Ordass Lajos
A bonyhádi evangélikus gimnáziumban tanult, majd 1920-ban megkezdte teológiai tanulmányait Budapesten, de folytatott tanulmányokat Wittenbergben, a teológiát végül Sopronban fejezte be. 1924-ben avatta lelkésszé Raffay Sándor püspök. Első szolgálati helyei között Harta, Mezőberény, Budapest-Deák tér és Soltvadkert szerepeltek. Az 1920-as évek végén svédországi tanulmányutat tett, amelyek nagyban formálták látókörét, nem utolsósorban pedig életre szóló barátságokat kötött svéd egyházi vezetőkkel. Pályájának következő állomásán 1929–1930-ban Debrecenben tábori lelkészként szolgált, majd kerületi missziói lelkész. 1931-től tíz éven át a ceglédi gyülekezet lelkésze. 1937-től a Pesti közép egyházmegye esperese. 1941-ben Budapestre került, a kelenföldi gyülekezet választotta lelkészévé.
Írásaiban egyházi megújulást hirdetett, gyakran írt szociális kérdésekről, a gyermekek vallási neveléséről és élesen bírálta a nemzetiszocializmust. Eredeti vezetéknevét (Wolf) megváltoztatta, a kérelmét 1944. március 19-én terjesztette elő. A zsidóüldözések idején bekapcsolódott az embermentésbe, nyíltan kiállt a zsidódeportálásokkal szemben. 1945. szeptember 27-én az őt lelkésszé avató Raffay Sándor utódjaként megválasztották a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspökévé. Ordass Lajos a 20. század legvészterhesebb időszakában került a püspöki székbe; a II. világháború befejeződött ugyan, de a kialakult politikai helyzet folyamatosan romlott, az állam minduntalan egyre erőteljesebben avatkozott bele az egyház autonómiájába. Az egyházi iskolák államosítása, a felvidéki lakosságcsere, a németek kitelepítése egytől egyig érzékenyen érintették az evangélikus egyházat. Ebben az időszakban, 1947-ben választották meg az Evangélikus Világszövetség alelnökévé. A helyzet olyan mértékben elmérgesedett, hogy 1948. augusztus 24-én házi őrizet alá helyezték. Szeptember 8-án koholt vádak alapján letartóztatták és felszólították a püspöki székről való lemondásra, amelyet elutasított, hiszen ezzel megkérdőjelezte volna addigi elveit, helytállását. Bíróság elé állították, ahol a „kor szelleme” szerint „külföldi követelés be nem jelentése” alapján két év börtönre (Budapest, Szeged, Vác), pénzbírságra és politikai jogainak megfosztására ítélték az evangélikus egyház több világi vezetőjével, köztük Radvánszky Albert egyetemes felügyelővel együtt. Az evangélikus egyház számára az 1948-as évben kiteljesedett a terror. Vladár Gábor, Mesterházy Ernő, Purgly Lajos, Tomcsányi Vilmos Pál kerületi, Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, Vargha Sándor egyetemes főtitkár, Rásó Lajos egyetemes ügyész eltávolításával az egyházi és világi vezetést teljesen lefejezték. Ordass 1950. május 30-án szabadult börtönéből. Ezt megelőzően azonban, fogsága ideje alatt, áprilisban az egyházi fegyelmi bíróság az állami hatóságok intézkedése alapján megfosztotta püspöki hivatalától. Helyére 1950 júliusában Dezséry László korábbi egyetemi lelkész került. A következő években családjával együtt volt kénytelen elviselni a meghurcoltatás minden következményét. 