A börtönlelkészi szolgálat, a büntetés-végrehajtási intézetekben végzett lelkipásztori munka története Magyarországon a 18–19. századra nyúlik vissza. Ennek szükségességéről báró Eötvös József is értekezett 1838-ban a Vélemény a fogházjavítás ügyében című művében, ahol kifejti, hogy a foglyok lelkigondozásában, erkölcseinek nemesítésében, nevelésében fontos szerepe van a lelkipásztoroknak. Dr. Bökönyi Istvánnak a témára vonatkozó publikációja szerint a magyar állam a börtönlelkészi tevékenységre vonatkozóan az ország egészére kiterjedő hatályú jogi szabályozást csak a kiegyezés után alkotott, amikor is a 696/1874. IM sz. rendelet 207. sz. §-ában elrendelte, hogy a lelkészeket a királyi főügyész bízza meg börtön (fogház)lelkészi feladatokkal.[1]
A Zemplén vármegyei levéltári források azonban azt mutatják, hogy már jóval ezt megelőzően is találkozhatunk rendszeres börtönlelkészi (igehirdetői, lelkigondozói) munkával, amely évről-évre szabályozott keretek között, rendszeres díjazás ellenében működött. Felmerül tehát, hogy mely forrástípusban lehet ennek a nyomára akadni?
A Zemplén vármegye börtönügyét is feldolgozó, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön centenáriumára készült évkönyv említést tesz arról, hogy a bevett felekezetekhez tartozó (római katolikus, görög katolikus, evangélikus, református) rabok számára már a 18. század végén biztosították a vallásuk gyakorlását. A vármegyei börtönben a római katolikus rabok istentiszteleti helyiséget (imaházat) alakítottak ki, míg a református rabokat a vármegyei hajdúk kíséretében vitték át a városban található imaházba. A vármegyeháza tömlöcében elhunyt protestáns felekezetű rabokat pedig protestáns egyházi temetés keretében helyezték végső nyugalomra, így például a sátoraljaújhelyi református halotti anyakönyvek szerint többek között 1788. szeptember 21-én egy raboskodó cigány gyermeket, 1789. január 7-én, egy a Vármegyeházán meghalt ismeretlen nevű rabot, 1803. december 20-án egy ismeretlen nevű, a tömlöcben meghalt rabot, 1805. március 4-én a „Tekintetes Vármegye Házánál” elhunyt tiszalúci származású Váradi Jánost, ugyan ez év március 17-én pedig az Alsóbereckibe való Halász István nevű rabot temették el énekszóval. 1821-ben a Magyar Királyi Helytartótanács adott ki rendeletet arra vonatkozóan, hogy a börtönökben őrzött protestáns rabok is rendszeresen gyakorolhassák hitüket és szervezzék meg közöttük „a keresztényi oktatásokat”, amelyet Zemplén vármegye az 1821. december 11-ei gyűlésén tárgyalt meg. Erre utaltak vissza 1823-ban, amikor szükségessé vált a vármegyeháza bővítése, illetve a korábban félbehagyott építkezés folytatása és a vármegye benyújtotta ez irányú kérelmét, valamint terveit a Magyar Királyi Helytartótanácshoz, amely tervekben szerepelt többek között egy, „a két részen lévő Evangelicus Raboknak”, azaz az evangélikus és református raboknak istentiszteleti helyül szolgáló kápolna elkészítése is.[2]
Arra vonatkozóan, hogy a M. Kir. Helytartótanács rendeletére Zemplén vármegyében is rendszeresen végeztek a protestáns rabok között börtönlelkészi szolgálatot, amelyért a vármegyei házipénztárból kaptak juttatást a lelkészek, 1822-ből van konkrét adatunk. 