Nyírbátori Református Templom és Harangláb

Magyarország legnagyobb gótikus templomát Mátyás király uralkodása idején Báthori István országbíró és Erdély vajdája építtette. 

1479. október 13-án Kenyérmezőn (Erdély területén Gyulafehérvár mellett) Báthori István a kicsiny magyar sereg élén egy nagy török fosztogató sereggel ütközött meg. A csata előtt így imádkozott: „Istenem, ha ezt a csatát megnyerhetném, akkor két templomot építek Neked Bátorban”.

Megnyerte a nagy csatát, és már a helyszínen építtetett egy kápolnát, Nyírbátorban pedig a fogadalma szerint megépíttette János szerzetes-építész által a két templomot: egyet a nép számára (a mai római katolikus minorita templom), egyet pedig a családja számára (a mai református templom).

Ez utóbbi templom 1484-1511-ig épült főként gótikus stílusban. Keskeny, égbetörő méretekben készült: 44 méter hosszú, 12 méter széles, belmagassága 20 méter, a tetőgerinc magassága 31 méter.

Az ablakokat csak a nap felé helyezte el a szerzetes-építész. Az első, délkeleti ablaknál kel fel a nap, és az utolsó, nyugati ablaknál nyugszik. Az ablakok felső csúcsívében készült halhólyagdíszítésben is bibliai szimbólumok vannak: a nyugati ablak felső díszítésében a Paradicsom kertjének élet fája látható, amelyet Isten ültetett Ádámnak és Évának; a másodikon a kígyó tekervényei láthatók, amely megkísértette és bűnbe vitte Ádámot és Évát; a harmadikon Jézus Krisztusnak a virága látható. A negyediken a keresztelés vízcseppjei láthatók, az ötödiken a Szentlélek lángnyelvei, a hatodikon pedig a három kör a Szentháromság Isten három személyére utal: az Atya, Fiú és Szentlélek.

A szemben lévő szentély részben látható az 500 éves katolikus oltár, valamint jobbra a reneszánsz papi ülőhely, amelyen legfelül hét egyforma angyal van, a hatodikat kivéve, amely becsukja a szemét, és egy hajpántot visel. Ez Jézus Krisztusnak a nagypénteki váltsághalálára utal, a hajpánt pedig az ártatlanságát és dicsőségét jelképezi. Felül egy reneszánsz húsvéti tojássor látható, amely a feltámadás győzelmét jelképezi. Bal oldalt a reneszánsz szentségtartó fülke látható, a sekrestye ajtaja, valamint a felső imaterem korlátja.

Az 1493-ban elhunyt kenyérmezei győztes Báthori István szarkofágjának a fedele a sekrestyében található, amelyen harci díszben ábrázolták. Zászlaján egy latin rövidítés olvasható (IHS), amelynek jelentése: Jézus emberek Megváltója. A másik szarkofág a sekrestyében az 1605-ben elhunyt országbíró, zsoltáros Báthori Istváné, aki többek között a magyar nyelvű vizsolyi Bibliának is anyagi támogatója volt, valamint maga is komoly református hitben élt, naponta tartott áhítatot a cselédeinek.

1547-ben Báthori György áttért a református hitre, és átadta a család templomát a református gyülekezetnek. A református szószék 1767-ben készült népi barokk stílusban. [3] 

Az évszázadok során a templom több kisebb-nagyobb átalakításon ment keresztül, amit részben írásos források, részben az 1963-64-ben végzett műemléki feltárás és helyreállítás igazolnak. 1811-ben intézkedtek a templom alatti kripta befalazásáról, 1834-ben földrengés rongálta meg az épületet, amit 1837-ben állítottak helyre. 1897-ben készült el Széthló Ottó tervei szerint a hármas ívű nyugati karzat, 1931-34 között pedig Möller István vezetésével főleg szerkezeti megerősítés folyt. Ekkor készültek a külső faragott kőrészletek javításai és cseréi is. Az 1960-64-es műemléki feltárás és helyreállítás, amelyet az épület mai képe tár elénk, Sedlmayrné Beck Zsuzsa tervei szerint történt. 

