Archívum 21.

Az Archívum 21. számának kiadása a Reformáció MNL projekt keretében valósult meg, mely lehetőséget nyújtott a tudományos kutatások hozadékának egyéni, intézményi reformációs kiadványokkal való közvetítésére. Az emlékévhez kapcsolódó forrásfeltárás során raktárunk mélyéről előkerültek kevésbé kutatott és hasznosított iratok is, amelyek írott tanúbizonyságai annak a folyamatnak, hogy mi módon próbált érvényesülni a reformáció egy olyan katolikus környezetben, mint az egri egyházmegye központi része. (1569 és 1876 között az egyesült vármegyéhez tartozott a döntően református lakossággal rendelkező Külső-Szolnok is, de a tanulmányok többsége a mai Heves megye területén fekvő települések protestáns lakosságával kapcsolatosak.)

A kötetben megjelent hét tanulmány szerzői kivétel nélkül a levéltár munkatársai. A gyöngyösi reformátusokra vonatkozó publikáció a lelkész nélküli egyháznak a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc bukásától II. József türelmi rendeletéig terjedő időszakát, az egyházközség működési feltételeit, anyagi alapját, egyházszervezetét, a vallási életet, valamint a felekezeti konfliktusokat elemzi. Az egyesült vármegye pusztává vált területeinek török hódoltság utáni újranépesedését, felekezeti viszonyait a Tisza bal partján fekvő települések 18. századi története révén szemléltetjük, csakúgy, mint a Mária Terézia idején folytatódó ellenreformációt és a protestánsok védekezését az ellenreformáció ellen. Az utóbbi folyamatokat egy egyedi eset kapcsán is, Polgári Mihály mezőtúri református prédikátor felségsértési perének bemutatásával illusztráljuk.

Noha az 1752. június 11-i prédikációja miatt felségsértéssel vádolt, letartóztatott, majd a börtönből megszökött lelkész ügyével érintőlegesen, egy-egy megközelítésből kiindulva már több történeti munka is foglalkozott, az esemény helyi jelentőségére, visszhangjára való tekintettel Polgári különös történetének részletezése nem maradhatott ki a tanulmánykötetből. Polgári ügye nem csupán az ellenreformációs törekvések által generált vallási konfliktusok közé illeszthető: a tanulmány azt is igyekszik vizsgálni, hogy a kurucos (nemzeti) közegnek mennyiben volt hatása a lelkészre, valamint a „lázító” prédikációt hallgató mezőtúriakra, akiknek elöljáróságából többeket meghurcoltak a prédikátor szökésében történő közreműködés gyanúja miatt. Ilyen értelemben a Polgári-per a katolikus Habsburg államhatalom és a református kuruc hagyományokat tápláló helyi politikai elit szembenállását is magában hordozza.

Az 1832–36. évi országgyűlés egyik legtöbb vitát kiváltó és legizgalmasabb problémája a vallásügy volt, amelynek tárgyalásai során egy több évszázados kérdéskomplexum megoldására és a vallási egyenjogúság megteremtésére törekedtek a diétai résztvevők. A kötetben helyet kapott annak a kérdésnek az elemzése is, hogy hogyan foglaltak állást e politikai vitákban Heves és Külső-Szolnok vármegye rendjei.

Kötetünkben bemutattuk az egri protestánsok hét évtizedes történetét az egyházzá szerveződéstől a templom felépítéséig, a leányegyház, a missziós kör és később az önálló anyaegyház megalakulását, a reformátusok és evangélikusok szimbiotikus kapcsolatát, a protestáns közösségi élet megszervezését és megemlékeztünk a gyöngyösi evangélikusok templomépítési kísérletéről is.

A Kádár-rezsim ateista pártállamának hivatali és állambiztonsági szervei kiemelten foglalkoztak az egyházakkal, a vallási csoportosulásokkal, szektákkal. Bár Heves megye lakosságának túlnyomó többsége katolikus volt, a kis létszámú református közösség sem kerülte el az Állami Egyházügyi Hivatal helyi előadójának, illetve a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya egyházi vonalra specializálódott alkalmazottainak a figyelmét. A forradalom utáni időszak restaurációs törekvéseibe, a kádári konszolidáció alapját képező hatalmi játszmákba, többek közt a megfélemlítésbe, a zsarolásba, vagy éppen az ígéretes életpályák ellehetetlenítésébe négy, ez időszakban hivatását Heves megyében gyakorló lelkész, Komjáthy Aladár egri esperes, Berzétei László gyöngyösi lelkész, s két noszvaji lelkipásztor, dr. Szabó Zoltán és Korsós István életútján keresztül próbáltunk bepillantást nyújtani.