgája (titkára), Goleczky Ferenc vásárolt, és Bercsényi varannói kastélyában helyezett el. A kép itt kezdett könnyezni 1708. augusztus 27-én, amelynek sokan a csodájára siettek. A helyi pálosok elöljárója, Hnatovich Ágoston is megjelent a helyszínen, és rendtársa, Soós Mátyás jelenétében ő törölte le a könnyeket a képről, melyet azután átvitt a pálos templomba. Hnatovics erről jelentést írt feletteseinek, s tudósítása 1743-ban nyomtatásban is megjelent Benger Miklós rendtörténeti munkájában. Ugyancsak Benger számol be arról, hogy többen ékszereket ajándékoztak a könnyező Mária-kép számára: Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina aranyláncot, sógornője, Csáky Istvánné Zichy Klára ezüst karkötőt, özvegy Haller Sámuelné Barkóczy Julianna és a kép eredeti tulajdonosa, Goleczky Ferenc pedig egy-egy ezüst szívet helyezett a képre.

A varannói kegykép

A kegykép csodával határos módon átvészelte a Varannót sújtó 1718. évi tűzvészt is, tisztelete így még inkább kiteljesedett. Az 1749. évi canonica visitatio már a „templom díszeként” említi „a jámbor és buzgó nép” által csodásként tisztelt festményt. A képre helyezett fogadalmi ajándékok is megszaporodtak, amiről leginkább egy feltehetően a 18. század középső harmadában készült igényes másolat, a jászfényszarui plébániatemplom oltárképe tanúskodik. (Egy másik másolat a krasznahorkai várkápolnába került, s ez szintén a kép tartósan meglévő tiszteletét jelzi.)

 

A jászfényszarui kegykép

A varannói templombelsőt 1754–56 között Ian Lukas Krackher (1719–1779) festette ki, s a karzaton lévő, mára erősen megrongálódott freskók egyike az 1708. augusztus 27-i csodás könnyezés jelenetét ábrázolja részletes felirattal. A kegykép közben – a keleti egyházra jellemző – aranyozott ezüst borítást kapott, amely az eredeti vászon festményből kitakarja Mária és a kis Jézus ruházatát, az egykori portrékból csupán az arcokat és kezeket hagyva szabadon.

A kegykép tisztelete a pálos rend II. József általi feloszlatása után is töretlen maradt, de a csodás könnyezés emléke a 20. századra elhalványulhatott, mert a rend történetírója, Kisbán Emil kétkötetes munkájában (1938–1940) már nem emlékezik meg az eseményről. Újabban a művészettörténeti irodalom, illetve a kegykép eredetét és a róla készült másolatok sorsát vizsgáló helytörténeti munkák révén került ismét előtérbe a napjainkban újra pálos kézen lévő varannói templom nevezetes oltárképe.

Egy most előkerült egykorú tudósítás megerősíti és némiképp pontosítja, sőt ki is egészíti eddigi ismereteinket a kép eredetéről és csodás könnyezéséről. Idősebb Barkóczy Ferenc gróf, Zemplén vármegye főispánja, egyben kuruc tábornagy és szenátor ugyanis levélben számolt be a részletekről II. Rákóczi Ferencnek. Leveléből megtudjuk, hogy Bercsényi embere az előző évben (a kuruc főgenerális lengyelországi útja során) vásárolta a képet, és azt bekereteztetés céljából adta át a gróf varannói udvarbírájának. Az udvarbíró az elkészült képet az almárium fölé helyezte, s ott kezdett könnyezni többek jelenlétében 1708. augusztus 27-én délelőtt 11 óra körül. Barkóczy egyetlen tanút sem nevez meg, tudósításának így különösen hangsúlyos eleme, hogy a jelenlévők közül kiemeli a helybéli református lelkészt, s e tényt a fejedelmi kancellárián készült tartalmi kivonatba is átemelte az írnok.

Fontos megjegyzése még Barkóczynak, hogy a kép a pálos templomba való átszállítás után, szeptember 2-án újra könnyezni kezdett, s az is említésre méltó, hogy a kép eredetijeként egyértelműen a Kalwaria Zebrzydowska-i kegyképet említi (a „kép az kalvariai csudálatos Boldog Asszony képi formájára vagyon írva ruhára”), s e kijelentése megerősíti a művészettörténeti összehasonlító vizsgálatok eredményét. (Csak legújabban sikerült ugyanis tisztázni, hogy a korábban felmerült vélekedésekkel szemben nem a genazzanói, hanem a kalwariai Mária-kép másolata került Varannóra.)

