Pécsi Evangélikus Templom

"Pécs elsőrendű kultúrájánál fogva a legkedvezőbb talaj volt az egyházi reform-eszmék befogadására és meggyökeresedésére. A Németországból jött reformáció tanai fogékony hívekre leltek, Pécsett is gyorsan terjedt a protestantizmus. Feltehetőleg az 1540-es esztendőkben a híveknek volt egyházi szervezetük és evangélikus iskola is működött itt. A törökök kiűzése után az evangélikus egyház nem tarthatta magát fenn. Lipót idejében a római katolikus papság hatalmának tetőfokára, a protestánsok pedig szomorú sorsra jutottak hazánkban. Az evangélikus vallás újbóli elterjedése Baranyában a XIX. század első éveire esik. Az első telepes 1804-ben jött Magyarbólyba. 1815-ben többen követték, magukkal hozva a német ajkú evangélikus ősöktől örökölt egyházias lelkületet. 1845. szeptember 29-én tartott pécsi kongregáció kimondta, hogy Magyarbóly az országos törvények értelmében anyaegyháznak tekinthető és lelkészt választhat. Roykó Károlyt a gyülekezet első lelkészeként 1846. március 26-án iktatták be hivatalába. Ebben az időben az egyházközség 900 hívet számlált, ide tartozott csekély lélekszámmal Pécs is. Az első pécsi letelepedő Nendtvich Tamás gyógyszerész volt 1804-ben. Tudatában volt magasztos hivatásának, hogy rá vár a pécsi egyház megalapításának feladata. Amint létszámuk lassacskán növekedett, megkérték a bonyhádi lelkészt, nemes Borbély Józsefet, hogy évente legalább egyszer szálljon ki Pécsre istentiszteletet tartani, Nendtvich Tamás házába. Ahogy a családok száma szaporodott, úgy béreltek helyiséget istentiszteleti célokra. E tarthatatlan viszonyok arra az elhatározásra bátorították a híveket, hogy saját imaházat szerezzenek. Ehhez 1846-ban hivatalos engedélyt kértek, melyre válasz nem érkezett. A gyülekezet fő célja továbbra is az anyaegyházzá válás volt, templommal és lelkésszel. 1868. június 17-én az egyházmegyei közgyűlés Pécs leánygyülekezet anyaegyházzá alakulását általános helyesléssel elfogadta. 1869. január 3-án iktatták be hivatalába Jeskó Lajos segédlelkészt, mint első pécsi lelkészt."^[1]

"A gyülekezet még 1867-ben megújítja az 1846-ban már benyújtott kérelmét, hogy a város engedjen át a gyülekezetnek templom, iskola és paplak építésére megfelelő, alkalmas telket, megbízva a kérés beadásával Nendtvich Sándor mérnököt. A város a kérelem teljesítése elől nem zárkózott el, hanem felhívja a gyülekezetet, jelölje meg, hol kívánná a telket? A presbitérium ki is küld egy bizottságot telekválasztás tartására, egyben felhívja a bizottságot, különösen két helynek figyelembevételére, az egyik hely a Korona-vendéglő átellenében lévő hely, olyképen gondolva az építkezést, hogy a templom a Korona-vendéglővel szemben essék, az iskola és paplak a városmajor terére; a másik hely a Hétfejedelemnél lévő térség volna, olyformán gondolva az építkezést, hogy a templom a térre kerüljön, az iskola és paplak pedig a vásártérre. A bizottság el is járt megbízatásában és Nendtvich Sándor bejelenti, hogy mindkét teret föl is mérte, de mivel a telkek mindegyike keskeny, nem tartja azokat megfelelőknek. A város ekkor az Ország-uton, a mai Zsolnay Vilmos-utcának a Balokány-tóra eső oldalán ajánl föl 1634 □-ölnyi területet és ezt a város az 1867, évi március 14-iki közgyűlésén tulajdonjogilag át is engedi a gyülekezetnek. Ezt a helyet azonban szintén nem találják templomépitésre alkalmasnak a város központjától való távolfekvése miatt, de meg Nendtvich Sándornak a templom, iskola, paplak épitésére készitett alaprajza szerint nem is volt megfelelő nagyságú. Közben kerestek ezért megfelelőbb telket és ezt meg is találták a belvárosban Kert, mai Dischka Győző nevü utcában. Itt Gruber ügyvédnek állt egy háza két rozoga épülettel. Ezt a gyülekezet Nendtvich ajánlatára 1869 szept. 10-én kelt adás-vevési szerződéssel Gruber Edéné szül. Sey Franciskától 6500 frt árban meg is vette. Hogy ennek árát kifizethessék, 1870 május 4-én elhatározták, hogy a várostól kapott telket önkéntes árverezés utján eladják. Miután az árverezés nem sikerült, 1872 április 14-én parcellánként adták el a telket 4510 írtért. Meg lévén a templom, paplak felépítésére való telek, megindult az építkezés munkája. Nádosy István 1872 szept. 20-an felkéri Baldauf János építőmérnököt, hogy az építendő templom és paplakra nézve készítsen tervet és költségvetést. Baldauf az általános tervet elkészítvén, azt az egyházi tanácsnak bemutatta, mely a részletes terv megvizsgálására bizottságot nevezett ki. 1874-ben felhívja a gyülekezet a pécsi építészeket tervezeteik beadására, előre kikötvén, hogy "miután most torony nem emelhető, a templom homlokát olyképen tervezzék, hogy a jövőben torony hozzá minden nehézség nélkül építhető legyen". Az építésre 5 építési árajánlat érkezett be, amelyeknek legolcsóbbika 18.329 frt. volt. A bizottság azonban szavazattöbbségi határozattal 1874 junius hó 20-án mégis a legdrágább ajánlattevő Baldaufnak adta ki az építési munkát, aki a templom építését 12.295 frt. 20 krajcárban, a paplak felépítését 7800 frtba számította, mert az építésznek személyes vezetése melletti folyamata biztositéka annak, hogy jó fog lenni". A templomépitési szerződést Jeskó Lajos lelkész, Nádosy István felügyelő, Bock Lajos, Dietz Dániel, nemes Lukács János, nemes Szontagh Mátyás, nemes Márczy Károly, Valentin Károly és König Károly irták alá."