Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
3525 Miskolc, Fazekas u. 2.
Telefon: 
+36 46 344 885, +36 46 508 985
Nyitva tartás: 
H-P: 8:00-15:30
Reformációs projekt koordinátora
Oláh Tamás
olah.tamas@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017 November
 

Egy érsekújvári református gyülekezeti forrás 1640-ből

A Zemplén Vármegye Levéltárában fennmaradt 17. századi protestáns templomépítési, templomsegélyezési iratok közül a Magyar Nemzeti Levéltár Reformációi Emlékév Projektje keretében korábbiakban már közlésre került néhány olyan forrás, amely igazolja, hogy ezek milyen fontosak nem csak az egyháztörténet, de a régészet és művészettörténet számára is. A most bemutatásra kerülő irat Érsekújvár református gyülekezetének történetébe enged bepillantást, újabb bizonyítékot szolgáltatva ahhoz, hogy a vármegyei levéltárak távolabbi tájegységek egyháztörténeti kutatásaihoz is nagy segítséget nyújtanak, illetve azt is, hogy a történelmi Magyarország területén létrejött protestáns egyházak között létezett az összetartozás-tudat a 17. században
Egy érsekújvári református gyülekezeti forrás 1640-ből

 

Korábban az alsó-magyarországi Szenc, az erdélyi, azon belül is a székelyföldi, méghozzá az egykori Marosszékhez tartozott Nyárádselye református templomépítésének segélyezési iratait ismertettük. Most pedig ismét Alsó-Magyarország területére jövünk, hogy egy 1640-ben, Érsekújváron íródott református gyülekezeti forrást ismertessünk meg azzal a céllal, hogy alátámasszuk, milyen gazdag lehetőségeket rejtenek magukban a koraújkori vármegyei iratok a protestáns egyháztörténeti kutatások előtt.[i]

Érsekújvár új-olasz rendszerű erődje, amely Alsó-Magyarország talán legfontosabb végvára a 16–17. században, a török előretörés következtében, amely Buda 1541. évi, majd Esztergom 1543. évi bevétele után már a bányavárosokat is fenyegette, az esztergomi érsek birtokán került kiépítésre 1580 után, nem messze a korábbi erősségtől, az Oláh Miklós esztergomi érsek által 1545-ben felépíttetett négy sarokbástyás, téglalap alakú palánkvártól, Oláhújvártól. Az 1589-től a bányavárosi főkapitányság (bergstädtische Grenze) székhelyéül szolgáló erőd a 16–17. század török elleni, illetve Bocskai, majd az erdélyi fejedelmek Habsburg-ellenes harcaiban is jelentős szerepet játszott. 1605-ben a református Bocskai István Magyarország és Erdély fejedelme, 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadai szerezték meg.[ii]

A hadászatilag fontos erődben a katolikus egyház és a térség befolyásos katolikus főurai (pl. az erdődi Pálffy család) tevékenysége ellenére a kezdetektől erős protestáns gyülekezet volt saját prédikátorral. A 16. század végén – 17. század elején, amikor a Felső-Dunamelléken bekövetkezik hitvallási alapon a protestáns felekezetek szétválása és kialakul a külön evangélikus, valamint a református egyházszervezet és igazgatás; létrejön a református gyülekezet, amely olyan erős, hogy 1605-ben, a Bocskai-felkelés idején, amikor a fejedelem hadai beveszik az erődöt, számukra templomot jelöltek ki. A virágzó, nagyobb iskolát is fenntartó egyházközség a Felső-dunamelléki (samarjai) Református Egyházkerület komjáti egyházmegyéjéhez tartozott Jelentőségét mutatja, hogy az evangélikusoktól 1592-ben elkülönült református egyházkerület első és második püspöke, Dobronoki Miklós és Szenci Csene Péter is szolgált Érsekújváron, előbbi 1605–1611 között, utóbbi 1611-től haláláig.[iii]