 

A Kalwaria Zebrzydowska-i kegykép

Az öreg Barkóczy levelének értékét tovább növeli, hogy megyéjének még egy hasonló csodájáról beszámol: a sztropkói uradalomhoz tartozó ruszin falucska, Rafajóc fatemplomában („cerkó”) ugyanis egy fára festett Mária-ikon 1708. szeptember 14-étől nyolc álló napon és öt éjszakán át könnyezett folyamatosan. Végül érdekes lehet még a kuruc tábornagy záró megjegyzése, azt tanácsolja ugyanis a fejedelemnek, hogy kezdeményezzen ájtatosságokat az országban, „hadd engesztelnők Istennek ő szent Felségének ellenönk való felgerjedt haragját!” Ő tehát nem a kurucok trencséni csatában elszenvedett katasztrofális veresége fölött kesergő Patrona Hungariae-t vizionálta a könnyhullató Mára-képek kapcsán, hanem a kurucok (vagy általában a magyar nemzet) erkölcsi hanyatlásának csalhatatlan jelét fedezte fel bennük.

Barkóczy Ferenc sógorának (unokahúga férjének), Károlyi Sándornak is beszámolt a csodás eseményekről, ezt a levelét azonban valaki kiemelte az egyébként példásan rendezett, jegyzékbe vett kuruc kori levelezési anyagból. (Nem kizárt, hogy ismét „református kapcsolódási ponthoz” érkeztünk: az iratanyagot ért veszteség egy része ugyanis a kor híres-hírhedt kutatójához, Esze Tamás történészhez (1903–1993) kapcsolódik, aki már az 1940-es években is kölcsönözhetett a Károlyi-levéltárból kuruc kori iratokat, s szétkallódott hagyatékából már több ízben került elő innen származó dokumentum.) Egyelőre be kell érnünk a kuruc kori misszilisek egykorú elenchusából származó rövid kivonattal: „Tavarna, 8. [Augusti]. G. Barkóczi Ferenc uram levele, Egerbül haza érkezésével az Boldogs[ágos] Szűznek képjeinek sírása hallásáról, egyik Varanón, a’ másik Rafajoczon, kit a’ Fejedelemnek is megírt…” A jövőbeni célzott kutatások révén talán még több forrás előkerülését remélhetjük a témához, s bizonyára a könnyező Máriára rácsodálkozó varannói kálvinista pap személye is azonosítható lesz egyszer. Puszta említése a helyi református gyülekezet története szempontjából is fontos, a legújabb szakirodalom ugyanis 1706-ból adatolja a varannói református prédikátor működéséről szóló utolsó híradást.

 

 

Tavarna, 1708. október 8.

Idősebb gróf Barkóczy Ferenc kuruc tábornagy, zempléni főispán levele II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez: Részletes jelentést tesz a varannói Mária-kegykép és a rafajóci Mária-ikon csodás könnyezéséről.

Eredeti, végig saját kezű írással, a felső és alsó lapszéleken a fejedelmi kancellárián készült tartalmi kivonatokkal. Külcím és zárópecsét nincs, borítéka nyilván elveszett. MNL OL G 19. A Rákóczi-szabadságharc levéltára, Fejedelmi kancellária. II. 2. e/A. Levelek és fölterjesztések a fejedelemhez. Tisztázatok és másolatok. 1708. okt. pag. 40–41.

+

Felséges Fejedelem, nékem nagy jó kegyelmes uram!

Felséged kegyelmességéből Egerből haz[a] jövet[1] varannai puszta házamnál szállottam vala meg, az holott informáltatván Boldogságos Szőz Máriának egy képi felől, melyet midőn méltóságos főgeneralis és locumtenens [helytartó] ő Excellenciája[2] az Felséges Muska Cárhoz expediáltatott vala, akkori alkalmatossággal bizonyos lengyel szolgája[3] vett volt odabe jártába,[4] haza jővén, azon képet adta feljöl említett locumtenens ő Excellenciája varannai udvarbírájának, hogy rámába csináltassa, kit véghez vitetvén, az almáriumjának az felibe[5] helyheztette, mely az elmúlt Augustusnak 27. napján tizenegy óra tájba, délbe, sírni kezdett. Az híre elmenvén, sokan oda gyölekeztek, az többi között az ott való kalvinista predicator [református lelkész] is, mellyet sokáig csudálván, azután vitetett az ott való pater Paulinusok [pálos atyák] templomába, ott is újobban 2. 7bris [szeptember 2-án] sírni kezdett, úgy annyira, ha meg nem törlötték volna, az földre is lehullott volna. Az mely kép az kalvariai[6] csudálatos Boldog Asszony képi formájára vagyon írva ruhára.[7]

