Szirák Nógrád megyében, a Cserhát dombjai között fekvő 1200 fős település. Az őskortól lakott hely történelme igen gazdag. Országosan ismertté egykor a széki gróf Teleki családnak köszönhetően vált, amelynek szép barokk kastélya már egy jó ideje szállodaként üzemelve várja az arra utazókat. A község lakossága jórészt evangélikus vallású, erről tanúskodik jelentősnek mondható evangélikus temploma, melyet Róth Tamásné Wattay Borbála és leánya gróf Teleki Józsefné Róth Johanna építtetett 1782 és 1788 között. Utóbbi, mint ismeretes nagy támogatója volt egyházának, többek közt a Deák téri evangélikus templom részben az ő bőkezű támogatásából épülhetett meg, de végrendeletében is nagyon gazdagon gondoskodott hitsorosairól.
Halottak Napja körül Szirák evangélikus temetőjének egyetlen családi sírboltját mutatjuk be, melynek műemléki felújítása néhány hete, 2017 szeptemberében fejeződött be. Az evangélikus templomtól nem messze található téglalap alaprajzú későbarokk kriptaépület feltehetően Jung József pesti építész tervei szerint készülhetett el, Róth Johanna megbízásából, 1784-ben. A közvetlenül a megbízó édesanyjának halála után emelt sírbolt bejárati homlokzatán kőkeretes ajtóval, az enyhén előreugró rizalit részben rusztikázott felülettel, oromzatán befelé hajló ívből álló peremmel és az oromablak felett félkörös záródással épült. A sírbolt két boltszakaszos, csehsüveg boltozatos belső részében a bejárattal szemközt lévő zárófalon tardosi vörös mészkőből készült epitáfium látható, magyar és latin nyelvű vésett (aranyozott) felirattal. Ennek első, nagyobb, magyarul szóló része gróf Teleki József anyósa emlékére írt sírverse, melynek első sorai a következők:
„Állj meg utazó, ’s szőkj még jó előre
Léted fő tzéljához, tekintvén e kőre,
Itt nyugszik, míg felkél, Vattai Borbára,
Az élet urának serkentő szavára.”
A sírbolt belső terének e reprezentatív díszítő eleme (nem szervesen, de) kiegészül a két oldalán egy-egy háromnegyed életnagyság méretű fehér mészkőből készült allegorikus szoborral. Az egyik koponyát tartó síró nő, a másik boldog arccal égre tekint. Az első az itt maradottak keservét, a másik az elhunytak boldogságát szimbolizálja. Az oltárszerű epitáfium oromzatán copf stílusú füzérekkel, vázákkal közrefogott Wattay-címer látható. Ezen a szinten, közvetlenül a bejárattól balra két egybeépített mészkő szarkofág található, melyeken egy-egy tardosi vörös mészkőből készült, aranyozott feliratú névtábla látható.
A bejárati szint alatt kripta van U alaprajzú dongaboltozatos térrel, amely egy kisebb fesztávolságú folyosóból és egy nagyobb fesztávolságú teremből áll. Utóbbi szolgált temetkezési helyül, a Wattay-szarkofág és a családtagok koporsói is ebben a térben voltak megtalálhatók.
