Magyarországon a 18. század túlnyomó részében – az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio alapján – a protestánsok házassági ügyei a szentszékek (római katolikus egyházi bíróságok) hatáskörébe tartoztak. Ehhez képest jelentős változás volt, hogy II. József 1786-ban kiadott pátense, majd az 1791. évi XXVI. törvény úgy rendelkezett, hogy a protestánsok házassági ügyeiben a világi (vármegyei, városi) törvényszékek jogosultak eljárni. Az utóbbi jogszabályhoz kapcsolódó, sajátosan protestáns jellegű forrásnak tekinthető nemes Nagy János és Varga Zsuzsanna balatonfüredi (Zala vármegye) lakosok 1793-ban – tehát csupán két évvel a törvény elfogadása után – kelt egyezsége, amelyben házasságuk törvényes felbontásának Zala vármegye törvényszéke előtti kezdeményezéséről állapodtak meg. Az iratot Szép Gergely református lelkész mellett az íróként, énekszerzőként és dalgyűjtőként ismert Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) táblabíró, mérnök, ügyvéd, gazdálkodó – mint a református egyház világi kurátora – látta el kézjegyével.
Nagy János és felesége, Varga Zsuzsanna református füredi lakosok házasság felbontását megelőzően kötött egyezsége
Balatonfüred, 1793. augusztus 15.
Alább írattak ezennel adjuk tudtokra mindeneknek, akiknek illik, hogy mi az alól írt napon és esztendőben, egymással ilyen megmásolhatatlan contractusra[1] léptünk, amint következik.
1. Minekutána házassági összekelésünknek kezdetétül fogva a köztünk való szeretetlenség annyira ment volna, hogy sem a sokszori próbák, sem tisztelendő egyházi személyek által tett intések, és mind azok által, mind más jó akaróink által több ízben véghez vitt összeegyezések semmit arra nem használtak volna, hogy valaha békességes együttlakást reménylhetnénk; abban tehát egymással most, barátságosan, és minden kényszerítés nélkül tökéletes meghatározással megegyezünk, hogy egymástul a törvénynek rendes útján örökösen elváljunk. És
2. Az ezeránt folytatandó törvényes pert a tekintetes nemes Zala vármegyei törvényszéken én Varga Susánna, mint actrix[2] Nagy János uram ellen az elválást okozó canonica[3] okokbul el fogom kezdeni: ha mindazonáltal azt cselekedni elmúlatnám, szabad legyen Nagy János uramnak maga jussával élni, és ellenem a nála tudva lévő okokbul hasonló elválásra intézett pert kezdeni. Melynek könnyebbítésére
3. Azt előre nyilván kitesszük s meghatározzuk, hogy mivel én Nagy János, feleségemnek Varga Susánnának mostan nála lévő terhét magamtul valónak lenni nem akarom megismerni, hacsak a szülésnek ideje azt meg nem mutatandja. Azért, ámbár említett Varga Susánna asszonynak becstelenítésére semmi szándékom nincs, mindazáltal a születendő gyermek felől a kitett conditio[4] nélkül semmit tudni nem akarok. Ellenben én Varga Susánna, több ízetlenségeknek elhárítására magamat előre kötelezem, hogy születendő magzatomat, melyet tudniillik Nagy János uram magáénak ismerni nem akar – ámbár én az én terhemet valósággal Nagy János uramtul, mint velem összehiteztetett férjemtül kaptam, és hogy nem más idegentül vagyon, mind Isten, mind emberek színe előtt, mind holtomig azt fogom vallani –, mindazáltal mint atyjátul megtagadtatott magzatot magam vagyonjaibul eltartom, és arra említett Nagy János uramnak semmi gondja ne legyen. Egyéberánt
4. Az ilyes törvényes perekhez tartozó mindennémű mellékes dolgoknak, accessoriumoknak[5] elintézését a törvénynek kimenetelére, és a tekintetes törvényszéknek egyenes ítéletére bízzuk.
Mely ekképpen véghez ment egyezésünkről adjuk két egyenlő exemplárban[6] ezen nevünk aláírásával megerősített contractualis levelünket. Füreden 15a august. 1793.
Nemes Ifjabb Nagy János Varga Susánna
Énelőttem Horváth Ádám[7] tekintetes nemes Zala vármegye törvény táblabírája, és a H. Conf.[8] tartozóknak egyik secularis curatora[9] előtt
Énelőttem Szép Gergely füredi prédikátor előtt
MNL ZML IV. 1b. Zala vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési iratok. 1794:135/78. „:///:” jelű melléklet. Eredeti, kézzel írt, a felek és Pálóczi Horváth Ádám aláírásával, valamint a prédikátor aláírásával és pecsétjével hitelesített tisztázat.
A forrás Kapiller Imre kutatómunkájának köszönhetően került elő. A szöveget átírta és jegyzetekkel ellátta: Kapiller Imre és Kulcsár Bálint.
Kulcsár Bálint (MNL ZML)
[1] Contractusra (lat.): szerződésre, egyezségre.
[2] Actrix (lat.): felperes nő.
[3] Canonica (lat.): kánoni, egyházjogi.
[4] Conditio (lat.): feltétel.
[5] Accessoriumoknak (lat.): járulékoknak, járulékos dolgoknak.
[6] Exemplárban (lat.): példányban.
[7] Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820) mérnök, ügyvéd, költő, író, népzenei és népköltészeti gyűjtő 1784 és 1795 között élt Balatonfüreden.
[8] H. Conf.: helvét confessióhoz, helvét hitvalláshoz.
[9] Secularis curatora (lat.): világi gondnoka.