1822. október 15-én a „Magistratuális Forspontok és Assignatiók”[3] megvizsgálására kirendelt deputáció[4] például Márkus András evangélikus lelkész és rektora részére a M. Kir. Helytartótanács parancsa alapján, hét alkalommal végzett 21 napi szolgálatukért a lelkésznek napi 2 forinttal számolva összesen 42 forint, míg a rektornak napi 1 forinttal számolva összesen 21 forint járandóságot állapított meg. Javasolta továbbá a küldöttség, hogy a börtönlelkészi munkát a vármegye a jövőben csak évi négy alkalomban engedélyezze negyedévenként. Zemplén vármegye közgyűlése a küldöttség által benyújtott jegyzőkönyvet és az abban foglaltakat 1822. október 16-án tárgyalta. Az evangélikus lelkész részére történő kifizetés és börtönlelkészi szolgálattal kapcsolatos előterjesztés tárgyában végül úgy határozott, hogy ezen túl a rabok körében végzett lelkészi szolgálatot negyedéveként egy-egy, vagyis összesen négy alkalomban határozza meg. A konkrét kifizetésről pedig úgy döntöttek, hogy nem hétszer három nap után, hanem csak négyszer három napért, azaz 12 napi szolgálatért fizetnek 2 forinttal számolva összesen 24 forintot. Mivel pedig a tanító által végzett szolgálatról nem rendelkezett a Helytartótanács, így a tanítónak a vármegye nem fizetett semmit. Márkus András lelkész részére egyébként a rabok körüli fáradozásaiért („pro fatigiis circa Captivas”) ki is fizették a megállapított 24 forintnyi napidíjat 1822. október 30-án Zemplén Vármegye Házi Pénztára 1821/22. évi bevételi és kiadási naplója 708. sora szerint.[5]
A MNL Reformációi Emlékév Projekt keretében folyó feltáró munka során Zemplén vármegye első alispánja 1867–1871 közötti iratai és Zemplén Vármegye Házipénztára polgári kori számadásai között szintén találkoztam a Zemplén vármegyei börtönben zajló börtönlelkészi munka díjazására vonatkozó adatokkal az 1862–1871 közötti időszakból.
A házipénztári számadások egyébként két fondban és összesen öt kötetben találhatóak:
IV. 2265. Zemplén Vármegye Házipénztárának iratai 1860–1872.
1. kötet. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1860. okt. 19.–1868.
IV. 2423. Zemplén Vármegye Házipénztárának iratai (1869) 1872–1902 (1903).
1. kötet. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1869–1874.
2. kötet. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1875–1882.
3. kötet. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1883–1892.
4. kötet. Zemplén vármegye Házipénztárának számadásai 1893–1902.
A vármegye házipénztára, amely a vármegye bevételeit és a megyei szükségletekre fordított kiadásokat kezelte, 1902-ig állt fenn, ugyanis az 1902. évi III. tc. a megyei pénztárakat megszüntette, teendőiket a vármegyék székhelyein működő és a pénzügyminisztérium alá rendelt állampénztárak (adóhivatalok) vették át.[6]
Az 1862–1871 közötti évekből a börtönlelkészi munkára vonatkozó adatokat természetesen a kiadási oldalon találjuk meg, ugyanis a vármegye évenként rendszeres (6 ölnyi tüzifa árának megfelelő) illetményben részesítette a vármegye székvárosában, Sátoraljaújhelyen, az ekkor a vármegyeháza épülettömbjében működő vármegyei börtönben, a rabok között lelkészi szolgálatot végző sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkészeket.[7]
Nézzük ezek után, hogy hol és milyen adatokat találhatunk erről a speciális lelkipásztori munkáról a fent nevezett időszakból (tartalmi átiratban):
IV. 2265. 1. köt. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1860. okt. 19.–1868. Benne:
III. Zemplén vármegye házi főpénztárnokának számadása. 1862. nov. 1–1863. okt. 31.
Kiadások. 7. rovat. Írószer, nyomdai s tüzifára tett költségek:
39. sorszámú tétel: Az 1861/62. évben végzett börtönlelkészi szolgálataiért Vályi Pál sátoraljaújhelyi református lelkésznek a M. Kir. Helytartótanács 1862. október 16-ai 51.080. sz. leirata alapján 6 öl tüzifa árának megfelelő 42 osztrák értékű forintot fizettek ki.