1784-től ugyanis másfélszáz éven keresztül a Szirákon (is) birtokos gróf Teleki család tagjait helyezték itt örök nyugalomra, szám szerint tizenötöt, akiket kettő kivételével az alsó kriptába temettek. A nemzet halottjai, nagy protestánsok nyughelye lett ez a sziráki sírbolt, hiszen ide vezetett utolsó útja például gróf Teleki József (1738-1796), a felvilágosult politikus, főispán, országgyűlési követ, koronaőrnek, aki a kor nagyműveltségű főura, írója volt, Rousseau és Voltaire levelezőtársa, egyházának vezető képviselője, az első budai református zsinat elnöke. Tizenhét évvel később követte őt felesége, a már említett Róth Johanna (1741-1813), akinek tisztelete a magyarországi evangélikusok között ma is élő még. Fiúk, Teleki László (1764-1821) hétszemélynök, országgyűlési követ, költő és nyelvész is e sírboltba került. Ő az egyik első kezdeményezője volt egy tudományos akadémia létrehozásának, melyben aztán József fia (1790-1855) döntő szerepet játszott. A Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, Erdély kormányzója, a történetíróként is jelentős Teleki József emlékét egy márványtábla is őrzi a kriptaépület külső falán (2001). Rajta kívül még a családi sírhelyre került három testvére, köztük Teleki Ádám honvéd tábornok (1789-1851) és a jeles reformkori politikus, emigrációs vezető, Teleki László (1811-1861), akitől tragikus halála után százezer gyászoló búcsúzott Pesten. Húgának, Augusztának temetését (1876) követően már csak ennek fia és menye (1922, 1938) került a sírboltba, de utóbbi két személyt már a bejárati szinten temették el.
Ezt követően nyugtalan időszak következett Magyarországon, olyan évekkel, amikor „az örök nyugalom” helyeit is sok helyen feldúlták. Elsősorban a főúri és nemesi temetkezőhelyeket érintette a pusztítás és ez lett a sorsa a sziráki Teleki-sírboltnak is. 1955-ben vagy 1956-ban ugyanis a helyi traktorista iskola diákjai közül néhányan lementek a kriptába és ott gázolajjal tűzet gyújtottak, miután a koporsókat megrongálták (ez utóbbi már egyszer, kb. tíz évvel korábban is megtörtént). Az épületet a helyi lakosságnak sikerült megmentenie, majd 1967-ben renováltatnia, amelyet ezután egy jó ideig a temető ravatalozójaként használtak. Ekkor azonban az alsó kriptaszinthez nem nyúltak, a megmaradt csontok és koporsódarabok továbbra is össze-vissza hevertek. Csak annyi történt a felső szintet érintő felújításon kívül, hogy 1971-ben Teleki László tiszteletére emléktáblát állított a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. Negyven évvel később, 2011-ben Szirák önkormányzata helyezett el emléktáblát a sírbolt külső falán a nagy államférfi születésének 200. évfordulóján.
Ebben az évben rendeztek kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeumban, amely Teleki László küzdelmes életét és rejtélyes halálát mutatta be. Ezt követően indítványozta az intézmény (akkori) főigazgatója, Csorba László a sziráki kriptaépület teljes műemléki rekonstrukcióját az érintett szerveknél. A kezdeményezést hosszú előkészítés után siker koronázta: az épület a Miniszterelnökség és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásából 2017-ben megújulhatott. Ez lett a sírbolt első átfogó rekonstrukciója, hiszen 1967-ben csak részlegesen valósulhatott ez meg, 1990-ben pedig egy részletes tervdokumentáció után pénz hiányában a tető elkészültével a felújítás abbamaradt. 2014-től aztán a Nemzeti Múzeum irányításával megtörtént a tervek elkészítése és a megfelelő engedélyek beszerzése a kriptaépület műemléki kutatásával egyetemben. A Nemzeti Múzeumban restaurálták a több száz darabra tört Wattay-szarkofágot, melynek munkálatait a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatta (2015). A kriptában található csontok tisztítására és vizsgálatára is sor kerülhetett az Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézetben Susa Éva igazságügyi antropológus vezetésével. E földi maradványokat aztán 2016. július 19-én vitték vissza és helyezték el a Teleki-sírbolt kriptájának falába (még 1788-ban) épített sírkamrában. A következő, azaz az idei év tavaszától elindulhatott a sírbolt műemléki felújítása, melynek folyamán kívül-belül végbe mehettek a tervezett munkálatok.
Így az idei Halottak Napjától egy olyan megszépült sírhelyet is meglátogathatunk, amelyet nemcsak egy jelentős történelmi család kegyelete vehet körül, hanem egy egész nemzeté, amelyért annyi mindent tettek az ott nyugvó nagy magyarok.
Debreczeni-Droppán Béla (Magyar Nemzeti Múzeum)