A cégalapító Röck István 1775-ben született Kőszegen, evangélikus német iparos családban. (Egyik testvérét Munkácsy Mihály anyai nagyapjaként tartják számon a festőről szóló életrajzok.) Apja szitásmester volt, maga is ezt a szakmát tanulta s a vándorévek után 1802-ben Pesten telepedett le. Megindította drótfonat-, szita- és rostagyártó műhelyét. Szerb kereskedők a Dunán hajókon vitték a műhely termékeit dél felé. A céhes keretek között működő, manufaktúrának tekinthető üzem profilját kibővítve mind erőteljesebben bekapcsolódott a mezőgazdasági gépgyártásba.
A Deák téri evangélikus templom anyakönyvei szerint a népes Röck családban hét gyermek érte meg a felnőtt kort: két fiú és öt leány. Közöttük a negyedik volt az 1813-ban született István, aki az apja által alapított üzemet tovább vitte. Ő is szitásmesternek tanult a családi műhelyben, de segédként hosszú éveket töltött külföldön. 1840-ben tért haza apja Szervita téri műhelyébe. A jobbágyfelszabadítással kialakultak a mezőgazdaság tőkés fejlődésének keretei s az ifjú Röck István jó szemmel időben észrevette a megnyíló lehetőséget és a családi üzemet mezőgazdasági gépgyártó vállalattá fejlesztette. A Röck-gépgyárból került ki az 1850-es évek végén az első Magyarországon gyártott nyomdai gyorssajtó. A minőségi ugrást az 1860-as évek elején a gőzgépek gyártására való áttérés jelentette. Amikor az apai műhelyt gyárrá fejlesztő Röck István meghalt 250 alkalmazottja volt a cégnek. – 1845-ös házasságkötésekor a foglalkozás rovatba még azt írták „szitásmester”, halála után a magyar gépgyártást megteremtő úttörők egyikeként méltatta Gelléri Mór. Az első két generáció vezéralakjai a szó szoros értelmében elkötelezettjei voltak hivatásuknak. Rendkívüli energiát fordítottak üzemükre s a nyereség legnagyobb részét visszaforgatták a vállalatba.
A Röck család életében is szerepett játszó Deák téri evangélikus templom épülete 1873-ban
Röck István hat gyermeke közül kettő – Gyula és István – Zürichben mérnöki képzettséget szerzett. Apjuk végrendeletének megfelelően ők vették át a vállalat irányítását. Jó pillanatban lettek a már nagyhírű cég vezetői: a Monarchia védett mezőgazdasági piacára termelő gazdaságoknak ebben az időszakban egyre inkább tellett a modernizálásra. Ráadásul 1881-ben lépett életbe az új ipartörvény, s ettől kezdve a magyar iparvállalatok a külföldi konkurencia kiszorítása érdekében kaptak állami támogatást. A vállalat gyártott fekvő, álló, gyorsan járó gőzgépeket, gőzekeszántásnál használt lokomobilokat, gőzkazánokat, hűtőtelepeket és jéggyárakat, gőzmalmi, téglagyári berendezéseket, dohánygyári gépeket, bor- és olajsajtolókat. A fejlődés ütemét jelzi, hogy a gyár kinőtte a soroksári telepet is és az 1890-es évek végén az üzem Kelenföldre költözött. A „Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntődéjé”-nek teljes területe 72 000 négyzetméterre rúgott ebben az időben. Az átköltözés 1901-re fejeződött be.
A harmadik generáció is végrehajtott egy jelentős profilbővítést: A Röck fivérek találkoztak Csonka Jánossal és a közös munka eredményeként az 1900-as évek elején a gyárban megindult az autógyártás. A Posta többször is rendelt csomagszállító autókat a cégtől s Csonka János tervezte személyautók is készültek a kelenföldi üzemben.
Röck Gyula és István 1904-ben kelenföldi előnévvel nemességet kapott. A család történetének zenitjére érkezett, ugyanakkor a háttérben viharfelhők gyülekeztek. A további fejlesztéshez már nem volt elegendő tőke és a korbeli elit legmagasabb köreibe emelkedő tulajdonosok villaépítésre és más személyes kiadásokra többet vontak ki a cégből, mint a nyereséget folyamatosan visszaforgató – azt a bizonyos hivatás iránti kötelességérzetet napi gyakorlatban érvényesítő – elődök. 1909-ben a cég részvénytársasággá alakult, de újabb tőkére volt szükség és két év múlva egyesültek az Első Brünni Gépgyár RT-vel. 1915-ben meghalt Röck Gyula, majd 1916-ban tüdőgyulladásban István. A részvénytársaság működött tovább, biztosította az utódok gondtalan megélhetését, de a Röckök kiszorultak a részvénytársaság vezetéséből. A családtagok többsége az anyagi tőkét szellemi tőkére váltotta át. A részvények többségét bankok szerezték meg, majd az államosítás után az egykori Röck-gyárból lett az „Április 4. Gépgyár”.
A népes Röck família életének egyik fontos tere volt a Deák téri evangélikus templom, a családtagok többségét itt keresztelték, ha tehették, itt kötöttek házasságot. Az evangélikus egyház javára adakozók között rendre feltűnnek a Röckök. Röck Gyula és István apjuk halála után iskolai célokra tett érdemleges adományt. A vállalatalapító legfiatalabb leánya, Karolina, aki a tudós Hunfalvy Pál felesége lett, végrendeletében az evangélikus teológus hallgatók javára létesített, férje nevét viselő 80 000 koronás alapítványt.
A Röck család és Hunfalvy Pál, nyelvész, a Luther Társaság egykori elnökének síremléke a Fiumei úti Sírkertben
A manufaktúrát gyárrá fejlesztő Röck István családi történeteket feljegyző legidősebb leánya, Lujza Hollerung Károly modori evangélikus lelkészhez ment férjhez. A Pozsonyhoz közeli városka német evangélikus gyülekezetének lelkészei 115 éven keresztül a családból kerültek ki. – Összességében elmondhatjuk, a magyar gazdaságot új szellemmel feltöltő vállalkozók közé tartozó Röck család számára életük egyik fontos tere az evangélikus közösség volt.
dr. Erdész Ádám (MNL BéML)
Az eredeti kézirat megjelent a Reformáció kincsei I. A Magyarországi Evangélikus Egyház (Bp., 2015.) című kötetben.
A Röck családról, családi kapcsolataikról Munkácsy Mihállyal való rokonságuk adatai kapcsán részletes információk találhatók Czeglédi Imre: Munkácsy ősei és rokonsága (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 31., Békéscsaba, 2007) című kötetben. Elérhető itt: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_BEKE_BMMK_31/?pg=0&layout=l
Kapcsolódó iratanyag a Magyar Nemzeti Levéltár őrizetében:
MNL OL Z (9131) Röck István Gépgyára Rt., 1802-1948
MNL OL Z 1597 Röck István (és Első Brünni) Gépgyár Rt. Vállalati Betegsegélyező Pénztára. valamint Tisztviselői Nyugdíjalapja, 1910-1948