40. sorszámú tétel: Az 1861/62. évben végzett börtönlelkészi szolgálataiért Lázáry Pál tokaji evangélikus lelkésznek a M. Kir. Helytartótanács 1862. október 16-ai 51.080. sz. leirata alapján 6 öl tüzifa árának megfelelő 42 osztrák értékű forintot fizettek ki.
V. Zemplén vármegye házipénztárának számadása. 1863. nov. 1.–1864. okt. 31.
Kiadások. 7. szakasz. Rabtartási költségek:
214. sorszámú tétel: Mánik Józsefnek, a sátoraljaújhelyi evangélikus egyház gondnokának az 1863/64. évben a tokaji evangélikus egyház lelkész által végzett börtönlelkészi szolgálatokért 6 öl tüzifa árának megfelelő 42 osztrák értékű forintot fizettek ki a 213. kiadási számhoz mellékelt, 1863. december 20-án kelt 149/eln. sz. főispáni helytartói utalványra.
216. sorszámú tétel: Vályi Pál sátoraljaújhelyi református lelkésznek az 1863/64. évben végzett börtönlelkészi szolgálataiért 6 öl tüzifa árának megfelelő 42 osztrák értékű forintot fizettek ki a 213. kiadási számhoz mellékelt, 1863. december 20-án kelt 149/eln. sz. főispáni helytartói utalványra.
IX. Zemplén vármegye házipénztárának számadása. 1865. jan. 1.–1865. dec. 31.
Kiadások. 7. szakasz. Rabtartási költségek:
365. sorszámú tétel: A sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református és a tokaji evangélikus lelkészeknek az 1864. november és december hónapokban, a rabok imaházában tett lelkészi szolgálataiért járó illetményként a főispán 1865. január 10-ei 85. sz. utalványa alapján kifizettek 28 osztrák értékű forintot.
371. sorszámú tétel: A sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református és a tokaji evangélikus lelkészeknek a megyei fegyencek között végzett börtönlelkészi szolgálataiért az 1865. évre megállapított 6 öl tüzifa áraként megállapított ölenkénti 7–7 forinttal számított összesen 42-42 osztrák értékű forintot fizettek ki a főispán 1865. január 27-ei, 527/III. sz. utalványára.
X. Zemplén vármegye házipénztárának számadása 1866. jan. 1.–1866. dec. 31.
Kiadások. VIII. szakasz. Rabtartási költségek:
391. sorszámú tétel: Börtönlelkészi szolgálatért a sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkész 42–42 forint illetményt kapott, amelyet a főispán távollétében az első alispán által 1865. december 31-én kiállított 4983/IX. sz. utalványára fizettek ki.
XI. Zemplén vármegye házipénztárának számadása 1867. jan. 1.–1867. ápr. 30.
Kiadások. VIII. szakasz. Rabtartási költségek:
341. sorszámú tétel: Börtönlelkészi szolgálatért a sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkész 42–42 forint illetményt kapott, amelyet a főispán távollétében az első alispán által 1867. január 11-én kiállított 195/1867. sz. utalványára fizettek ki.
