A 18. században a hazai protestáns felekezetek számára rendkívül nehéz feladatnak bizonyult Isten házának felépítése. No nem a kőművesmunka elvégzése okozta a legfőbb gondot, sokkal inkább az, hogy a század nagy részében a bécsi udvar megpróbálta korlátozni a protestánsok vallásgyakorlását, így a templomok építését is.
Az akkor még Békés vármegyéhez tartozó Öcsöd példája jól illusztrálja, hogy micsoda vesszőfutás lehetett a protestáns hívek számára elérni azt, hogy hitüket méltó épületekben gyakorolhassák. Cikkünkben e vesszőfutás állomásait próbáljuk bemutatni néhány levéltári forrás segítségével. Előre kell azonban bocsájtanunk, hogy ezúttal a források nem a meglévő ismereteinket támasztják alá, sokkal inkább megválaszolatlan kérdések egész sorát vetik fel.
Ha ellátogatunk az öcsödi református gyülekezet honlapjára [http://ocsodref.fw.hu/templomunk.htm], azt az információt kapjuk, hogy a helyi templom építésére 1782-ben kötött szerződést a presbitérium Fischer Boldizsár kőművesmesterrel, aki 1785-ben kezdte meg a munkát, az épületet pedig 1789-ben szentelték fel. A hazai műemlékek internetes adatbázisa [http://www.koh.hu/uploads/content/678/file/jasz_uj.pdf] szerint a templom 1784-ben épült Fischer Boldizsár tervei alapján, a tornyot pedig Fischer Ferenc építette 1804-ben. A szakirodalom nagy része is ezeket az adatokat tartalmazza. Egy 1810-ben készült vagyonleltár azonban csak nagyvonalakban egyezik meg ezekkel. E szerint az eklézsia vagyonát képezte a
„Templom Toronnyal edgyütt Kőből. A Templom épült 1788dik esztendőben, a torony pedig 1803dik esztendőben.” (1. kép)
Más források tovább árnyalják a képet. Egy 1775. június 6-án keletkezett irat arról tanúskodik, hogy az öcsödiek már ekkor engedélyt kértek a templomtorony megépítésére, a pozsonyi Helytartótanács azonban vonakodott azt megadni. Az üggyel kapcsolatban egyrészt azt kifogásolták, hogy ha
„…azon 754 frbul [forintból] 28 xrbul [krajcárból] álló Summa [összeg] mely a Gazdáknak szabados egyben szedett adakozásokbúl álla ki vétődik /mely Summa mindazaltal alattomban való Kódúlásnak neme/ azon túl lévő kész pénz az ollyan Toronynak felépítésére minéműt az Instansok [kérelmezők] kérnek nem elégséges…” (2. kép)
másrészt, hogy
„…az útazók igazgatásoknak kedvéért a Toronynak fellyebb rakattatásának nem láttzik semmi oka…”. (2. kép)
Végül engedélyezték az öcsödieknek, hogy
„…minden ékesgetés nélkül mostani Harang Lábnak formájára és azon magasságra 7 ölre [kb. 13 méter] Kőből közönséges fa tetejével Tornyot építhessenek…”. (2. kép)
A Helytartótanács tehát kikötötte, hogy az építkezéshez szükséges összeget nem teremthetik elő koldulásból, a tornyot pedig nem emelhetik a már meglévő haranglábnál magasabbra. Mindez jól példázza a korszak valláspolitikai elveit. III. Károly 1731-ben adta ki a Carolina Resolutiót, amely az 1681. évi vallásügyi törvényhez visszakanyarodva, csak az úgynevezett artikuláris helyeken engedélyezte a protestánsok nyilvános vallásgyakorlatát. Mindez azt jelenti, hogy az ország nagy részén a református és evangélikus hívek csak magánúton, szűk családi körben gyakorolhatták hitüket, következésképpen templomot sem nagyon emelhettek. A török hódoltság alól felszabadult területek némi kivételt élveztek, ott ugyanis a század derekán már épültek protestáns templomok, igaz, hogy gyakran torony nélkül. Ezt láthatjuk Öcsöd esetében is.