A harmincéves háború alatt, 1622-től, a Bethlen által a Habsburgok ellen vezetett hadjáratok szünetében lett lelkipásztora Pécselyi Király Imre (Pécsely, ? – Érsekújvár?, 1641 körül). Egyházi író, latin–magyar nyelvtankönyv-író (1630: „Abeczedarium latino hungaricum…”), teológus, énekszerző–költő, korábban pápai, somorjai, majd 1609–1611 között heidelbergi diák, ekkor írja „Rhetorica” tankönyvét, amelyet először 1612-ben Oppenheimben adnak ki. 1606–1609 és 1612–1615 között komáromi rektor, 1615–1621 között ugyanitt lelkész, 1617–1619-ben alesperes, 1619-ben a sóki zsinaton megválasztották a Felső-dunamelléki Református Egyházkerület nyolc nagyobb iskoláinak egyik felügyelőjévé, amelyek egyike volt az érsekújvári, ahol teológiát is tanítottak a retorika és logika mellett. Szenci Csene Péter érsekújvári lelkész és felső-dunamelléki református püspök halála után 1622-től kezdődően az érsekújvári helyőrség református gyülekezete prédikátora volt, itteni szolgálata során megválasztották a komjáti református egyházmegye alesperesévé is. 1635-ben jelent meg Lőcsén „Catechismus azaz A Keresztyén Tudománnak Fundámentomiról és Ágairól valo Rövid Tanítás” című műve, amelyet az érsekújvári lovas és gyalog sereg elöljáróinak és az egész keresztyén gyülekezetnek ajánlott. A kötet elején egy üdvözlő vers olvasható, amelyet „a vitézségnek jó hírével, nevével megékesített erős férfiakhoz, az újvári lovas és gyalog sereg előtt járókhoz, sereg-bíró urához, a hadnagyokhoz, vajdákhoz és mind az egész gyülekezetbeli keresztyénekhez, neki jó gazdáihoz és kedves hallgatókhoz” intézett. 1639-ben Nürnbergben jelent meg Rhetoricája harmadik kiadása, ezt követően személyéről írott források már nem ismertek. Halála pontos éve ismeretlen.[iv]

Az 1637/1638. évi országgyűlésre készült, a protestánsok vallási sérelmeiről szóló jegyzék szerint az 1630-as években erősödött az alsó-magyarországi reformátusok üldözése, több helyen, mint a Bars vármegyei Szemléren, Garamszentgyörgyön, Nagysallón, Farnadon, Ölveden elűzték a református lelkészt, a Pozsony vármegyei Nagyszombatban megakadályozták az országgyűlés által engedélyezett templom felépítését, a Nyitra vármegyei Komjátiban gróf Pálffy Katalin elvette templomukat és elűzte prédikátorukat. Komárom vármegyében pl. Literáti Tamás érseki provizor több református lelkészt elűzött a lakosság akarata ellenére, közöttük név nélkül említették az érsekújvárit is, aki lehetséges, hogy Pécselyi Király Imrével volt azonos.[v]

Mindezek fényében lehet érdekes a most bemutatásra kerülő forrás, amely szerint ez a nagyhírű gyülekezet 1640-re súlyos anyagi nehézségekkel küszködött, létalapja került veszélybe, lelkészük nem volt, mivel szeretett prédikátoruk, Pécselyi Király Imre, úgy tűnik, már nem szolgált közöttük, ami a fenti országgyűlési gravamennel egybecseng. Mindezek miatt a helyőrségi gyülekezet segélykérelemmel fordult 1640-ben Felső- és Alsó-Magyarország, valamint az ellenséges Török Birodalom érdekszférájához tartozó Erdély rendjeihez, amelynek fennmaradt egy példánya Zemplén vármegye 17. századi közgyűlési iratai között. A segélykérelemből az is kiderül, hogy követeik, Eölvedy Pál és Zoltay Miklós gróf Esterházy Miklós nádor és gróf erdődi Pálffy István érsekújvári („dunáninenni” kerületi és bányavidéki végvidéki) főkapitány/főgenerális (1626–1644), császári generális, Samarjai Máté János felső-dunamelléki református püspök pátensével, valamint a gyülekezet megbízólevelével járták segélygyűjtő útjukat, ami a koraújkori egyházsegélyezés közigazgatási eljárási rendjébe is bepillantást enged.

