A Veszprém vármegyei Homokbödögén született 1762. március 8-án nemes Hrabovszky Sámuel lelkész (későbbi dunántúli püspök) és nemes Szakonyi Katalin gyermekeként. Iskoláit Téten kezdte, majd középiskolai tanulmányai elvégzésére 1773-ban Sopronba ment, ahol tíz évet töltött. 1784. január 7-én Uraiújfalu gyülekezete hívja meg kezdetben helyettes lelkészének, majd felkérték, hogy legyen rendes lelkészük. Vállalta e megbízatást azzal a kikötéssel, hogy később tanulmányait még folytatni szeretné. Ordinációjára 1784. február 13-án került sor Perlaki Gábor szuperintendens által. Három és fél évet töltött ebben a gyülekezetben. Itteni szolgálata idején – akárcsak később Lajoskomáromban – épült fel a közösség temploma. Itt tartózkodása idején lelkészi tennivalói mellett a nemes Barcza család gyermekeit is oktatta. 1786 pünkösdje után nem sokkal indul el Wittenbergbe, hogy az ottani egyetemen tanuljon. Innen a „nagyobb tapasztalásnak okáért” 1787. október 18-án átment a hallei akadémiára is. Innen hívta haza a várpalotai gyülekezet, s 1788. advent első vasárnapján foglalta el új szolgálati helyét e közösségben. Itt ugyancsak az építkezés komoly feladatával találta szemben magát, új iskolát, parókiát és árvaházat építettek. 1791-ben zsinati küldöttként vett részt a pesti egyházi gyűlésen, ahol egy alkalommal ő tartotta az istentiszteletet. 1795 márciusában Kissomlyóra hívták lelkésznek. 1800-ban a Vadosfán tartott egyházkerületi ülésen másodlevéltárnoknak választották, 1803-ban a kissomlyói kerületi ülés az Alsó-Veszprémi Egyházmegye esperesévé, valamint Fejér-Komáromi adminisztrátornak választották. 1817-ben került Lajoskomáromba, s halálig itt szolgált.
Nevéhez fűződik az itteni templomépítés megvalósítása, de e háromnemzetiségű közösségben Hrabovszky sokat hadakozott a gyülekezet magyarításával, ő ugyanis a magyar nyelv terjesztésének, a (magyar) anyanyelv ápolásának volt elkötelezett híve. E nézetei Lajoskomáromban nem arattak osztatlan sikert, ám Hrabovszkyt ez cseppet sem csüggesztette el törekvései során. Még későbbi feljegyzések is említik, hogy a templomépítés munkáját megnehezítették a hívek közti súrlódások, amelyet végül sikerült mederbe terelnie. Hrabovszky számos beszédét, prédikációját tette közzé. Komoly tudományos tevékenységet fejtett ki, sokakkal levelezett. 14 önálló kötete jelent meg. Publikációi többek között a Tudományos Gyűjteményben is megjelentek, de a felekezetek közti közeledés híveként írt református és katolikus lapokba is. Érdeklődése bár a magyarosítás állt a homlokterében, de kiterjedt más tárgyakra is. A siketnémák ügye, a jótékony intézetek, az egyháztörténet és a történetírás általában is foglalkoztatták. A Dunántúli egyházkerület lelkészeinek adattárát is összeállította, ezzel a Dunántúl első nagy újkori protestáns krónikásává vált, de egyéb adattárak, archontológiai összeállítások, lexikonkezdemények is születtek munkája nyomán. A Gymnasiologia Transdanubiana például a kerület neves tanítóinak rövid életrajzát adta közre. Nemcsak komoly tudományos képzettséggel bírt, de jelentős könyvtárral is rendelkezett. Saját 1822. augusztus 1-jén kelt feljegyzéseiből kiderül, hogy 1500 kötet könyvet mondhatott magáénak, amelyből kölcsönözni is hajlandó volt: „Egy kis képes gyűjteménye és 1500 számok körül való külömbféle Magyar, Deák, Német könyvekből úgy a Magyar Literatúrát és Ekklésiai dolgokat világosító több kéziratokból álló készülete is van alúl írtnak, mellyből szivesen költsönöz kötelező levél mellett az effélékben gyönyörködőknek.” (OL P 1322, 183. csomó, No. 127, 1822.) A tudós lelkész 63 éves korában, 1825. április 12-én halt meg, s a lajoskomáromi evangélikus temetőben nyugszik. Irathagyatéka a Soproni Evangélikus Levéltárban található, de kéziratai, levelei bekerültek az OSZK-ba és MNL OL-ba is. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium régikönyves-tára több mint 7000 kötetes állományának alapjait az 1725-ben Sárszentlőrincen megalakult Tolnai Egyházmegye (Senioratus Tolnensis) derék lelkészeinek köztük Hrabovszky Györgynek az adományai képezik.
Kovács Eleonóra (MNL OL)