Luther-ház

A Luther-ház (Budapest, Rákóczi út 57.) története a szlovák evangélikus közösségnek a pesti evangélikusok közül való kiválásával kezdődik. A három nemzetiség, a német, a szlovák és a magyar a Pesti Evangélikus Egyház 1811-ben elkészült Deák téri templomában külön időpontokban tartotta istentiszteleteit. A szlovák közösség Jan Kollár lelkész és tanító vezetésével indult el az önállósodás útján, az új, szlovák gyülekezet 1834-ben alakult meg I. Ferenc császár jóváhagyása után.

Önálló működéshez József nádor közreműködésével jutottak telekhez, az akkor még külterületnek számító Kerepesi (ma Rákóczi) úton. A telek beépítése iskola és paplak, földszintes épületek megvalósításával kezdődött, majd 1856-ban a neoromán stílusú templom építésébe is belefoghattak. A gyülekezet Diescher József (1811–1874) építészt bízta meg a tervezéssel és a kivitelezéssel is, aki mindkét feladatra jelentős vállalkozást működtetett. Nevéhez fűződik az Ybl által tervezett és három hónap alatt elkészült Bródy Sándor utca 8. szám alatti régi képviselőház épülete (ma Olasz Kultúrintézet). Ő tervezte és építette a Vörösmarty Gimnáziumot is (Budapest VIII., Horánszky u. 11.), ugyancsak ő volt az építője a Friedrich August Stüler tervei alapján megvalósult Magyar Tudományos Akadémia székházának, valamint tervezője és építője az Akadémia bérházának (ma az MTA Könyvtára)

A szlovák templom építése a gyülekezet anyagi gondjai miatt nehezen haladt. 1863-ban végre elkészült az épület, a berendezést azonban csak 1867-ben vehették használatba.

Az anyagi gondok változatlanul nehezítették a gyülekezet életét, ezért 1893–94-ben megélhetésük biztosítására Schweiger Gyula műépítész tervei alapján felépítették a templom köré a ma is látható többemeletes bérházépületet, amit „Luther-háznak” neveznek. Ezzel azonban a templom a zárt udvarba szorult és csak egy díszes kapuzaton át lehetett megközelíteni. A kapu felett látható a ház névadója, Luther Márton szobrát.

A két világháború következtében a korábban hatezer hívet számláló gyülekezet szinte teljesen elsorvadt. A II. világháború alatti aknalövések miatt károsodott templom 1950 szeptemberében nyitotta meg újra kapuit. Látogatottsága azonban nagyon alacsony és csökkenő tendenciájú (az 1960-as évek első felében tíz-harminc fő) volt. 1966-ban Szilády Jenő lelkész halála után a gyakorlatilag használhatatlan, omladozó templomot a Vízépítési Tudományos Kutató Intézet vette meg könyvtárának és nagy előadótermének elhelyezésére. Az átalakításokat és a templom külső felújítását a Kohó- és Gépipari Minisztérium 1972-ben kezdte meg. A karzatot lebontották, a belteret két födémmel három szintre osztották, az előcsarnokból szélfogót és portát, a földszinten ruhatárat, a bejáratnál öltözőket, büfét alakítottak ki. A pincében a központi fűtés helyiségeit és a szellőző berendezés gépházait helyezték el. Végül a Tudományos Tájékoztató Intézet bemutatótermét és sokszorosító üzemét telepítették az átépített templomba. A pincébe a papírraktár, a nyomóüzem és a kötészet került, a földszinten bemutató- és vetítőterem működött, az első emeleten tárgyalók, a nyomda irodái, fotólaborok, a második emeleten irodák helyezkedtek el. 1989-után a templomot privatizálták, s tulajdonosa kereskedelmi és szolgáltatási célokra hasznosította.

Most elhagyottan, a több használó által durva beavatkozások sebeit magán hordozva, mindenki elől elzárva árválkodik a bérház udvarán a műemlék szlovák evangélikus templom. Megközelíthetetlensége és különös elhelyezkedése egyúttal felkelti az érdeklődést. A hatalmas bérház által körbezárva, elrejtőzve áll az arra járók szeme előtt, pedig több nevezetes személy életeseményeinek volt tanúja. A szlovák gyülekezet az épület meghagyott helyiségeiben éli az életét. Ma már csak a díszes kapualj falain elhelyezett emléktáblák hirdetik a közösség újjáalakulásának 150 éves évfordulóját, Jan Kollár, L’udovit Izák és Daniel Bachát emlékét.

Forrás: Benczúr László-Matus László: A szlovák evangélikus templom és a Luther-ház. In: A reformáció kincsei I. A Magyarországi Evangélikus Egyház. Bp., 2015. 213. p.