XIII. Zemplén vármegye házipénztárának számadása 1868. jan. 1.–1868. dec. 31.
Kiadások. VI. szakasz. Rabtartási költségek:
367. sorszámú tétel: Börtönlelkészi szolgálatért Bessenyei Pál sátoraljaújhelyi római katolikus, Fesztory Tamás görög katolikus, Fejes István református, valamint a tokaji evangélikus lelkész részére Mánik József evangélikus egyházközségi főgondnok részére 48–48 forintot fizettek ki az első alispán által 1868. február 11-én kiállított 170/1868. sz. utalvány alapján.[8]
IV. 2423. 1. köt. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1869–1874. Benne:
I. Zemplén vármegye házipénztárának számadása. 1869. jan. 1.–1869. dec. 31.
Kiadások. VI. szakasz. Rabtartási költségek:
400. sorszámú tétel: Börtönlelkészi szolgálatért a sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkész 6 öl tüzifa árának megfelelő ölenkénti 8-8 osztrák értékű forintot, összesen fejenként 48–48 forintot kapott az első alispán 386/1869. sz. utalványa alapján.
II. Zemplén vármegye házipénztárának számadása. 1870. jan. 1.–1870. dec. 31.
Kiadások. VI. szakasz. Rabtartási költségek:
388. sorszámú tétel: Börtönlelkészi szolgálatért a sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkész 6 öl tüzifa árának megfelelő ölenkénti 9-9 osztrák értékű forintot, összesen fejenként 54–54 forintot kapott az első alispán 417/1870. sz. pénzutalványa alapján.
V. Zemplén vármegye házipénztárának számadása. 1871. jan. 1.–1871. dec. 31.
Kiadások. VI. szakasz. Rabtartási költségek:
395. sorszámú tétel: Börtönlelkészi szolgálatért a sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkész 6 öl tüzifa árának megfelelő ölenkénti 10–10 osztrák értékű forintot, összesen 60–60 forintot kapott az első alispán 1856/1871. sz. utalványa alapján.
1872-ben a Sátoraljaújhelyi Királyi Törvényszék létrejöttével Zemplén vármegyében is különválik a középszintű közigazgatás és igazságszolgáltatás, így a vármegye már nem fizetett a börtönlelkészi szolgálatot ellátó újhelyi és tokaji lelkészeknek, így a vármegyei számadásokból is eltűnik a börtönlelkészi illetmény, mint kiadási tétel.
Ez a néhány, a 19. század első feléből, valamint a Schmerling-provizórium és a kiegyezés korai időszakából bemutatott különleges egyháztörténeti vonatkozású forrás, amelyet a jelen forrásismertetésben csak felvillantottunk, jól érzékelteti, hogy milyen sokoldalú lehetőségek nyílnak a vármegyei iratanyagok kutatása során a protestáns egyháztörténet iránt érdeklődők előtt. Ez egyben arra is figyelmeztet, hogy mennyire megkerülhetetlen a vármegyei levéltári iratanyag az egyháztörténet kutatásakor, különösen az egyes államhatalmi ágak és az egyházi élet kapcsolódásainak feltárása tekintetében.
Oláh Tamás, főlevéltáros (MNL BAZ ML Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár)
Fotómellékletek:
1. MNL BAZML SFL IV. 2001/e. 18. köt. (Prot. 158.) Protocollum Juridico-politicum 1822/II. No. 2047. jkv. sz. 1394.
2. MNL BAZML SFL IV. 2005/b. 36. cs. Loc. 234. 1821/1822. Diarium Anni 1821/2. Perceptionum et Erogationum Cassae Domesticae Inclyti Comitatus Zempliniensis. 708. sor.
3. MNL BAZML SFL IV. 2265. 1. köt. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1860. okt. 19.–1868. V. Zemplén vármegye házipénztárának számadása. 1863. nov. 1.–1864. okt. 31.
4. MNL BAZML SFL IV. 2265. 1. köt. Zemplén Vármegye Házipénztárának számadásai 1860. okt. 19.–1868. XIII. Zemplén vármegye házipénztárának számadása 1868. jan. 1.–1868. dec. 31.
