Zsédenyi István emléktáblája - Dörgicse

Zsédenyi István élete: Zsédenyi Istváni ev. lelkész ( Zsédeny, 1630. ? - Mencshely, 1676. ? )

1656-ban Veszprém-varsányban lelkész, 1660-tól pedig Mencshely a szolgálati helye. Innen került Dörgicsére. 1674-ben  a Pozsonyi Vésztörvényszékre őt is megidéztette Szelepcsényi György esztergomi érsek. Társaival együtt bebörtönözték, tíz hónapig Komárom, azután pedig Lipótvár börtönében sínylődött. 1675 tavaszán Nápolyba s innen Szicília szigetére Palermo és Milazzo hadi kikötőibe vitték. Később huszadmagával gályarabságra küldték, ahol az elszenvedett kínok hatására agyhártyagyulladást kapott s már a tengerbe akarták vetni, am ikor a kapitány észrevette, hogy még van benne élet.  1676. május 2-án a szász választófejedelem közbenjárására De Ruyter holland admirális szabadította ki. Velencén, Zürichen, Wittenbergán és Szilézián át 1677-ben került haza. Először titokban végzi a szolgálatot, 1681 után nyíltan újra Dörgicsén. 1696-ban Kõvágóőrsre került. Visszatért Mencshelyre lelkésznek, de rövid idő múlva meghalt. Egy 1720-ból való — bizonyára jóval halála után írt —, anyakönyvi bejegyzés e szavakkal örökíti meg emlékét: „Itt Mentshelen végezte el ditséretesen jó életét és innen vitetett a ditsőségbe”.

A Zsédenyi-emléktábla leleplezése: 

"Lélekben bensőséges és felemelő, de külsejében is nagy méretű, impozáns keretek közt áldozott az alsódörgicsei gyülekezet és az egész zalai egyházmegye Zsédenyi István szellemének október hó 10-én Alsódörgicsén.  A nagy ünnepség fényét még inkább emelte, hogy a dunántúli egyházkerület püspöke személyesen jelent meg, hogy örökké emlékezetessé tegye e napot azok számára, hogy lelkűk hála áldozatát mutassák be Istennek, mert Zsédenyi Istvánt nekünk adta. Az ujjonnan renovált templomba harangzúgás között vonult be a  zalai egyházmegye esperese, a somogyi egyházmegye esperese az egyházmegye teljes számban jelenlevő lelkészeinek kíséretében. A templomot zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott voltak a veszprémi református egyházmegye lelkész kiküldöttjei, és az egyházmegye minden egyes gyülekezetének kiküldöttjei. Közének után Fenyves Ede tb. esperes imádkozott, majd egy ének vers után Novák Elek kővágóőrsi lelkész olvasott fel oltári szent igéket. Az ifjúsági karének hangjai mellett Kapi Béla püspök lépett az oltár elé. Nagy Lajos és Mesterházy Sándor esperesektől körülvéve, hogy a hiveket és lelkeket megrázó beszéd kíséretében avassa fel az ujonan renovált templomot.

Majd Máté 5. 10. alapján megtartotta hatalmas leleplezési beszédét, amelynek elhangzása közben lehullott a fehér lepel a szószék felett elhelyezett emléktábláról, mely Zsédenyi István hűségét hirdeti. Ugy érezte mindenki, hogy a püspök szavai nyomán maga Zsédenyi István jelent meg a sok szenvedéstől sápadt arcával, fehér szakájával és mélyen fekvő tüzes szemeivel a szószéken és a püspök lelkén és száján keresztül ö szólott a gyülekezethez. Újabb karének elhangzása után Nagy Lajos esperes lépett a szószékre és Luk. 10. 3S—40. alapján hirdette élő erővel az Isten igéjét. Az istentisztelet Zsiray Lajos nagyvázsonyi lelkész oltári imájával, a püspök áldásával és közénekkel ért véget. Közvetlen utána diszközgyűlés volt, amelyet Nagy Lajos esperes nyitott meg üdvözölve a megjelenteket, majd Fenyves Ede tb. esperes a Zsédenyi emlék-bizottság elnöke ismertette az emléktábla történetét, mely után elhatározták jegyzőkönyvbe vételét az egész nagy ünnepségnek.  A délelőtti ünnepség a Himnusz hangjai mellett ért véget. Délután ½ 2 órakor 100 teritékes közebéd volt, melyen az első felköszöntőt Kapi Béla püspök Magyarország kormányzójára mondotta. Délután ½ 4 órakor vette kezdetét a vallásos ünnepség, mely alkalommal a templomot ismét zsúfolásig megtöltötte a hívek serege. Karének elhangzása után Mesterházy Sándor esperes imádkozott, majd Magyary Miklós tb. esperes mondott megnyitó beszédet. Ezután Kapi Béla püspök lépett az előadó asztalhoz és megtartotta a szivek és lelkek mélyére ható ünnepi élőadását, mely csodálatos gazdag érzésekkel és értékekkel töltötte el a jelenlevőket. Majd felcsendült a gályarab lelkész éneke, melyet Nagy Lajos esperes szerzett és Ziermann Lajos kővágóőrsi tanító zenésitett meg és adott elő. Ezután Csabi József egyetemi hallgató szavalta el, Nagy Lajos esperestől, Zsédenyi István hitvallását. Menyhár István keszthelyi" lelkész oltári imája és áldása után a Himnusz eléneklésévei ért véget az ünnepi nap. Zsédenyi István táblája a templom falába helyezve, drága emléke pedig az ember szivekbe vésve hirdesse örök időkre azt, amire legnagyobb szüksége van minden időben evangéliumi egyházunknak, a törhetetlen hithűséget. Legyen áldott emlékezete. M. I."

Forrás:

- http://www.ekmk.hu/lexikon/talalatok3.php?beture=ZS%C3%89DENYI%20Istv%C3...

- https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusPayrSandorMuvei_002_EE...

Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története.VIII. A hegyháti és rábamenti gyülekezetek Vas megyében 302. 

- https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusokLapja_1926/?query=zs...

Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)1926-10-24 / 43. szám 347-348.

- https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusElet_1976/?query=zs%C3...

Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)1976-02-22 / 8. szám

- https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B6rgicse#/media/File:Evangelic_church...