Az épület egyetlen hatalmas teremből áll, melynek délnyugati sarkához kisméretű, négyszögletes alaprajzú lépcsőtorony kapcsolódik. A torony teteje csak a hajó főpárkányáig ér, és eredetileg is csupán a padlás megközelítésére szolgált. Mellette a középtengelytől kissé északra tolódva nyílik a gazdagon díszített csúcsíves nyugati kapu, amely kiképzését és díszítését tekintve szászországi kapcsolatokra utal. A kapu fölé falazták be az egyik legszebb kőből faragott Báthori címert. A lófejpajzs köré sárkány csavarodik és az egészet tizenkét stilizált akantusz levélből álló kerek növénykoszorú veszi körül, fölötte sárkányos sisakdísszel. Legfelül a kapu tengelyében széles csúcsíves ablak foglal helyet, amelyet korábban befalaztak és csak 1964-ben bontottak ki újra.

A templom lenyűgöző monumentalitása, ugyanakkor szinte légies könnyedsége, a déli főhomlokzaton jelenik meg a legmarkánsabban. A lépcsőtorony déli oldalától eltekintve a lépcsős tagolódású támpillérek a homlokzatot hét mezőre osztják. A nyugatról számított első mezőben kis négyszögletes, kőkeretes reneszánsz ablak a karzat világítását biztosítja. A harmadik mező kivételével valamennyit háromosztású csúcsíves, tagolt kávájú ablakok törik át, csúcsukat négyosztatú halhólyagos kőrácsok ékesítik. A templom főbejáratául szolgáló kapu a harmadik mezőben nyílik, amely elé a XVIII. század második felében törtvonalú oromzattal ellátott zárt előcsarnokot építettek. Az oromzat csúcsát másodlagosan beépített kőrács töredékekkel emelték ki. Az előcsarnok építésekor az oromzati alsó párkány fölé helyzetek egy 1488-as datálású Báthori címert, amely a nyugati kapu fölött lévő párja, s amit aztán 1964-ben a déli főkapu lunettájába építettek. A címerkő a XVIII. századi átalakítás előtt a főkapu lunettája fölött helyezkedett el. A nyugati oldalon háromszögű oromzatba végződő nyeregtető az épület keleti oldalán a nyolcszögzáródású szentély fölött három tagból álló kontyolással zárul. Mint a katolikus templomoknál általában a szentélynek csak a délkeleti oldalán nyílik ablak.

A teljesen zárt északi homlokzat keleti végén közvetlenül a szentélyzáródás mellett áll a hajdan emeletes sekrestye földszinti része, csúcsíves keleti és XVII. századi északi ablakkal, belsejében késő gótikus kézmosó fülkével. A sekrestye fölött eredetileg oratórium céljára szolgáló emelet is volt. A szentélyre nyíló, ma elfalazott erkélyének félkörívű körvonalát és korlátjának ballusztereit az 1964-es helyreállítás építészetileg is jelzi. 

Közvetlenül az északi fal nyugati vége mellett került elő a Szent György templom elődjének tekinthető kis kápolna, amelynek támpillér nélküli sokszög záródású szentélyéhez nyolcszögletes hajó, és ehhez négyszögű torony csatlakozott. A két építmény egy ideig egymás mellett állott, s azokat kapu kötötte össze, amely ma is látható a református templom belsejének északi falán. Ezt a kora középkori kis templomot a kutatás hosszú ideig azzal a Krisztus testének szentelt kör alaprajzú kápolnával azonosította, amelyet egy 1433-as forrás említ. 1981-ben azonban a Szentvér utcán, az egykori református parókia kertjében előkerült egy körkápolna alaprajza és padlótéglái is. Ez a kis kápolna szerepelhetett az említett forrásban, hiszen a Szentvér utca elnevezés a középkori szentvér kultusz emlékét őrzi, és a kultuszhoz kapcsolódó kápolnákat Krisztus testének szentelték. Tehát két kis temploma lehetett a településnek. 

