Mencshely Evangélikus Templom

Leírás: Középkori temploma – amelynek kibővítésével épült a jelenlegi evangélikus templom – feltehetően a 12–13. században épülhetett. Mencshely lakossága a török idők előtt  is nagyrészt nemesemberekből állt. Hozzájuk csatlakoztak a végvárakból leszerelt, nemességet kapott katonák és családjaik. A falu lakosságának ilyen kiváltsága a későbbiekben segítette a reformáció tanainak terjedését és a lutheri hitben való megmaradásukat.

Hogy a lutheri reformáció mikor érte el a falut, nem lehet pontosan meghatározni, valószínűleg a 16. század harmincas-negyvenes éveiben, feltehetően vándorló prédikátorok munkája nyomán. De a nagyvázsonyi várral való közvetlen kapcsolat, a várban katonáskodó mencshelyiek hatása sem zárható ki. Első lelkészeiket valószínűleg a környező településekkel együtt tartották el, erre bizonyíték például az egyidejűleg Dörgicsén is szolgáló Zsédenyi István.

A legrégibb anyakönyv (1716-ból származik) első lapján ez a feljegyzés olvasható : „ 1660-ban Tiszt. Zedeni István ur volt mencshelyi prédikátor és egyszersmind ő kegyelme administrálta Dörgicsét is a helységnek néptelensége és kevés jövödelme miatt és ugyanitt Mencshelyen is végezte el dicsőséges, jó életét és innét vitetett a dicsőségbe." Ez a Zedeni, vagy Zsédenyi volt az a boldogasszony-dörgicsei prédikátor, ki a gályarabságot végigszenvedte, s 1677-ben visszatérve hazájába, hivatalát régi hivei körében tovább folytatta, s  hol Dörgicsén, hol Mencshelyen lakhatott, ellátván itt is, ott is a hivek lelki gondozását.

A gyülekezet első név szerint ismert lelkésze Köveskuti Gergely 1631-ben írta alá az Egyességi iratot, azaz kinyilvánította, hogy a lutheri irányzat képviselője.

Az 1730-as években templomfelújításra került sor.

Egy 1747-ből való katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján tudjuk, hogy a falu közepén állt az evangélikus templom, amelynek sekrestyéje és tornya van, de harangja nincs, s a templom előtti téren harangláb állt egy haranggal. 1771-es iratok alapján ismert, hogy a katolikusok is az evangélikusok harangját használták.

1761-ben a tetőt újranádazták. 1764-ben a templom, az imaház és a parókia tetejét is javították.

Nagyobb átalakításra az 1790-es években került sor, amikor a templomot megnagyobbították. Az oltár és szószék kőből készült. 1796-ban a tetőre kis tornyot emeltek, a jelenlegi torony 1810-ben készült el. A templom ekkor még fagerendás födémet kapott, a boltozást 1832-ben végezték el.

A gyülekezet létszáma 1848-49 utáni időkben annyira megnövekedett, hogy gondot jelentett a reformátusok evangélikus istentiszteletre járása, sokszor nem fértek be a templomba. A ma is a mencshelyi evangélikus templomban álló szószékoltár, amely felváltotta a  kőből faragottat, 1837-ban készült Török Mihály veszprémi asztalosmester műhelyében. Ekkor még a régi barokk oltárkép volt elhelyezve rajta, amely a soproni evangélikus templom oltárképének másolata.

1862-ben a templom tetejét cseréppel, tornyát bádoggal fedték, amelyre kitették a Kossuth-címert, ez 1904-ig hirdette a szabadságharc emlékét. A templom statikai problémáit orvosolva a boltozást 1896-ban vonóvasak elhelyezésével erősítették meg.

A világháborús károk rendbehozatala a templom épületén 1946-ban, a parókián 1949–1950-ben történt meg.

1954-ben belső felújítás, 1957-ben pedig teljes külső vakolatcsere történt. A román stílusú templom létezésére akkor derült fény, amikor a vakolat alatt megtalálták  a lőrés ablakokat és a középkori kaput. A tető faszerkezetét 1959-ben újították fel. 

1964-re az eredeti oltárkép az idők folyamán olyan mértékben megrongálódott, hogy cserére volt szükség. Kovács Jánosné adományából készülhetett el a jelenleg a templomban látható oltárkép. A régi oltárképet Kákonyi Zsófia restaurálta, ma a gyülekezeti terem oltárát díszíti.

1978-ban a templombelsőt újrameszelték és az ablakokat cserélték a mostaniakra.  

1992-ben a templom tetőszerkezete újra felújításra szorult, ekkor cserélték le az 1862-ben felrakott cserepet. A templom tornyát és déli oldalát, valamint belsejét is ekkor festették, illetve meszelték. [1]

Stílus: eredetileg román, az átépítés után barokk 

Harangok: Új harang vásárlásáról 1771-ben már szó esik, de az csak 1783-ban készül el Johann Brunner budai műhelyében. Ez a nagyharang 1783. május 26-án, egy temetés alkalmából szólalt meg először. A középső a győri harangöntő Joseph Eisenberger 1759-ben készült munkája, a kicsit pedig Eberhardt Henrik öntötte Pesten 1805-ben. [1]

1937-ben a gyülekezet tagjainak adományából két új harang került a toronyba a háborúba rekviráltak helyére. Ezt a két kisebb harangot Seltenhofer Frigyes Fiai öntötték Sopronban 1937-ben. A harangok egyenes Seltenhofer-féle öntöttvas jármon függnek, de sajnos lekötött nyelvvel szólnak. [2]

1810-ben található egy határozatról szóló anyakönyvi bejegyzés, amely a harangozás rendjét szabályozza, eképpen: “Hogy mivel a halottak felett való sok harangozások az Idvességet elő nem mozdítják, inkább a harangokban és kötelekben károk történnének, annak okáért ezentúl a kicsendítésen, béharangozáson és kikisérőn kívül az Öregekre és Gyónó személyekre tsak háromszor, a kisdedekre pedig kétszer vonattasanak meg a harangok. Akik pedig több harangszót kívánnak, minden harangozásért 10-10 garasokat tartoznak fizetni.” [1]

Cím: 8271 Mencshely, Kossuth u. 20/a

Forrás:

[1] http://mencshely.hu/?page_id=66

[2] https://www.youtube.com/watch?v=dpVaoGE9NRc

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=10047 - fotók

Csatolva:

https://library.hungaricana.hu/hu/view/EvangelikusGyulekezettortenetek_0...

A Zalai Ág. Hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Tapolca 1909.A mencshelyi ág. hitvall. ev. egyházközség története 58-63.