Az irat jelentősége az egyházközségi-történeti szempontokon túl abban rejlik, hogy név nélkül ugyan, de említést tesznek benne Pécselyi Király Imréről, amely az eddig ismert egyik utolsó irat lehet életére vonatkozóan. Életrajzírója, Vasáry Dániel 1907-ben éppen a róla szóló források eltűnése miatt, hozzávetőlegesen határozta meg és tette néhány évvel 1639 utánra halála időpontját, helyét pedig feltételesen Érsekújvárra. E levélben az alábbi részlet vonatkozik rá: „Több fogyatkozásink között szomorodott szívvel detegalhattiok (detegál – felemleget – O. T.) ezt is Nagyságtok és kegyelmeteknek, hogy ennek előtte tudós fő Academicus Praedicatort tartottunk. Masikat ennek Caplaniat, vagyon két esztendeje mialta fő tudós Praedicaronktol privaltattunk (megfosztattunk – O. T.), immár ugyan nem is tarthatunk szegénységünk miatt.”[vi] Azaz 1638-tól, amikor már Pécselyi Király Imrétől „megfosztották” a gyülekezetet, vagyis elüldözték a lelkészt, még a káplánt sem tudták fizetni. Pécselyi Király Imre pedig, amennyiben helyálló feltételezésünk és rá vonatkozik a forrás, 1640-ben nem szolgált a gyülekezetben. A lelkészi állás betöltésére végül Pécselyi Király Imre halálát követően került sor, amikor 1642-ben Nyikos János lett az utóda, aki 1652–1655 között a Felső-dunamelléki Református Egyházkerület püspöke is volt. Érdekesség, hogy anyagi segítséget I. Rákóczi György fejedelemtől és Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonytól is kapott, amely megerősíti, hogy az 1640. évi segélykérelem Erdélyre vonatkozó sora nem lehetett véletlen.[vii]

MNL BAZML SFL (Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár) IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848). Historicorum Tomus XVII. Fasc. 189. No. 51. Az érsekújvári helyőrség vitézlő rendje evangélikus keresztyén – azaz itt református – egyháza egyetemének levele Zemplén vármegyéhez, amelyben kérik a vármegye anyagi segítségét templomuk, iskolájuk és parókiájuk építéséhez.

Érsekújvár, 1640. december 17.[ix]

 

 

A levél szövege:

 

„Illustrissimi Reverendissimi Admodum Reverendi[i] Spectabiles[ii] Magnifici[iii] Generosi[iv] ac Egregii[v] Nobiles[vi] Domini et Patroni nobis observandissimi.[vii]

