A Reformáció Emlékbizottsággal közös projekt célja, a magyarországi szabad királyi városok reformációval, a felekezetváltással és a protestáns egyházak levéltári forrásadottságaival, az általuk őrzött levéltári iratok felmérésével kapcsolatos munka volt.
A júliusban sorra került feltáróút során is ezeket a célokat követtem. A lőcsei, késmárki és poprádi levéltárat előzetesen már ismertem, hiszen ezekben a levéltárakban már többször kutattam, Lőcsén már mintegy 25 éve. A lőcsei levéltár iratanyagát Demkó Kálmán rendezte, a 19. század stílusának és levéltári gyakorlatának megfelelően tematikus rendet hozott létre. Mivel esetében – ellentétben a pozsonyi és nagyszombati levéltárral – nem arról volt szó, hogy elrejtette volna az evangélikus ügyeket, nagyon egyszerű volt a kutatás, mivel az általa V. osztálynak nevezett tematikus tételben találhatók a Lőcsére vonatkozó egyházi (vegyesen evangélikus és katolikus) vonatkozású iratok. Miután Lőcse városa 1550. július 3-án leégett, és vele együtt a lőcse városi levéltár is, sajnos az 1550 előtti időszakról nagyon kevés iratanyag maradt fenn. A döntően ekkor már evangélikus iratok között mindenesetre nagyon fontos darabokat sikerült feltárni és digitalizálni. Miután a rendezés során az egyházi ügyeket különálló osztályban helyezték el, a munkafolyamatot úgy határoztam meg, hogy a kezdetektől folyamatosan átnéztem a teljes kútfőt, és amit lehetett lefotóztam. Az egyházi kútfő mellett az országgyűlési iratokat tartalmazó kútfőt is átnéztem, és a vonatkozó iratanyagot fotóztam. A fennmaradt levéltári iratanyag legértékesebb része a lőcsei plébánia lelkészeként jelentkezők levelei és a többi lelkésszel való levelezése, valamint a nagyon nagy számban fennmaradt (és éppen ezért már publikált) lőcsei származású diákok levelezése, amit küldő városukhoz írtak. A rendelkezésre álló időben a helyi levéltárosok segítségével sikerült átnézni az összes 7 vaskos doboznyi iratanyagot, ami az egyházügyi és az országgyűlési iratok tekintetében is a 17. század végéig terjedt ki. Mindkét iratanyagot teljes mértékben lefotóztam.
A lőcsei városháza egyik levéltári szekrénye
A lőcsei kutatás mellett a kutatóút fontos része volt a késmárki és a poprádi (szepesszombati) kutatóút is. A késmárki kutatóútra azért került sor, mert a késmárki evangélikus líceum világhírű könyvtárában található kéziratok és nyomtatványok mellett – ahogy Kónya Pétertől, az eperjesi egyetem rektorától megtudtam – a késmárki evangélikus egyház iratanyagát is itt őrzik. A késmárki evangélikus líceum könyvtárának könyvtárosa segítségével egy pillantást vethettem a levéltári iratanyagra, amely – mint azt a hölgy elmondta – a kötetes anyag kivételével rendezetlen. Sajnos dolgoznom és felméri az anyagot nem engedte, így csak a könyvtári iratokról tudtam egy jegyzéket készíteni az általuk elkészített cédulakatalógus segítségével. (E katalógusban egyébként teljesen vegyesen találhatók a könyvtári és levéltári kötetek, így Móricz Zsigmond és az Egri csillagok mellett találhatók az evangélikus egyház helyi iratanyagainak köteteiről készített cédulák is.) Az iratanyag a 20. század elejéig – ahogy fel tudtam mérni – mintegy 50 doboznyi szálas iratot tartalmaznak, és főként az egyház gazdasági jellegű iratai vannak benne. A kötetekről a jegyzéket elkészítettem. A késmárki evangélikus líceumban részem volt abban a szerencsében, hogy a Matricula Mollerianat megtekinthettem. A kötetet gyönyörűen restaurálták, és ahogy láttam, a szepességi evangélikus kultúrkincs egyedülálló forrása. A Sperfogel krónikával és Dabiel Türck naplójával kiegészítve érdemes lenne mindhárom kötet publikációját megfontolni, mivel a Matricula Mollerianaban nem csupán az egyházi vonatkozású adatok találhatók meg nagy számban, hanem a köztörténet számára is ritka kincseket rejt.
A poprádi (szepesszombati) fióklevéltárban található Késmárk város levéltára. Sajnos már eleve nem nagy terjedelmű iratanyagról beszélhetünk, amit a II. világháború csak tovább csökkentett, mivel a német hadsereg német kultúrkincsként a levéltárat elszállította, de csak hiányosan adta azt vissza. A többi levéltári anyag sorsa ismeretlen. Annak ellenére, hogy ilyen töredékes, több egyházi vonatkozású iratot találtam például az 1530-as évekből az akkori kassai lelkészre! Az iratanyag mellett a városi jegyzőkönyveket is áttekintettem, ahol szintén több egyházi vonatkozású adat található. A szálas iratok közül az egyháziakat és az első két városi jegyzőkönyvet digitalizáltam, ami azt jelenti, hogy 1531 és 1614 között a teljes jegyzőkönyvi anyagot feltártam. (A teljes és részletes jegyzéket előkészítjük az SDB-be való áttöltésre.)
H. Németh István
