Weber Samu evangélikus főesperes-lelkész - Szepesbéla

Poprádon született 1835. március 26-án, a család legidősebb gyermekeként. Apja a város polgármestere, a múlt századnak megfelelő javításokkal, újításokkal látta el a várost, és szerzett magának érdemeket. Ilyen újítás volt a például a harang, amelyet az evangélikus templomnak ajándékozott és mely még ma is az ő tevékenységére emlékeztet.

A késmárki lyceum (ma gimnázium) elvégzése után Eperjesen folytatta teológiai tanulmányait. Onnan hívta meg őt a Hotkócon élő Csáky gróf gyermekeihez nevelőül. A tudásra vágyó és törekvő fiatal embert ez a foglalkozás nem elégítette ki. Ennélfogva nemsokára otthagyta Hotkócot, hogy Jénában, Németországban tökéletesítse tanulmányait. Nagy buzgalommal szentelte idejét a történelem, földrajz, természetrajz, etnográfia tanainak. 1860-ban befejezte jénai tanulmányait, és visszatért szülőföldjére. Idehaza Máday Károly szepesbélai esperesnél lett segédlelkész. 1861-ben Selmecbánya választotta meg lelkésznek, de ott is csak rövid ideig tevékenykedett, miután Szepesbéla visszahívta, mely városban fáradhatatlan, sokoldalú munkában gazdag, áldásos életét élte végig.

Kiváló prédikátor, szónok, egyházának körültekintő, minden kisebb – nagyobb gondjaiban hatásos segítséget nyújtó atyja volt. Lelkészi hivatása mellett etnográfiai, mezőgazdasági ügyekben, a Kárpát – és Turista egyesületben vezető szerepet játszott. A Tátra rajongójaként nagy turista volt. Elsőnek mászott meg csúcsokat, így a Zöld-tónál lévő Zerge-csúcsot. Két barátjával együtt vándoroltak a Tátra legkülönbözőbb helyeire, hogy ott saját kezűleg a szükséges javításokat végrehajtsák. Ilyképp ecsettel, festékdobozzal, szerszámokkal felszerelve, megjelölték az ösvényeket, útbaigazítási táblákkal látták el, és a patakokon átvezető megrongált régi hidacskákat is rendbe hozták. Nem csak a hegyeket járta be Weber Sámuel, hanem a barlangokat is: a Bélai-cseppkőbarlangot és a Dobsinai Jégbarlangot is tanulmányozta. [2]

Több tiszteletbeli állást töltött be. Tagja volt a történelmi társulatnak, a néprajzi intézetnek, a szepesi történelmi társulatnak, az Emkének, Szepesbélán elnöke volt a Tűzoltó-egyesületnek, titkára a Nőegyesületnek, a férfidalárda tagja és az ifjúsági egyesületnek, valamint a szinműtársulatnak díszelnöke; a vadászati, halászati és a lövészeti egyesületek tagja; megyei és városi képviselő ; a szepesbélai takarékpénztár, a vasúti társaság és a szeszfőzde felügyelő-bizottságának tagja, valamint a gazdasági kaszinónak 30 év óta elnöke. Selmecbányai tartózkodása alatt Massányi tanárral felsőbb leányiskolát alapított és Szepesbélán 30 éven át kis gimnáziumot tartott a házánál, ahol fiukat nevelt és a gimnáziumi tárgyakban oktatott.

Munkássága sok helyről részesült elismerésben, így báró Eötvös József képezdei tanárnak nevezte ki. A Magyar-Osztrák Monarchia című műben kifejtett működéséért legfelsőbb elismerésben részesült. A földművelésügyi miniszterek évről-évre hálásan emlékeztek meg gazdasági tudósítói minőségben kifejtett buzgalmáról. 1901-ben a szepesbélai evangélikus egyházközség papi szolgálatának 40 éves jubileuma alkalmából örömünnepet rendezett tiszteletére. Ugyanezen évben a XIII. városi egyházmegye főesperesének választotta. A Sagorski és Schneider-féle botanikában a »Hieracium Weberianum« (egyfajta hölgymál, őszirózsa féle növény) elnevezés a természettudományok terén való működésére vet fényt. A Szepesi Tanító-egyesületnek megalapítása óta buzgó és tevékeny tagja volt és gyakran előadói tisztséget viselt. Többször tartott előadásokat és próbaleckéket. Érdemei elismeréséül az egyesület 1907-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Élénk tevékenységet fajtett ki a Kárpátegyesület életében, valamint a megyei történelmi társulat fölvirágoztatásán. Az egyházban és a közélet terén szerzett érdemei elismeréseül a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tűntette ki. Három évvel ezelőtt 70-ik születésnapja alkalmával kiváló ünnepeltetésben részesült úgy Szepesbéla városa, mint az egész megyei társadalom részéről.

Felesége Steiner Mária volt, 3 gyermekük született. [3] 

Állandó munkában eltöltött évei dacára mindig a legjobb egészségnek örvendett. Annál megrázóbb volt az 1908 május 18-án szívszélhűdés által bekövetkezett hírtelen halála. [2]

Temetése:
A szepesi egyházmegye május 21-én délután 3 órakor fényes temetést rendezett elhunyt buzgó vezérének, melyen számos egyesület és küldöttség vett részt, koszorúkat helyezve ravatalára. A temetési szertartást Kühbecher Albert alesperes és Koch Ede strázsai lelkész végezték. Münnich Kálmán egyházfelügyelő sürgönyileg tudatta a halálesetet Zelenka Pál tiszakerületi püspökkel, aki szintén részt vett a végtisztességen. Iglóról, Lőcséről, Poprádról Szepesváraljáról, Késmárkról számosan jelentek meg a temetésen, melyen több búcsu-beszéd hangzott el. Áldás emlékére !
Sz. L. [3] 

"Június 29-ét írták. Egy csodaszép, felhőtlen meleg nyári nap volt. Derült, csillagos éjszaka követte. Béla város lakossága lampionokkal zsúfoltan, türelmesen állt, látszólag várt valamire. Míg egyszerre csak minden szájból elhangzott ez az örömteljes felkiáltás: „Ég – lángol!” és szinte megigézve tekintettünk a velünk szemben lévő hegyekre, ahol egy ragyogó, fénylő nagy tűz égett. A lelkes fiatalok már napok óta egész fatönköket helyeztek el a még elérhető magasságokban, és ezt a sötétség beálltával meggyújtották. Sokan elhagyták a várost, és kifelé vonultak a mezőkre, hogy közelebbről gyönyörködhessenek e ritka képben. Bent pedig a városban, ugyanabban az időben elhangzott a lakosság által énekelt megrázó, szép „Zipser Hymne”, melyet a lelkes kiáltás „Weber apánk – Téged hívunk” – fejezte be az esti ünnepséget. Másnap délelőtt következett az egyházi ünnepség. A szlovákiai ev. püspök és több lelkész jelent meg a templomban. Az ünnepi beszédek után Varga poprádi esperes beszéde keretében leplezte le Nagyapám bronzöntvényből készült domborművét. Ezt követte a családi kriptában a koszorúk elhelyezése. Délután a nagy bélai réten egy 200 főnyi dalárda énekével és a „Zipser Hymne”-vel végződött a Weber Sámuel születésének 100-dik évfordulója alkalmával rendezett emlékünnepély." [2]

Forrás:

[1] https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangOrallo_1908/?query=W%C3%A9be...

[2] http://www.locseitemeto.eoldal.hu/cikkek/jeles-szepessegi-szemelyisegek/...

[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangOrallo_1908/?query=W%C3%A9be...