Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2024 Március
 

„Utazás Wittenbergbe” A reformáció történetének ötszáz éve Magyarországon

1517 - 2017

 

Összeállította: Apáti Anna Zita, Kesztyűsné Csuti Judit, Márkusné Vörös Hajnalka, Nagy Dóra, Nagy Balázs Vince, Oláh Tamás, Varjasi Imre

 

A források összeállításában közreműködtek:

Apáti Anna Zita, Benczik Gyula, Beregszászi Balázs, Czégé Petra, Cseh Géza, Cseri Gábor, Selmeczi-Kovácsné Dancsecz Mónika, Hegedüs Zoltán, Hlbocsányi Norbert, Horváth Gergő, Kántor Klára, Kesztyűsné Csuti Judit, Kiss Anita, Kovács Zsuzsanna, Kulcsár Krisztina, Kunné Tornóczky Andrea, Kurecskó Mihály, Lieszkovszky Larion, Lőrincz Melinda, Marosi Tibor József, Márkusné Vörös Hajnalka, Mayer László, Nagy Balázs Vince, Nagy Dóra, Oláh Tamás, Németh Ildikó, Németh István, Schmidt Anikó, Sebestyén Kálmán, Söptei Imre, Szikszai Mihály,Tóth Péter, Török Enikő, Vargháné Szántó Ágnes, Varjasi Imre

 

Lektorálta: Lackner Pál és Szabadi István

 

A reformáció ötszáz éve Magyarországon

A reformáció előzményei:

Az egyházreform szükségességének gondolata a 14. század második felében megerősödött, és egyre nagyobb hangsúlyt kapott a jeruzsálemi ősegyház mintájához való visszatérés gondolata, illetve a Jézus által akart szeretetközösséghez való visszatérés vágya. A katolikus egyház megújulását több mozgalom, szerzetesrend is célul tűzte ki. Bírálták az egyház elvilágiasodását, nagy vagyonok felhalmozását, az eltávolodást a krisztusi elvektől, a Szentírástól.

devotio moderna (új jámborság): A 15. század első éveiben a Katolikus Egyház megújulásában több csoport is megpróbált részt venni, az egyik a devotio moderna mozgalma volt. A közösség tagjai az Istennel való kapcsolat útját a felebaráti szeretet gyakorlásában látták. A közösségekre jellemző volt a nemzeti nyelvű imák, énekek használata, a szeretetszolgálat, és az ifjúság nevelése. Iskoláikban a jómódú tagok támogatásából taníttatták a szegényebb diákokat. Híres volt a párizsi Montaigu kollégium, ahol többek között Rotterdami Erasmus, Kálvin, és Loyolai Ignác tanultak, vagy a közösség magdeburgi iskolája, ahol Luther Márton is tanult. A devotio moderna lelkiségét közvetítő legismertebb könyv Thomas Kempen (magyarul Kempis Tamás) Krisztus követése (Imitatio Christi) című munkája. Ezen mozgalmak és közösségek hatása azonban az 1400-as években kevésnek bizonyult a Katolikus Egyház belső megújulásához.

valdensek: Peter Waldo (1140–1218) lyoni kereskedő, aki 1179-ben fellépett a keresztény alapértékektől egyre inkább eltávolodó pápai tekintély ellen, valamint Fellépett a nemzeti nyelven történő igehirdetés és bibliafordítás mellett. Követői később a református hitrendszert fogadták el. Tanaikat üldözték Franciaországban; a 17. században Firenzében teológiai egyetemet alapítottak, az olasz egység létrejötte után szabadon gyakorolhatták vallásukat.

ferences rendiek: A 14. századtól folyamatosan bírálták Rómát és eltávolodtak az elvilágiasodott egyháztól. Hirdették, hogy a hit forrása a Biblia. A magyarországi reformáció első nemzedékében sokan ferences szerzetesből lettek térítő prédikátorrá. Wittenbergben tanult és innen a reformáció híveként tért haza többek között Dévai (Bíró) Mátyás, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, és Huszár Gál.

John Wyclif mozgalma: A 14. századi angol egyházi reformmozgalom jelentős alakja, John Wyclif (1320–1384) oxfordi egyetemi tanár volt. Elvetette többek között a szentek, az ereklyék és a szentképek tiszteletét, a fülbegyónást és az úrvacsorai jegyek átlényegülését. Bírálta a pápaságot politikai nagyravágyása miatt is. A latin nyelvű Bibliát lefordította angolra, követői a lollardok (vándorprédikátorok) voltak.

husziták: Jan Hus (1369–1415) (magyarosan Husz János) egyetemi tanár a 15. századi Cseh Királyságban Wyclif követőjeként fellépett az egyházi reformok szükségessége mellett: anyanyelvi prédikációt, szegény egyházat, fegyelmezett papságot, és két szín alatti úrvacsorát hirdetett. 1415-ben a konstanzi zsinaton Husz Jánost eretnekséggel vádolták és bár az uralkodó mentességet ígért neki, máglyahalálra ítélték. Halála után követői évszázadokon át harcoltak a Husz által hirdetett hitelvekért.

