Békéscsabai Evangélikus Gimnázium

Békés vármegyében a középfokú oktatás iránt a XVIII. század második felében egyre növekvő igény jelentkezett. Annak ellenére, hogy az anyanyelven folyó alsó fokú oktatást a nagyobbrészt protestáns egyházközségek gyakorlatilag már a XVII. századi betelepítéssel egyidejűleg elindították, a középfokú képzés lehetőségeit csak a megyén kívül lehetett megtalálni. Probléma volt, hogy azok a fiatalok, akik tanulni akartak, messze vidékre kerültek iskolába és zömük a tudás birtokában már nem tért vissza Békés vármegyébe. A  kibontakozó polgárosodás igényeire az evangélikus egyház válaszolt elsőként.
A többségében szlovákok lakta kisvárosban 20 tanuló beiskolázásával kezdődött meg a népiskola folytatására magánerőből szerveződő képzés. Az iskolát 1855-ban alapították, 1858-tól már algimnáziumi rangban működött. Az első épület egy kicsi, nádfedeles ház volt. Az 1880-as évek hozzák a következő fordulatot. Új, nagyobb méretű iskolaépület építésébe kezdtek, ami több tanuló fölvételét tette lehetővé. Legjobb úton haladt afelé, hogy főgimnáziummá válhasson.

Az építkezésre a Nagytemplom melletti Csarejs- és a Roskó-féle telkeket ajánlotta fel a város, cserébe a gimnázium régi épületéért. Alpár Ignác tervei alapján a korához képest is modern és monumentális neocopf épület született, ami máig nagyban befolyásolja Békéscsaba városközpontjának látképét. Az építésre Wagner József csabai építőmester és társai, Áchim László, Adamik Mihály, Havrán Pál és fia, valamint Michnay Sándor kaptak megbízást, a főfelügyeltre Áchim Gusztáv városi mérnököt kérték fel.

Az iskolához tornaterem is épült. A 10, méter széles, 20,5 méter hosszú helyiséget magasan fekvő, nagy ablakok világítják meg, magasan elhelyezett famennyezettel és két hatalmas vaskályhával látták el.

A főbejárattal szemben épült a gimnázium egyetlen, 2,4 méter széles, aláfalazott, menyházai vörös márványból készült lépcsőfokokkal ellátott lépcsőháza. A félemeleten levő pihenőhelyről az öltöző felett elhelyezkedő, 65 négyzetméteres karzatra juthatunk. A pincében két szolgalakás, fáspince és lomtár kapott helyet, a pincehelyiségeket betonburkolattal és dongaboltozattal látták el. A földszinti és az emeleti helyiségek hengerelt vastartók közötti téglaboltozatot kaptak. A második emeleten köldökgerendás mennyezetet alkalmaztak. A közlekedésre szánt helyiségeket márványmozaikkal, a szobákat és a tantermeket hajópadolattal burkolták. A szellőzésről a kályhák alatti, közvetlenül a szabadba nyíló csatornák gondoskodtak, valamint szellőző kürtők és Pick-féle szellőzőkészülékek lettek felállítva minden helyiségben. A fűtés Meidinger-féle kályhákkal történt. A bútorokat Michnay Sándor csabai asztalos tervei alapján Havrán Pál és Michnay Sándor készítették.

A főbejárat, az előcsarnokok és a lépcsőház díszesen festett menyezetein kívül a többi helyiség egyszerű, szolid színekkel lett festve, ezen kívül a termeket a történelem egyes eseményeit és hőseit ábrázoló képek ékesítették: a tanintézet díszét képezték a Rómában vásárolt, igen szép és értékes képek, (mintegy 80 darab), melyeket a folyosókon helyeztek el. A földszint alatti helyiségekben az iskolai szolgák lakása volt és az előző tanévben megnyílt konviktus (étkező) termei, kapcsolatban a konyhával és éléskamrával. Az iskola udvara nagy területével alkalmas volt a tanulók mozgására és felüdülésére.

1900. október 18- án avatták az új épület, a gimnázium Rudolf főherceg nevét vette fel. 1901 őszén megérkezett a királytól kért értékes ajándék: az iskola névadójának, Rudolf trónörökösnek olajfestésű arcképe, valamint az udvari múzeumokban őrzött természettudományi és műtörténeti tárgyakból összeállított gazdag gyűjtemény. Az első érettségi vizsgákat is ebben az évben tartották. A főgimnázium a megye egyik legfontosabb iskolája lett.

Az első világháború ideje alatt az épület katonai kórházként működött. 1920 májusától augusztusáig a Horthy-hadsereg dandárparancsnoka vette igénybe. A háború és a román megszállás súlyos károkat okozott: a bútorok nagy részének nyoma veszett, a szertári állomány jelentős részben tönkrement, a kár közel kétmillió korona volt. A felszerelések pótlása 1926-ig tartott.

Az iskolát 1924-ben reálgimnáziummá szervezték át. 1934-ben egy újabb visszaszervezés következett az egységes gimnázium jegyében, így a reálgimnáziumi korszak 1938-ban véget ért.

A második világháború alatt az iskola újra nehézségekkel nézett szembe. Rövid ideig újra hadikórház működött az épületben. Az épületet szerencsére kevés kár érte a háborúban, mindössze két gránáttalálatot kapott.

1948. június 18-án az egyházi iskola állami tulajdonba került, ezután négyosztályos gimnáziumként működött. Ezekben az években többször átnevezték: először az Állami Fiúgimnázium, majd a Békéscsabai Állami Általános Gimnázium, az 1952-53-as tanévtől pedig a Békéscsabai Állami Rózsa Ferenc Általános Fiúgimnázium nevet vette fel. 1950-től a Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnáziumot is az épületbe költöztették, így rendkívül zsúfolttá vált. A fiú- és a leánygimnáziumot 1957-ben vonták össze.

1963-tól a Kereskedelmi Szakközépiskola név és oktatási forma került ide a gimnázium mellé. 1964-től itt indult el a nyomdaipari szakközépiskolai képzés is.

A rendszerváltás után az evangélikus egyház visszakapta az épületet, ahol evangélikus gimnáziumot kívánt működtetni, napjainkban Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium néven.

Cím: 5600 Békéscsaba Szeberényi tér 2. sz

Forrás: http://begart.hu/index.php/iskolatortenet

http://csabaihazak.blog.hu/2015/10/19/rudolf_fogimnazium_rozsa_ferenc_gi...

http://bekescsaba.varosom.hu/latnivalok/iskola/Evangelikus-Gimnazium.html

http://www.kodolanyi.hu/nevelestortenet/?rovat_mod=archiv&act=menu_tart&...