Az engedély megszerzése után, 1775 augusztusában az öcsödi atyafiak kötöttek is egy szerződést Helmhardt János szolnoki kőművesmesterrel, aki a következőképpen fektette le vállalásait:
„…eő Felsége Kegyelmes Királyi Resolutioja [rendelete] mellett köteles lészek hét öl magasságra tökéletesen ahoz intézvén a Toronynak vastagságát Fundamentomával [alapjával] egyben alább irtt bérért minden hiba és fogyatkozás nélkül fel rakni és egészen a Kő munkát el készíteni fejérítésével edgyütt, melly munkára alkalmatos Legént tartozom adni a Mész óltásra és keverésre.” (3. kép)
1776-ban pedig Kaszner Ferenc ácsmestert fogadták fel, aki ezt rögzítette szerződésében:
„…ötsödi Bírák Uraimékkal meg edgyeztem Kőből rakatandó Tornyok tetejének tsupán mind Tölgy fából lejendő meg tsinálása végett olly móddal, hogy Túri Torony formájára a Kő rakáson felyül Harang állás kedvéért, oda helyeztetendők lévén az Harangok egy Klaster fa munkát tévén […] minden hiba és fogyatkozás nélkül az egész fa munkát el készíteni eő Kegyelmek által adandó materiákból tartozom…”. (4. kép)
Egy évvel később Stajner András órásmester vállalta, hogy az öcsödiek tornyába olyan órát készít, amelynek
„...kelletik lenni négy Másásnak, hogy állandó erősségű légyen.” (5. kép)
Levéltárunkban nem maradt fenn olyan forrás, amely megnyugtatóan tisztázná, hogy vajon elkészült-e az öcsödiek hét öl magas tornya. Azt azonban tudjuk, hogy 1782-ben újra napirendre került a templom ügye. Csak feltételezéseink vannak arról, hogy mi történhetett. Elképzelhető, hogy a gyülekezet anyagi helyzete végül nem engedte meg az építkezést, vagy a hívek mégsem törődtek bele templomuk és tornyuk korlátozott méreteibe, s az épület nem készült el. De az is lehet, hogy az alacsonyabb tornyot megépítették, később pedig csak emelni akartak rajta. Nem szabad elfeledni, hogy időközben enyhültek a protestánsokat sújtó állami intézkedések. II. József türelmi rendelete 1781-ben engedélyezte a nyilvános vallásgyakorlást minden olyan helyen, ahol legalább 100 protestáns család él. Később ezt a limitet 50 családra csökkentették. Ezeken a településeken szabadon építhettek templomot a protestáns hívek, bár elvileg tornyot nem emelhettek hozzá, és a bejárat sem nézhetett az utcára. Ennek ellenére az 1780-as években megnyílt az út az építkezések előtt.
Mindenesetre az öcsödiek 1782 januárjában ismét szerződést kötöttek az Arad vármegyéből származó Kraliczek Józseffel, aki vállalta, hogy ha
„…az Felséges Consiliumtól engedelmet nyernek…” (6. kép)
felépíti a templomot. Megint a Helytartótanács engedélyére várt a gyülekezet. Az utókor emlékezete szerint a templomot két évvel később Fischer Boldizsár kezdte építeni. Sajnos erre vonatkozó forrást sem találtunk levéltárunkban. Öcsöd község iratai közül azonban előkerült két impozáns tervrajz az 1786-os évből. (7–8. kép) A torony tervrajza egészen biztosan a már emlegetett Helmhardt János munkája, de valószínűleg az épület rajzát is ő készítette. A rajzok nem hasonlítanak a templom jelenlegi állapotára, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a 19. században az épület leégett, s mai formáját csak 1856-ban nyerte el. (9. kép) El kell fogadnunk, hogy az épületet Fischer Boldizsár és fia Ádám tervezték és építették, a Helmhardt-féle tervek viszont arra engednek következtetni, hogy a presbitérium és a község több tervet is megrendelhetett és azok közül a nekik tetszőt valósították meg. A templom 1789-re biztosan elkészült. Erről ismét egy szerződés árulkodik, melyet egy szelei üveges zsidóval kötöttek Öcsöd bírái, hogy az a templom ablakaira drótrostélyt készítsen. (10. kép)
Abba a helyzetbe kerültünk, amikor az új források sokkal több kérdést vetnek fel, mint amennyi megnyugtató választ adnak. Reméljük, hogy elsődleges célunk, a figyelemfelkeltés eléri célját, s a helytörténészek kedvet kapnak ahhoz, hogy az építkezés szálait kibogozzák.
Felhasznált irodalom:
Adatok Szolnok megye történetéből. II. kötet Szerk.: Botka János. Szolnok, 1989.
Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás. II. József visszavonja rendeleteit. Bp. 1978.
Gergely Jenő – Kardos József – Rottler Ferenc: Az egyházak Magyarországon. Bp. 1997.
Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. Pécs, 2012.
Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, 1980.
Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960. Szolnok, 1987.
Tóth Dezső: A Hevesnagykunsági Református egyházmegye múltja. Az egyházi élet hétköznapjai. I. kötet. Debrecen, 1942.
Források:
MNL JNSZML V. 662. a. 7/1775.
MNL JNSZML V. 662. a. 9/1775.
MNL JNSZML V. 662. a. 9/1776.
MNL JNSZML V. 662. a. 7/1777.
MNL JNSZML V. 662. a. 5/1782.
MNL JNSZML V. 662. a. 7/1786.
MNL JNSZML V. 662. a. 8/1786.
MNL JNSZML V. 662. a. 19/1789.
MNL JNSZML XV. 6. 605.
MNL JNSZML V. 662. a. 6/1810.
Adalékok az öcsödi református templom építésének történetéhez publikáció képei
Összeállította: Mucsi László