 

A reformáció születése:

A 15–16. század fordulójára az európai ember ismét világnézeti válságba jutott. A török megvetette a lábát Európában (1453, Konstantinápoly elfoglalása; 1541, a Magyar Királyság három részre szakadása); járványok pusztítottak. A földrajzi felfedezések bebizonyították, hogy a Föld gömbölyű (Kolumbusz, Vasco de Gama, Magellán), a humanizmus és a reneszánsz kultúra térnyerése a tudomány akkori állásának felülvizsgálatára ösztönözte a tudósokat. (Giordano Bruno, Galilei, Kopernikusz)

A pápai udvar erkölcstelen élete, az egyházi visszaélések miatt egyre többen hangoztatták a reformok szükségességét és egyenesen az addig szilárdnak hitt római katolikus egyházat támadták.

„Ad fontes” Vissza a forrásokhoz – hirdette a 15–16. században rotterdami Erasmus (14691536) a humanizmus és reneszánsz tudósa. Előtérbe kerül a földi élet és az ember tisztelete, antik műveltség, tudás elismerése, „felfedezése”. A Biblia újszövetségi részét eredetiből újra lefordította latinra és jegyzetekkel látta el. Az 1516-ban megjelent fordítás elsőként mutatott rá, hogy Hieronymus (Szent Jeromos) bibliafordítása a Vulgata jelentősen eltért az eredeti szövegtől (az egyházi tanítás gyakorlata nem mindenhol egyezett a Szentírás szövegével).

Martin Luther (1483–1546) magyarul Luther Márton, wittenbergi egyetemi tanár hosszú utat járt be, míg a reformáció elindítójává vált.                         

„A vihar élmény”: Luther Eislebenben született, szülei világi pályára szánták, a skolasztika szerint tanult, majd jogi ismereteket hallgatott az erfurti egyetemen. Egyik útján hazafelé tartva viharba keveredett és fogadalmat tett, hogy ha megmenekül, Istennek szenteli az életét. Ígéretét betartva Ágoston-rendi szerzetesekhez csatlakozott. 1508-ban pappá szentelték. Rendfőnöke, Johann Staupitz, Wittenbergbe küldte továbbtanulni, később itt a Szentírás-tudományi tanszék vezetője lett. 1510-ben Rómába küldték a rend egy vitás ügy elrendezésére. Az út csalódás volt számára, a pápa városában „minden megvehető” volt, így a bűnbocsánat is, az úgynevezett „szentek feleslege” segítségével. Ilyen búcsúcédulákat árult a pápa megbízásából Johann Tetzel, Domonkos-rendi szerzetes is. A hívőt az ilyen cédula a böjt, a zarándoklat, az egyházi büntetés elengedéséről biztosította. A bevétel pedig nem jótékony célokat, hanem többek között a Szent Péter-bazilika építésének befejezését szolgálta. Luther mélyen elítélte a keresztény értékrend „kiárusítását” és 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára hitújításra vonatkozó 95 pontból álló tételsorát.

Ezt a dátumot tekintjük a reformáció születésének.

Tudtad-e mi a szentek feleslege, az egyház kincse? A szentek jóval több jót cselekedtek, mint amennyire a keresztény világnak szüksége volt az üdvösséghez. A pápa rendelkezett ezzel a felesleggel, amit búcsúra, vagy másképp bűnbocsánatra használhatott. Ezt helyettesíthette pl. a keresztes hadjáratokban való részvétel, vagy a római zarándoklat. A bűnbocsánat a halott családtagok számára is megvehető volt.

 

Luther tételei közül a legfontosabbak:  

  • a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg, azaz egyedül a hit által üdvözül az ember, Isten kegyelméből
  • a keresztény egyház feje egyedül Krisztus, nem szorul földi helytartóra
  • a pápának nincs hatalma a szentek cselekedetei, és a tisztítótűzben szenvedők felett
  • a Biblia a hit elsődleges forrása, nem pedig a pápai, zsinati hirdetések
  • az egyház kincse: az evangélium, a szegények, rászorultak segítése
  • az üdvösség nem a jó cselekedetekért jár, azok a hit gyümölcsei.

Luthert többször felszólították, hogy vonja vissza tételeit:

1518-ban Cajetan bíborost küldte X. Leó pápa Luther meggyőzésére,

1519-ben Johann Eck ingolstadi egyetemi tanár vitára hívta a pápai hatalom kérdéséről,

1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésen V. Károly német-római császár meghallgatta Luther érvelését, de eretnek gondolatoknak tartotta és birodalmi átokkal sújtotta, nem sokkal később a pápa is kiközösítette a római katolikus egyházból.