Servitior. nostror. par. commen. praemissa:[viii] Az Úr Istentől Nagyságtoknak kegyelmeteknek jó egészséget, békességet és jó szerencsés hosszú életet szívből kívánunk. Számlálhatatlan fogyatkozása, és mint egy utolsó pusztuláshoz közelítendő szegény sorsa Ecclesianknak[ix] kenszerete[x] arra bennünket, hogy ez könyörgésünkkel compellalnok[xi] Nagyságtok kegyelmeteket.(?) Templomunk az Istennek háza, az Scholaval[xii] azon ő Felsége seminariumiaval,[xiii] kiben az körülünk lévő szép Ecclesiak emolumentumara[xiv] tanítatnak(,) az egész Parochiaval egyint pusztulnia és mindenestől egyszersmind reánk rothadolangh[xv] vagyon, sehonnét egy pénz jövedelme nincsen szegény Ecclesianknak, magunktól pedig semmit nem indíthatunk, mert nyomorult fogyatkozott állapottal vagyunk, se úr se érsekis nemzetes Patrónusink ez földön nincsen ki segítene bennünket, Isten után az részre Nagyságtok és kegyelmetekhez vagyon segítségünk és ilyen szent indulatunknak véghez vitele felől minden reménységünk. Több fogyatkozásink között szomorodott szívvel detegalhattiok[xvi] ezt is Nagyságtok és kegyelmeteknek, hogy ennek előtte tudós fő Academicus[xvii] Praedicatort[xviii] tartottunk. Masikat ennek Caplaniat,[xix] vagyon két esztendeje mialta[xx] fő tudós Praedicaronktol[xxi] privaltattunk,[xxii] immár(?) ugyan nem is tarthatunk szegénységünk miatt. Az Caplanja Isten jóvoltából superstal[xxiii] közöttünk, de igazságot írunk Nagyságtok és kegyelmeteknek nagy fogyatkozásunk miatt csak ennek sem fizethetönk még két esztendőbeli fizetéseis restál[xxiv] az szegény Auditoroknál.[xxv] Illyetén előttünk lévő nagy szükségünkről azért bocsátottuk expedialtuk[xxvi] ki fölső és alsó Magiar orszagra Erdelreis[xxvii] ez mi levelünk mutató becsületes meghitt atyánkfiait követinket az Nemes és vitézlő Eolvedj Pál és Zoltaj Miklós uramékat, kik az útnak mi volta s az messzi útnak el eresejert[xxviii] ha sietnek s magok levelünket Nagyságtok és kegyelmeteknek nem producalhatnak,[xxix] kérjük alázatosan Nagyságtokat kegyelmeteket az minemű becsületes urunk által fogják producalni adjon hitelt voltaképpen levelünknek, és méltóztassék az Isten és az ő Ecclesiahoz[xxx] való szerelméből megsegíteni bennünket és minden jó akarattal lenni, kit teljes életünkben Nagyságtoknak kegyelmeteknek szolgálhassunk meg és Istent imádhassunk Nagyságtok kegyelmetekért. Nagyobb bizonyságára és ennek elhitelére Palatinus[xxxi] és fő Generális urunk[xxxii] ő Nagyságok Patens leveleikkel és ez mi földünkbeli becsületes Püspök urunk[xxxiii] ő kegyelme, s az mi magunk Credentionalis Patens leveleinkkel[xxxiv] járnak követink. És ha mi beneficiumot[xxxv] collectat[xxxvi] Istenért praestalna[xxxvii] Nagyságtok és kegyelmetek csak Tokaÿ Senior avagy Esperest uram[xxxviii] kezéhez administraltatna[xxxix] (,) követink Erdeliből föl jövén utjokban lévén apprehendalhatnak.[xl] Megis[xli] alázatosan kérjük Nagyságtokat kegyelmeteket mint jó akaró Patronus[xlii] urainkat az mi Templomunk, Scholank és Parochiank felépítésében (,) örök emlékezetére legyen minden kegyelmességgel. Éltesse Isten Nagyságtokat kegyelmeteket sokáig jó egészségben. Ex wjvar die 17 Xbris 1640.[xliii]

 

Earundem Dominationum Vestrarum

 

Servitores paratissimi[xliv]

Fasc. 189. Nro 51.[xlv]Universitas Ecclesiae Christianae Evangelici

status Exercitus praesidii Ersek wÿvariensis[xlvi]

 

 

Hátirat:

H.

Helveticae Confessioni addicti Ersek Ujvariensis pro Scholis et oratorio subsidii petunt. 1640.

 

Fas. 189.

No. 51.[i]

 

Illustrissimis, Reverendissimis, Admodum Reverendis, Spectabilibus, Magnificis Generosis ac Egregiis Nobilibus Dominis, N. N. Supremo, et Vice Comitibus, Judlium, Juratis Assessoribus, nec non universitati Dominorum Magnatum et Nobilium Comitatus Zempliniensis etc, Dominis et Patronis observandissimis.

Zemplen[ii]

 

Gnoso(?)[iii]

 

[i] Oláh Tamás: Szenc református templomának segélyezése 1648-ból. In: Magyar Nemzeti Levéltár „Reformáció 500” honlapja. Közzétéve: 2016. szeptember 13. (Internetes elérhetősége: http://reformacio.mnl.gov.hu/szenc_reformatus_templomanak_segelyezese_1648_bol); Oláh Tamás: Nyárádselye református templomának segélyezése. In: Magyar Nemzeti Levéltár „Reformáció 500” honlapja. Közzétéve: 2017. június 22. (Internetes elérhetősége: http://reformacio.mnl.gov.hu/nyaradselye_reformatus_templomanak_segelyezese)

[ii] Domokos György: Késő reneszánsz erődépítészet Itáliában és Magyarországon. In: Reneszánsz látványtár. Virtuális utazás a múltba. Kiállítási katalógus és tanulmánykötet. Szerk.: Buzás Gergely – Orosz Krisztina – Vasáros Zsolt. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2009. 131–157.; Uő: Magyarországi erődök a 16. század második felében. In: Uo. 549–575.; Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont. Történettudományi Intézet, Bp., 2016. (Monumenta Hungariae Historica. Dissertationes. Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések. Redigit Pál Fodor.) 151., 179., 368., 371., 375., 395.

