Sopronnémeti Evangélikus Templom
| Az építés éve | 1997 |
|---|---|
| Tervező | Nagy Tamás |
A „némethi evangélikus filia,” mint ez az 1721. évi április 5-én tartott tanúkihallgatásból világos, a soproni országgyűlés (1681) előtt és utána is önálló anyagyülekezet volt. A protestantizmus gyászos idején azonban ez a gyülekezet sem örülhetett sokáig vallásszabadságának, mert 1717 körül a vármegye katonái a környező falvak lakosainak segítségével erőszakkal elfoglaltak minden protestáns középületet és közvagyont. Az egyházi hivatalnokok elmenekültek, csak egy tanító maradt, akit azután mindenétől megfosztva Kapuvárra hurcoltak fogságba. Az egykor virágzó gyülekezet megsemmisült. Ezentúl az evangélikus lelkész semmiféle munkát nem végezhetett; a hívek kénytelenek voltak a plébánoshoz fordulni, s kötelesek voltak minden adót megfizetni.
Az 1681. évi 25. és 26. törvénycikk értelmében Sopron vármegyében is csak két templomban engedélyeztek nyilvános istentiszteletet, ezek közül az egyik a faluhoz elég közel fekvő Vadosfán volt. A németi evangélikus lakosság miután önállóságától megfosztatott, csatlakozott Vadosfához, s egész 1783-ig oda tartozott.
1783-ban egyesülve a szilsárkányi, pásztori, pordányi és kistatai evangélikusokkal, megalakították a „Szill-sárkányi Evangélikus Gyülekezetet”. Történetük azonos a szilsárkányi gyülekezet történetével 1834-ig, amikortól iskolai ügyeit a gyülekezet maga rendezte.
1834-ben az evangélikus és katolikus gyülekezet egyezségre lépett. A község közös földjéből kaptak egy részt iskola és tanítói lakás építésére. Ezeket még ebben az évben fel is építették.
„A gyülekezet hitéletéről tanúskodik az a körülmény, hogy minden családi tűzhelyen feltalálható a Szentírás, az énekes és imádságos könyv. E tény arra enged következtetni, hogy a házi isteni tisztelet még több helyen megvan. Vasár- és ünnepnapokon, továbbá advent és böjt idején tartatni szokott reggeli könyörgéseken szép számmal résztvesznek. A vasárnap délutáni isteni tiszteletek után pedig vallásos iratok, evangélikus családi lapok olvasása által szórakozik a nép egy része” – írta Karsay Imre, Karsay püspök unokaöccse, szilsárkányi lelkész.
A sopronnémetiek 1902-ben tornyot építettek, hogy legalább a harangozást biztosíthassák. Bár szerettek volna templomot is, azonban hosszú évtizedekig csak a torony magasodott az ég felé, mivel először a világháborúk, majd a gyülekezet korlátozott lehetőségei szabták meg a munkát. [1]
A kommunizmus alatt a falu lakói még csak nem is gondolhattak új templomra, vallásuk gyakorlására a közeli iskolában létrehozott imaház szolgált. Végül 1994-ben sikerült lerakni az új templom alapkövét, a munkálatok pedig 1997-ben fejeződtek be.
Az épület két fő részből áll. A régi, fehérre meszelt haranglábhoz csatlakozik az új, nyerstéglából emelt templomtest. A két tömeg éles kontrasztot képez egymással. A templomtest henger alaprajzú, tetejét a tégla színével összeolvadó vörös cserép fedi. Az ovális testet keskeny ablakok osztják. A téglák sajátos rakási módja, textúrája az összetartozást, a közösség belsőerejét jelképezi. A főtömeghez elöl és hátul egy-egy hosszúkás nyúlvány csatlakozik. A hátulsó toldalék imateremnek ad otthont, az elülső pedig a tornyot köti össze a templomtérrel. Ez utóbbi fa keretezésű üvegfelületeivel és fém esőfogójával az épület formáját nagyban meghatározza.
A belsőbe a régi torony alatt juthatunk be. A kapu felett az evangélikus templomokra jellemző „Erős vár a mi Istenünk” felirat olvasható. A fából készült ajtó kék üvegezése keresztet formál. Az egyszerű, kör alaprajzú templomtér hosszanti iránybanvan berendezve. A kupola faszerkezete, a meszelt fal és a tégla borítású padló természetességet sugall. Az úrasztala, a keresztelőkút és az ambó (Isten igéje hirdetésének a helye) egy lépcsőfokkal emelkedik ki környezetéből. Fából készültek, kialakításuk egyszerű. Mögöttük deszkakereszt látható. Ezzel átellenben a karzat kapott helyet; ötletes a rá enyhén ívesen vezetőlépcsőfa rácsozatának kiképzése. A templom kicsiny mérete ellenére meghatározó szereppel bír hazánk templomépítészetében. Igazi falusi templom, méltó párja a régieknek. Egy sikeres példa arra, hogyan lehet folytatni, befejezni egy régen elkezdett építkezést. Az építésznek – Nagy Tamásnak – személyes kötődése is van a faluhoz: édesapja itt volt kántor. [3]
Nagy Tamás így fogalmaz a templom kapcsán: "A sopronnémeti templom a meglévő, százéves harangtoronyhoz kis nyaktaggal csatlakozik, a bejáratot a torony alatt biztosítva. A templomtér elliptikus alaprajzára fakupola került, mely a belsőben barátságos atmoszférát és jó akusztikát biztosít. A belső teret két, különböző magasságban elhelyezett ablaksoron bejutó természetes fény teszi élővé, a sok fa használata – karzat, látszó ácsszerkezet, vörösfenyő bútorok – pedig meleg, bensőséges hangulatúvá. Az épület nyerstégla falazattal, cserépfedéssel, vörösréz bádogozással és natúr fenyő asztalos ill. ácsszerkezettel készült. A berendezés Göde András belsőépítészi tervei alapján különösen jó minőségben készült el. A padok, az oltárasztal, a szószék, a keresztelőmedence, a csillár és az aranymetszés szerint szerkesztett fakereszt a nemes egyszerűség jegyében született." [2]
2017. szeptemberében hálaadó istentisztelettel és a reformációi emlékpark átadásával ünnepelték a sopronnémeti leánygyülekezet tagjai templomuk felszentelésének huszadik évfordulóját. Böjtös József felügyelő, a reformációi emlékpark ötletgazdája ismertette a kert létrehozásának hátterét. Elmondta, hogy az itt elhelyezett növényeket a gyülekezeti tagok és más támogatók adományaiból szerezték be. Egyes fákat a templomépítő lelkésznek és tervezőnek, valamint a kerület és az egyházmegye akkori és mai vezetőinek szánt ajándékul ültettek el. Itt található a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerülettől a reformáció indulásának ötszázadik évfordulójára kapott juharfa is. [4]
Forrás:
[1] http://www.szombathely-lutheran.hu/egyhaztortenet/egyhazkozseg5a82-18.ht...
[2] http://www.kitervezte.hu/epuletek/vallas/evangelikus-templom-sopronnemeti
[3] https://docplayer.hu/1699204-Modern-templomok-magyarorszagon-1948-2005.html
Fotók