Bölcs Frigyes (1463–1525) szász választófejedelem „elrabolta” (védelmébe vette) és Wartburg várába „zárta”, ahol a „fogságban” Luther lefordította németre az Újszövetséget (1522); a teljes bibliafordítás 1534-re készült el. Hatalmas pártfogókra lelt más német választófejedelmekben is.

1524–26-ban a német parasztháború követeléseire is hatással voltak Luther tanításai.

1529-ben magas pártfogói miatt a speyeri birodalmi gyűlésen kimondták, hogy Luther hívei megmaradhatnak a vallásukon, de nem terjeszthetik. Ez ellen Luther követői: öt fejedelemség és 14 város tiltakozott, protestált. Ettől kezdve a reformáció különböző irányzatainak híveit összefoglaló néven protestánsoknak hívták.

Lutheránusok, evangélikusok vagy másképp ágostai hitvallásúak: A keresztény vallásnak a lutheri elveket követő ágát nevezték így. Az elnevezést onnan kapták, hogy 1530-ban az augsburgi évi birodalmi gyűlésen mutatta be Luther követője, Philip Melanchthon (1497–1560) az evangélikus hitelveket összefoglaló hitvallást, az augsburgi, vagy magyarul ágostai hitvallást. V. Károly német-római császár azonban elutasította az elveket. Válaszul a protestáns fejedelmek egy évvel később szövetséget hoztak létre, schmalkaldeni szövetség, és egyházi birtokokat foglaltak el, területükön felszámolták a kolostorokat, és hosszú évekig küzdöttek V. Károly császár és katolikus szövetségesei ellen. A császár és a protestáns német rendek között váltakozó szerencsével folyó háborút az 1555-ben kötött augsburgi vallásbéke zárta le. Ez kimondta: „Akié a föld, azé a vallás” (cuius regio, eius religio).  Aki nem akarta követni a fejedelme vallását, annak el kellett vándorolnia.

Luther 1546-ban, megromlott egészségi állapota következtében meghalt és nem érhette meg ennek a harcnak a végkimenetelét.

Tudtad-e hol van Luther végrendelete? 1525-ben Luther megnősült, felesége Katarina von Bora volt, aki hat gyermekkel ajándékozta meg. Felesége ügyes és okos asszony volt, aki férjét mindenben támogatta, háztartását példaszerűen vezette. Gyakran fogadtak vacsoravendégeket az egyetemen tanuló diákok közül. Luther végrendeletében elismerően írt feleségéről és nem gyermekeire, hanem rá hagyta földi javait. Az eredeti végrendelet ma az Evangélikus Országos Levéltárban található Budapesten.

 

„Németország  tanítómestere,” és az egyházszervezés időszaka:

Philip Melanchthon (1497–1560) Luther wittenbergi egyetemi kollégája által összeállított munkából, a Confessio Augustanából kitűnt, hogy Luther nem új egyházat, hanem a gyülekezeti élet megújulását szerette volna. A 21 cikkely a keresztény egységről, hét a katolikus és az evangélikus elvek különbségéről szólt. A különbségek által életre hívott evangélikus egyház és iskolarendszer szervezése az 1530-as évektől Szászországban és Hessenben indult útjára. Melancthon a wittenbergi egyetem szervezetét újjászervezi, amely később mintaként szolgált más egyetemek számára, új tantervet vezet be, amelynek alapja a latin, a görög és a német/nemzeti nyelvismeret. Munkájáért elnyerte a „Praeceptor Germaniae” – „Németország tanítómestere” megnevezést. 40 éven keresztül tanított, tanítványai vitték tovább a reformáció gondolatait szerte Európában. Pl. a magyar Dévai (Bíró) Mátyás, Sylvester János.

Az öt „Sola”: A protestáns felekezetek hittételeit jól foglalja össze az évszázadok során alaptétellé vált öt „Sola”, amelyből négyet Luthernek, egyet Kálvinnak tulajdonítanak:

sola scriptura („egyedül az Írás”): csak a Szentírás az alapja a keresztény tanításnak, a hagyományok és különféle zsinati határozatok nem vehetőek annak.

solus Christus („egyedül Krisztus”): csak Krisztus az egyedüli közvetítő Isten és az ember között

sola fide („egyedül a hit”): csak hit által tudja az ember megérteni Krisztus áldozatának lényegét és így az üdvösséget, nem tettek révén. A tettek mindig a hitből fakadnak

sola gratia („egyedül a kegyelem”): csak Isten kegyelme által van az embernek megváltása, üdvössége; ez Isten ajándéka

soli Deo gloria („egyedül Istené a dicsőség”): mindazt, amit az ember keresztényként tesz, az ember nem tulajdoníthatja magának.

 

Oldalak

Utolsó frissítés
2016.07.04.