[iii] Debreczeni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Fordította: Botos Péter. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 2009. 392–393., 689.; Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. I. köt. (I–II. korszak) 1523–1674. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1998. (Csallóközi Kiskönyvtár. Szerk.: Koncsol László). 133–135., 142., 151., 154–158., 405–407.; Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig. I. kötet. (Historia Incognita) Attraktor, Máriabesnyő – Gödöllő, 2004. 226–227.

[iv] Lásd: Debreczeni Ember Pál (2009): 394., 397., 732.; Thury Etele I. (1998): 147., 157., 208., 251., 268., 338–340., 346., 405–406., 410., 414–415., 426–427., 489–490., 495–496., 514–515.; Pécselyi Király Imre. In: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Bp., 1977. Az elektronikus változat szerk.: Tóth Ferenc – Tóth Gábor Ádám. Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár Elektronikus Könyvtára, Debrecen, 2005. (Interneten:  http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2160 – utolsó letöltés: 2017. november 14.); Zoványi Jenő I. köt. (2004): 230.; Vasáry Dániel: Péczeli Király Imre élete és énekei. Esztergom, 1907. 4–17.

[v] Thury Etele I. (1998): 490–500.; Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. MTA, Bp., 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. Szerk.: Pesty Frigyes. XII. kötet. III. sz.) 24–24. (Interneten: http://medit.lutheran.hu/files/2_Zsilinszky_07_Pozsonyi_1885.pdf – utolsó letöltés: 2017. november 14.)

[vi] Jelen sorok írója első megközelítésben még arra gondolt, hogy a forrás Pécselyi Király Imre halálára utal, amelynek alapján a prédikátor halálát 1638–1639 környékére tette. („Egy érsekújvári református gyülekezeti forrás 1640-ből” c. forrásismertető előadás. Elhangzott: „A reformáció hatása a régió fejlődésére. A reformáció 500. évfordulója“/Vplyv reformácie na vývoj regiónu. 500. výročie začiatku reformácie. c. nemzetközi konferencia (egyben a MNL Reformációi Emlékév Projekt bemutatója). Nyitrai Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltár/Štátny Archív v Nitre so sídlom v Ivanke pri Nitri Pracovisko Archív Šaľa. 2017. szeptember 8.) Azonban Thury és Zsilinszky művei alapján inkább Pécselyi Király Imre elüldözéséről lehet benne szó.

[vii] A forrás értelmezésében és átírásában nyújtott önzetlen segítségükért ez úton szeretnék köszönetet mondani dr. Dienes Dénesnek a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei igazgatójának és dr. Csorba Dávidnak, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára igazgatójának, volt debreceni kollégiumi évfolyamtársamnak. Thury Etele I. (1998): 514–516.; Vasáry Dániel: Péczeli Király Imre élete és énekei. Esztergom, 1907. 4–17.

[viii] A metszeten az R betűvel jelölt épület az erődben található református templom („der  Reformirten Kirch”)

[ix] A forrás értelmezésében és átírásában nyújtott önzetlen segítségükért ez úton szeretnék köszönetet mondani dr. Dienes Dénesnek a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei igazgatójának és dr. Csorba Dávidnak, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára igazgatójának, volt debreceni kollégiumi évfolyamtársamnak.

 

 

[i] admodum reverendus – nagytiszteletű

[ii] spectabilis – tekintetes

[iii] magnificus – nagyságos

[iv] generosus – nemzetes

[v] egregius – tisztelt, jeles, vitézlő, dicső

[vi] nobilis – nemes

[vii] Méltóságos, Főtisztelendő, Nagytiszteletű/Tisztelendő, Tekintetes, Nagyságos, Nemzetes és Jeles, Nemes Uraim és Legtiszteltebb Patrónusaink/Pártfogóink!