Hasonlóképpen az stropkai jószágbann is, Rafaiocz nevő orosz faluba lévő cerkóbann [rutén fatemplomban] is majd hasonló, deszkára írott Boldogságos Szőz képe 14. 7bris [szeptember 14-én] kezdett[e] el az sírást, mely 8 nap és 5 écaka continuálta [folytatta], melyeknek nézésekre magam jártam, hogy Felségedet ezen csudákrul genuine informálhassam [a valósághoz hűen tájékoztathassam]. Ezek bizonyosson így lévé[n], ha Felségednek úgy tetszenék, parancsolna az országba bizonyos devociókat instituálni [áhítatokat indítani], hadd engesztelnők Istennek ő szent Felségének ellenönk való felgerjedt haragját! Maradván

Felséged

Igaz, vén szolgája,
G. Barkoczy Ferencz m. p.

Taverna, 8. 8bris
1708.

 

[Lapszéli tartalmi kivonatok:]

Barkoczi Ferencz Uram ő Nagysága Méltóságos Főgeneralis ő Excellentiája varannói udvarbíró házánl Boldogságos Szűznek valóságos sírását jelenti, a’ mint hogy 27. Augusti hora 11 [augusztus 27-én 11 órakor] kezdett sírnya sokaknak láttára, a’ többi között Helvetica Confessión [helvét hitvalláson] levő praedicator jelenlétiben is, melly után fehér barátok templomába bévétetődött, ott is ujjonan 2. 7bris [szeptember 2-án].

Hasonlóképpen Rafaiocz névő orosz faluban levő cerkóban 14. 7bris [szeptember 14-én] 8 napig és ött éjcakáig való Boldogságos Szűznek sírása continuálódott [folytatódott].

 

 

Felhasznált irodalom:

Benger, Nicolaus: Annalium eremi-coenobiticorum ordinis fratrum eremitarum S. Pauli primi eremitae. II. Pozsony, 1743. 405–406.

Farkas Kristóf Vince: A jászfényszarui kegykép. 2011. ápr. 19-től elérhető a jászfényszarui Mindenszentek Plébánia honlapján: jaszfenyszaru-plebania.hu/content/jászfényszarui-kegykép (Utolsó letöltés: 2017. dec. 11.)

Uő: Varannó. Vranov nad Toplou. A Jótanács Anyja búcsújáró helye. bucsujaras.hu/varanno/index.htm (A cikk címében még az a korábbi téves vélekedés tükröződik, amely szerint a varannói kegykép nem a Kalwaria Zebrzydowska-i, hanem a genazzanói Mária-kép másolata.)

Kónya Annamária – Kónya Péter: Szlovák reformátusok a XVI–XVIII. században. Sárospatak, 2013. (Benne a varannói ref. gyülekezetről szóló utolsó említés: 156. old.)

Udvarhelyi Nándor: Kalwaria Zebrzydowska kegyképe és tisztelete Magyarországon. Honismeret, 39. (2011) 6. sz. 37–41.

Végül külön köszönettel tartozom Farkas Kristóf Vincének, aki a világhálón is elérhető írásai mellett a témában végzett egyéb kutatási eredményeit is megosztotta velem.

 

 

[1] Az egri szenátusi ülésen vett részt szeptember 5-étől 25-éig.

[2] Azaz Bercsényi Miklós, a kuruc hadsereg főtábornoka és fejedelmi helytartó.

[3] Goleczki Ferenc, Bercsényi titkára.

[4] Ti. 1707-ben, a Nagy Péter cárral kötött varsói szerződés alkalmával. Bercsényi 1707. aug. 20-án indult el Homonnáról fényes kísérettel, két nap múlva lépte át a lengyel határt, szept. 14-én Varsóban írták alá a szerződést, és okt. elején tért haza, titkára tehát ez időben vásárolta a kegyképet.

[5] Értsd: az almárium fölé(?)

[6] Itt a jeruzsálemi kálvária mintájára épült Kalwaria Zebrzydowska-i híres (ma a világörökség részét képező) lengyel kegyhely értendő Krakkó közelében.

[7] Itt nyilván azt akarja hangsúlyozni Barkóczy, hogy vászonra festett képről van szó, szemben az alább említendő ikonnal.

Utolsó frissítés
2018.01.07.