1956. október 5-én a Legfelsőbb Bíróság ítéletét semmissé nyilvánították. Az Evangélikus Egyház Egyetemes Törvényszéke 1956. október 8-án tartott teljes ülésén rehabilitálta püspökét, hatályon kívül helyezve a korábbi fegyelmi ítéletet. Az ítélet mentesítette minden hátrányos jogkövetkezmény alól. A forradalom hatására a hivatalban lévő püspök lemondott és Ordass 1956. október 31-én elfoglalta a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalát. A forradalom leverését követően az állami túlkapások elszaporodtak, személyét sorozatos támadások érték, valóságos hajsza indult ellene. Püspöki székét 1958 nyarán veszítette el véglegesen, eltávolították, de tisztségéről nem mondott le. Ezután visszavonult a közélettől. 1978-ban bekövetkezett haláláig idejét állandó munkával töltötte: megírta életrajzát, skandináv egyházi műveket fordított és egyházi irodalmi műveket alkotott. 1963-ban az Evangélikus Világszövetség elnöksége tiszteletbeli tagjává választotta. Az allentowni és a reykjaviki egyetem díszdoktora lett. 1990-ben a Déli Egyházkerület presbitériuma erkölcsi rehabilitációban részesítette. A jogi rehabilitálásra 1995-ben került sor, amikor is a Déli Evangélikus Egyházkerület Bírósága megállapította, hogy az 1958-ban hozott határozatok, amelyek a püspök eltávolítására vonatkoztak, semmisek. A kormány nevében 1990. április 23-án kelt levelében Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter ünnepélyesen megkövette Ordass Lajos özvegyét.
Rendkívüli, sokoldalú személyisége, áthatotta munkásságát. Püspöki székfoglaló beszéde hitvallásának hű tükörképe volt, amely végigkísérte élete során: „Az evangéliumból merített felfogásom szerint a jogrend Jézus Krisztus evangéliuma után a nép közösségének legdrágább kincse. Az egyház őrizze meg az állammal szemben szabadságát mindig olyan mértékben, hogy a nép sorsfordító nehéz óráiban és küzdelmeiben is lehessen az egyház az állam lelkiismeretes és az evangélium alkut nem ismerő szolgája. De ugyanakkor kösse össze magát az egyház olyan szorosan az állammal, hogy magáénak tudja vallani mindig maradéktalanul a haza népének ínségét, bűnét, örömét és jó reménységét.” Személye a kommunista vallásüldözéssel szembeni helytállás, de tágabb értelemben is a bátorság és állhatatosság egyik jelképévé vált.
A 2010-ben – Ittzés János dunántúli püspök kezdeményezésére – alakult Ordass Lajos Alapítvány (Ordass Lajos Baráti Kör), amely nemcsak emlékének és szellemi hagyatékának ápolását, munkásságának feltárását tűzte ki céljául, hanem a 20. századi evangélikus egyháztörténet támogatását, művelését is. E szellemben jelennek meg kiadványaik, valamint lapjuk, a Keresztyén Igazság. Nevét, emlékét őrzi a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ, Dunakeszin az Ordass Lajos park. Emléktáblája több helyen van az országban, a kelenföldi egyházközségnél, utolsó lakóhelyén a Márvány utca 23-ban, a ceglédi evangélikus templomban, a bonyhádi evangélikus gimnáziumban, Pesterzsébeten, de külföldön is. Neve a Minnesota (USA) állambeli Wilmar templomában a Krisztus-tanúk névsorában is szerepel.
Ordass Lajos hagyatékát több intézmény őrzi. Szépfalusi István Bécsben élt magyar evangélikus lelkész, aki Ordass Lajos önéletírását rendezte sajtó alá, illetve Terray László Norvégiában élt evangélikus lelkész – az 1980-as évek elején alapított Ordass Fondation gondozója – hagyatékaikat a Magyar Országos Levéltárnak adták. Kendeh György evangélikus lelkész az Evangélikus Országos Levéltár számára adta át azt az Ordass Lajosra vonatkozó gyűjteményt, amelyet az 1991-ben alakult Ordass Lajos Baráti Társaság gyűjtött össze. A családnál maradt Ordass-iratok a Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezetbe kerültek.
Puskás-Paulik Ágnes (MNL OL)