[viii] A rövidítés lehetséges feloldása: Servitiorum nostrorum paratissimam commendationem praemissam – Szolgálatunk legkészebb ajánlását az előbb nevezetteknek.

[ix] ecclesia – egyház

[x] kényszeríte

[xi] compellál - kényszerít

[xii] A Felső-dunamelléki Református Egyházkerület egyik nagyobb iskolája Érsekújváron volt, ahol az 1619. évi sóki zsinat iskolaügyi határozatai szerint retorikát, és logikát, vasárnaponként pedig teológiát tanítottak. Debreczeni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Fordította: Botos Péter. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 2009. 396–397.; Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. I. köt. (I–II. korszak) 1523–1674. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1998. (Csallóközi Kiskönyvtár. Szerk.: Koncsol László) 414–415.; Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig. I. kötet. (Historia Incognita) Attraktor, Máriabesnyő – Gödöllő, 2004. 227.

[xiii] szemináriumával, seminarium – iskola

[xiv] emolumentum – nyereség, haszon, áldás

[xv] rothadólangh (rothad, azaz romlik, pusztul)

[xvi] felemlegethetjük, detegál – felemleget

[xvii] főiskolán/egyetemen tanult

[xviii] Minden bizonnyal Pécselyi Király Imrére (Pécsely, ? – Érsekújvár?, 1641 körül). vonatkozó megjegyzés. Egyházi író, latin–magyar nyelvtankönyv-író (1630: „Abeczedarium latino hungaricum…”), teológus, énekszerző–költő, korábban pápai, somorjai, majd 1609–1611 között heidelbergi diák, ekkor írja „Rhetorica” tankönyvét, amelyet először 1612-ben Oppenheimben adnak ki. 1606–1609 és 1612–1615 között komáromi rektor, 1615–1621 között ugyanitt lelkész, 1617–1619-ben alesperes, 1619-ben a sóki zsinaton megválasztották a Felső-dunamelléki Református Egyházkerület nyolc nagyobb iskoláinak egyik felügyelőjévé, amelyek egyike volt az érsekújvári, ahol teológiát is tanítottak a retorika és logika mellett. Szenci Csene Péter érsekújvári lelkész és felső-dunamelléki református püspök halála után 1622-től az érsekújvári helyőrség református gyülekezete prédikátora volt, itteni szolgálata során megválasztották a komjáti református egyházmegye alesperesévé is. 1635-ben jelent meg Lőcsén „Catechismus azaz A Keresztyén Tudománnak Fundámentomiról és Ágairól valo Rövid Tanítás” című műve, amelyet az érsekújvári lovas és gyalog sereg elöljáróinak és az egész keresztyén gyülekezetnek ajánlott. A kötet elején egy üdvözlő vers olvasható, amelyet „a vitézségnek jó hírével, nevével megékesített erős férfiakhoz, az újvári lovas és gyalog sereg előtt járókhoz, sereg-bíró urához, a hadnagyokhoz, vajdákhoz és mind az egész gyülekezetbeli keresztyénekhez, neki jó gazdáihoz és kedves hallgatókhoz” intézett. 1639-ben Nürnbergben jelent meg Rhetoricája harmadik kiadása, ezt követően személyéről írott források már nem ismertek. Halála pontos éve ismeretlen. Lelkészi tisztében utóda 1642-től Nyikos János, aki 1652–1655 között az egyházkerület püspöke lett. Lásd: Debreczeni Ember Pál (2009): 394., 397., 732.; Thury Etele I. (1998): 147., 157., 208., 251., 268., 338–340., 346., 405–406., 410., 414–415., 426–427., 489–490., 495–496., 514–515.; Pécselyi Király Imre. In: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Bp., 1977. Az elektronikus változat szerk.: Tóth Ferenc – Tóth Gábor Ádám. Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár Elektronikus Könyvtára, Debrecen, 2005. (Interneten:  http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2160 – utolsó letöltés: 2017. november 14.); Vasáry Dániel: Péczeli Király Imre élete és énekei. Esztergom, 1907. 4–17.; Zoványi Jenő I. köt. (2004): 230.; Zsilinszky Mihály: Az 1637/8-ki pozsonyi országgyűlés történetéhez. MTA, Bp., 1885. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. Szerk.: Pesty Frigyes. XII. kötet. III. sz.) 24–24. (Interneten: http://medit.lutheran.hu/files/2_Zsilinszky_07_Pozsonyi_1885.pdf – utolsó letöltés: 2017. november 14.)

