Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
8000 Székesfehérvár, Szent István tér 2-3.
Telefon: 
+36 22 313 052, +36 22 312 123
Nyitva tartás: 
K-CS: 8:00-15:30
Reformációs projekt koordinátora
Bödő István
bodo.istvan@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2018 Január
 

Kenessey István temetésére írt búcsúbeszéd részletei, 1750

Kenessey István (1677–1750) a Dunántúli Református Egyházkerület első főgondnoka volt, Veszprém vármegye országgyűlési követe, 1717 és 1720 között másodalispán, több vármegye táblabírája. A protestáns érdekek védelmezőjeként lépett fel, ennek ellenére Mária Terézia közigazgatási szolgálataiért 1744-ben a királyi tanácsos címmel tüntette ki. Az alábbi rövid forrásrészlet az MNL Fejér Megyei Levéltára készülő forráskiadványának újabb részlete.
Kenessey István temetésére írt búcsúbeszéd részletei, 1750

Kenessey István  temetésére írt búcsúbeszéd részletei, Pápa, 1750. március 2.

 

Amivel Isten Júdeát és Jéruzsálemet fenyegette ez: „Elvészem a támaszt, az oszlopot.” Ezen tekintetes consiliárius[1] úr, valóságos oszlopa vala e nemes magyar hazának. Mert ennek súlyos terhét ifjúságától fogva, mint hazájának igaz fia vállain hordozta. Tehetnek erről tanúbizonyságot a nagy méltóságok, nevezetesen a tekintetes nemes Veszprém, Fejér, Somogy, Tolna, és Arad vármegyék, kiknek vala egyik érdemes első assessora,[2] ha valaha kivonta-e magát a közönséges jónak elölmozdításából, sőt a több tisztviselőkkel együtt azt egyenlőképpen munkálkodta. Valóságos oszlopa vala az Isten házának. Több elölszámlálhatatlan jelei között ezt megmutatta, midőn 1720. és 1721. esztendőkben a religionális comissióban[3] mint articulariter[4] denomináltatott[5] királyi commissarius[6] jelen volt Pest és Pozsony (Poson) szabad királyi városokban. Nem csak erős, de ékes oszlop vala e nemes hazában, és az Isten házában, mint szép zöldellő olajfa úgy vala. Solt. 52:10.[7] szerént. Jó lelkiesmérettel eljárt minden hivatalában, elmondotta az apostollal: „Ebben gyakorlom magamat”, hogy botránkozás nélkül való lelkemesméreti légyen, mind Isten, mind emberek előtt. Csel. 24:16.[8] Ily erős, ékes, oszlop lévén e nemes hazában, jutalmul adá néki az Isten, hogy: oszlop légyen az Úrnak mennyei templomában. Jelen. 3:12.[9]

[…]

Hízelkedés nélkül elmondhatom, akármely státusbéli személyek, kik ezen tek. consiliárius úrnak esméretségében voltanak, és a reformatum ministerium[10] is, ezután vehetik eszekben, ki holt légyen most meg, úgyhogy ide fordíthatni, s magunk sorsára applicálhatni, amint a nagyemlékezetű II. Ferdinánd császár halála előtt mondott vala papjainak: „Patres non semper habebitis Ferdinandum”.[11]

[…]

Jelzet: MNL FML XIII. 48. 12. t. Kenessey István temetésre írt búcsúbeszédek.

Eredeti nyomtatvány.

 

[1]consiliarius (lat.): tanácsos

[2]assessora (assessor, lat.): ülnöke, táblabírája

[3]vallásügyi bizottságban

[4]articulariter (lat.): törvénycikk szerint (ld. 1681. évi 26. tc.).

[5]denomináltatott (denomino, lat.): kinevezett

[6]commissarius (lat.): megbízott

[7]Zsoltárok könyve 52:10.

[8]Apostolok cselekedetei 24:16.

[9]Jelenések könyve 3:12.

[10]református prédikátori kar (lat.)

[11]Atyák, nem lesz mindig Ferdinándotok. (lat.)

Utolsó frissítés
2018.01.07.