A templombelső minden megszakítás nélküli, teljesen egységes terének lenyűgöző hatását az oldalfalak finom tagolódása és az egészet lezáró hatalmas hálóboltozat fokozza. Ez a finom osztású hálóboltozat inkább lebeg, mint lezár – írja Entz Géza, a templom művészettörténész monográfusa -, majd így folytatja: „a széles, magas ablakok ontják a fényt. A karcsú faloszlopok csak halk tagolást adnak. A nyugati és keleti részben három oldalú vagy sok szögű talpazatról indulnak felfelé. A faloszlopokon kétharmad magasságban szoborfülke nyílik, alján és tetején lépcsőzetesen kialakított gyámokkal. A szentély rész két nyugati faloszlop párja az ablakkönyöklő magasságában finoman megformált konzolokon végződik. A boltozhat kettősen hornyolt szarvasbordái ugyancsak szélesebb gyámokon gyűlnek össze, amelyeket egymást váltó szamárhátívek ékesítenek. Róluk, mint sudár pálmák ívelnek a magasba a bordák és belevesznek a hálóboltozat végtelen sejtrendszerébe. A gótika e csodálatos utolsó lobogásában tűnik fel az új világosság: a reneszánsz.” Báthori István két gyönyörű sárkányos címere mellett ennek egyik ékes példája a déli főbejáratául szolgáló kettős kapu, amely a XV-XVI. század fordulójának legrangosabb alkotásai közé tartozik. Az épület egyszerű rézsűs lábazata a kapu két oldalán még a gótikát idézi. Merőleges lefutással keretezi a gazdag tagozatú kaput, amelynek gyöngy- és szívsorral díszített, félköríves lunettáját fölül akantusz virág zárja le. A középen karcsú reneszánsz pillérrel elválasztott, széles kapu szemöldökén háromszoros, szép antikva betűs latin nyelvű felirat áll, melynek fordítása a következő: „A nagy Isten anyjának a tiszta Szűz Máriának és Szt. György vértanúnak tiszteletére a nagyságos András úr, Báthori András fia építette alapjától kezdve kegyeletből saját költségén ezt a templomot.” A szöveg félrevezető, hiszen István vajdáról nem tesz említést. Báthori Andrásra csak az építkezés befejezése maradt.

A hajdani sekrestyébe, illetve a lépcsőtoronyba a templomból két szerényebb kivitelezésű ajtó vezet. Sokkal magasabb művészi színvonalat képvisel viszont a szentély déli falában felállított hármas papi ülőfülke és az északi falba mélyedő szentségfülke. Mindkettő a firenzei quattrocento finom rajzoltsággal faragott formáit és nemes arányait mutatja. Jellegzetes reneszánsz motívumok a pillérek tükrét kitöltő stilizált növénydíszítés, az ülőfülke három kagylóból kialakított lunetta sora, amelynek közeit akantusz levelek borítják. A főpárkány alatt húzódó frízen angyalfejeket láthatunk. A szentségfülke lunettájában kerub fej található, alját pedig olasz koszorúba illesztett Báthori címer zárja le. [4]

1640-ben Bethlen István és fia, Péter készíttetett egy 31 méter magas faharangtornyot a templom mellé. A harangtorony monumentális hatású, zömök, árkádos, fából ácsolt vaskos, zsindellyel fedett, négy fiatornyos faépítmény. Tölgyfa gerendákból ácsolták. Méretei és kora is egyedülálló a mai Magyarországon. Ez az ország legnagyobb méretű fa haranglába. [2]

Forrás:

[1] http://kirandulastippek.hu/felso-tisza-videke/nyirbator-reformatus-templom

[2] http://www.karpat-medence.hu/c.php?c=nyirbator-reformatus-templom

[3] http://nyirbator.reformatus.hu/bemutatkozas/templomunk/

[4] http://www.nyirbator.hu/a_keso_gotikus_reformatus_templom