5. MNL BAZML SFL IV. 2258. Zemplén vármegye első alispánjának iratai 1867–1871. 170/1868. e. a. Zemplén vármegye első alispánjának utasítása a megyei főpénztárnoknak, hogy a sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkészeknek, a megye fogházában lévő rabok lelki oktatásáért, valamint az ott végzett papi szolgálatokért a megye 1868. évi költségvetésében szereplő javaslat szerinti, egyenként hat öl tüzifa árát, ölenként 8 forintjával számolva 48–48 forint értékben, azaz összesen 192 forintot fizessen ki a megye házi pénztárából. Sátoraljaújhely, 1868. február 11.
[1] Lásd erre vonatkozóan: Bökönyi István: A magyar börtönlelkészség története 2000-ig, visszaállításának előkészítése, működésének tapasztalatai: előadás a Kárpát-medencei Magyar Börtönlelkészek Konferenciáján: (Szlovák Köztársaság, Drahnov-Deregnyő, 2001. október 19.) In: Börtönügyi Szemle. 20. évf. 2001. 4. sz. 73–80. (Interneten: http://epa.oszk.hu/02700/02705/00048/pdf/EPA02705_bortonugyi_szemle_2001_4_073-080.pdf - utolsó letöltés: 2016. augusztus 23.
[2] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára (MNL BAZML SFL) IV. 2001/g. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Közgyűlési és megyei közigazgatási jegyzőkönyvek 1823–1850. 1. köt. (Prot. 160.) Protocollum Juridico-politicum 1823. Zemplén vármegye 1823. április 28-ai közgyűlésének jegyzőkönyve. No. 1097. jkv. sz. 656–657.; Sátoraljaújhelyi Református Egyházközség Levéltára. Anyakönyvek. Vegyes anyakönyv 1737–1811. Halotti anyakönyvi bejegyzések 1737–1811. 134/b., 135/a., 142/a., 143/b. fol.; Csintalan János – Hajdu Miklós – dr. Lőrincz József – Mihály Attila: A királyi törvényháztól a fegyház és börtönig. A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön centenáriumi évkönyve. Sátoraljaújhely, 2005. 27–29.
[3] tisztviselői/hivatali előfogatok és utalványok
[4] „kiküldöttség” választmány, bizottság
[5] MNL BAZML SFL IV. 2001/e. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek 1814–1822. 18. köt. (Prot. 158.) Protocollum Juridico-politicum 1822/II. Zemplén vármegye 1822. október 16-ai közgyűlésének jegyzőkönyve. No. 2047. jkv. sz. 1393–1394.; IV. 2001/f. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Közgyűlési és törvényszéki iratok 1814–1822. 131. cs. 1822: Loc. 211. No. 337. A „Magistratuális Forspontok és Assignatiók” megvizsgálására kirendelt deputáció jegyzőkönyve. Sátoraljaújhely, 1822. október 15.; IV. 2005/b. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553–1850 (1852). Számadások 1650–1850 (1852). 36. cs. Loc. 234. 1821/1822. Diarium Anni 1821/2. Perceptionum et Erogationum Cassae Domesticae Inclyti Comitatus Zempliniensis.
[6] Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp., 1976. 253.
[7] Sátoraljaújhelyen ekkor nincs önálló evangélikus anyaegyház, hanem a tokaji evangélikus anyaegyház filiája.
[8] Ehhez a kiadási tételhez megtaláltam a kifizetést elrendelő első alispáni utasítást is. Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (MNL BAZML SFL) IV. 2258. Zemplén vármegye első alispánjának iratai 1867–1871. 170/1868. e. a. Zemplén vármegye első alispánjának utasítása a megyei főpénztárnoknak, hogy a sátoraljaújhelyi római katolikus, görög katolikus, református, valamint a tokaji evangélikus lelkészeknek, a megye fogházában lévő rabok lelki oktatásáért, valamint az ott végzett papi szolgálatokért a megye 1868. évi költségvetésében szereplő javaslat szerinti, egyenként hat öl tüzifa árát, ölenként 8 forintjával számolva 48–48 forint értékben, azaz összesen 192 forintot fizessen ki a megye házi pénztárából. Sátoraljaújhely, 1868. február 11.