[xix] Caplan, azaz káplán – segédlelkész

[xx] mióta

[xxi] feltehetően tollhiba, helyesen Pradicatorunktól

[xxii] priváltattunk – megfosztattunk (privo 1 – megfoszt valakitől valamit)

[xxiii] superstál (supersto 1) – jelen van, fennáll, jelenlévő

[xxiv] restál – hátralékban van, adós vele

[xxv] auditor – hallgató, gyülekezeti tag

[xxvi] expediál – elbocsát, küld

[xxvii] Erdélyre is

[xxviii] eléréséért

[xxix] producál – előad, bemutat

[xxx] vagy Ecclesiajához

[xxxi] gróf Esterházy Miklós nádor

[xxxii] Ekkor az érsekújvári („dunáninenni” kerületi és bányavidéki végvidéki) főkapitány/főgenerális (1626–1644) és egyben császári generális gróf erdődi Pálffy István. Lásd: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Összeállította: Fallenbüchl Zoltán. Bp., 2002. (Nemzeti Téka. Sorozatszerk.: Kégli Ferenc és Monok István) 227.; Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe. 1600–1700. Balassi Kiadó, Bp., 2004. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára. 4. Sorozatszerk.: Veszprémy László.) 84., 97.; Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”) In: Történelmi Szemle. XXXIX. évf. 2. sz. 1997. 257–288.; Dr. Antonio Schmidt-Brentano (München): Kaiserliche und k.k. Generale (1618–1815) Österreichisches Staatsarchiv/A. Schmidt-Brentano. 2006. 73.

[xxxiii] A Felső-dunamelléki Református Egyházkerület püspöke ekkor Samarjai János. Életútját lásd: Thury Etele I. (1998): 426–513.; Samarjai Máté János. In: Zoványi Jenő (1977–2005). (Interneten: http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2422 – utolsó letöltés: 2017. november 12.)

[xxxiv] credentionalis patens levél – megbízólevél

[xxxv] beneficium – javadalom

[xxxvi] collecta – gyűjtés, adomány

[xxxvii] praestál – teljesít, megad

[xxxviii] Ekkor Varsányi Dániel tokaji lelkész az abaúji református egyházmegye esperese (1637/1638–1644). Lásd: Debreczeni Ember Pál (2009): 283, 405., 409., 768.; Abaúji ref. egyházmegye. In: Zoványi Jenő (1977–2005). (Interneten: http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=7 – utolsó letöltés: 2017. november 12.

[xxxix] administrál – kiszolgáltat, kezel, beszolgáltat, átad

[xl] apprehendálhatnak – megkaphatnak, birtokba vehetnek, átvehetnek

[xli] meg is

[xlii] patronus – pártfogó, oltalmazó

[xliii] Újvárból, 1640. december 17-én.

[xliv] Uraságtok legkészebb/legkészségesebb szolgái.

[xlv] Kazinczy Ferenc saját kezű betoldása

[xlvi] Az érsekújvári helyőrség vitézlő rendje evangélikus keresztyén (azaz református) egyházának közönsége

 

 

[i] 18. századi levéltári jelzet

[ii] Méltóságos, Főtisztelendő, Nagytiszteletű/Tisztelendő, Tekintetes, Nagyságos, Nemzetes és Jeles Nemes Uraknak, X. Y. fő- és alispánoknak, szolgabíráknak, esküdteknek, valamint Zemplén vármegye mágnásai és nemesei egyetemének, stb., Legtiszteltebb uraknak és pártfogóknak. Zemplén.

[iii] későbbi betoldás


 

 

 


 

 
Utolsó frissítés
2018.03.18.