^[2] "A templom teljesen csak 1875. évi szeptember hó 22-re készült el, amikor a bizottság azt a vállalkozótól átvette"^[3] "Ha a templom kész volt is, sok és nagy gondot okozott a gyülekezetnek a templom belső felszerelése. A régi imaház hasznavehetetlen tárgyait (padokat, oltárt, papi széket, üvegcsillárt) 12 frtért eladták. A kelyhet, ostyatartót, oltárteritőket, kis oltárképet (bizonnyal az emmausi vándorokat ábrázoló régi festményt), szőnyegeket áthozták az uj templomba. Áldozatkész hivek adományaikkal is hozzájárultak az uj templom felszereléséhez. [...] A fehér-vörös erezett fekete márványból készült ízléses kíállitásu keresztelő követ is 1875-ben maga a gyülekezet vette 150 frtért."^[4]  "Ezen kisebb berendezési tárgyak mellett hiányoztak a templomhoz tartozó nagyobb felszerelési tárgyak: orgona, oltárkép és harangok. Az a korábbi imaházban használt orgona bizony csak harmónium, amelyet 1861-ben 120 írtért Lesnyik szállított, nem felelt meg az uj templom kereteinek. Az uj templomba beszerzendő orgona alapját Lengyel Károly toponári jószágigazgató vetette meg 25 frtnyi adományával. 1862-ben erre a célra Dulz István 207 frtot gyűjtött. Az orgona készítésével Angster József pécsi orgonaépitőt bízza meg a gyülekezet. A fiatal Angsternek, ki orgonáival hamarosan országos hirüvé válik, ez volt a tizenhatodik alkotása. Az orgona 6 regiszteres, egy pedálos, a kitűnő orgonát 900 írtért szállította. A legnagyobb súlyt és gondot a gyülekezet arra helyezte, hogy a templom oltárán szép művészi kép legyen. Elsőben a pesti női gyámintézethez folyamodtak oltárképért, de ily nagy áldozatra ez sem szánhatta el magát és a kérésre 50 frtot küld. Mielőtt egy művészi szép kép festéséhez meg lett volna a szükséges fedezeti összeg, a gyülekezet már 1875-ben érintkezésbe lépett Székely Bertalan történelmi festész és tanárral, aki a Jeskó által adott eszmének, a gethsemanei Jézus képének megfestésére hajlandónak is nyilatkozott és pedig 400 frt dijért. A Jeskóhoz irt levelében jelzi, hogy sem az alvó apostolok, sem az angyal alakjai nem kerülhetnek a vászonra, különben Jézusnak alakja törpülne el és vesztene jelentőségéből. Tájékoztatást kér arra vonatkozólag, milyen világítása van az oltár nak, küld pár ceruza skiccet is, de azt irja ezekhez, hogy: oly skiccet küldeni, amelyhez a kész képben hűen ragaszkodni magamat lekötelezném, nem vagyok képes küldeni, mert a legjobb gondolatok a munkával való intenziv bajlódás közben jönnek." Az oltárkép készítésével a gyülekezet 1879 okt. 25-én mégis Székely Bertalan pályázatának mellőzésével Madarász Viktort bizta meg, akihez hitrokoni bizalommal fordul, hogy azon oltárt, melyhez egyházunk sivatagában a Madarászok nemzetsége sasszárnyakon törtek utat, koronázza meg, emeljen arról magának is emléket közöttünk, buzdítva lelkesedésre, hálára, imádságra unokáinkat nemzedékről-nemzedékre." A kép ára előteremtésének gondját a nemes Nádosy család levette a gyülekezet vállairól. 1879 május 15-én Tülekkelecsényi Karczag Béla és Nádosy Katinka úrhölgy mennyegzője alkalmából a család tagjai néhai Nádosy István emlékét megörökitendők 400 frtot adnak össze az oltárképnek megfestésére. Madarász Viktor szívesen vállalkozott a megbízatásra, a képet 1880. márc. 25-én Budapestről, ahol festette, le szállíttatta Pécsre, a gyülekezet kifizette árát: 400 frtot. Azóta a művészi kép maradandó disze a templomnak, hirdetője a Nádosy család áldozatkészségének, egyházszeretetének és az evang. Madarász Viktor művészetének. A gyülekezetnek természetszerűleg hő vágyát képezte kezdettől fogva az is, hogy harangjai legyenek. A gyülekezetnek e gondját Rueprecht János gyáros, gyülekezeti gondnok vállalta magára és már 1877-ben felajánlott az egyháznak harangokat. Miután a lelkészlaknak égetően szüksége volt kútra, Rueprecht harang helyett kutat adott, de megadta a harangokat is, bár jóval, 30 évvel később. 1907-ben Rueprechtnek 2 harangja szerepelt a pécsi orsz. kiállításon, ezeket a gyülekezetnek ajándékozta, a harmadikat pedig ugyanez évben közadakozásból befolyt összegen a gyülekezet vette. A harangok súlya: 456 kg., 228 kg. és 129 x / 2 kg- Torony nem lévén, Rueprecht oly vasszerkezetes harangállványt épített, mely, ha lesz torony, abba teljes egészébe beilleszthető. A villámhárítóval felszerelt harangállvány 2490 koronába került. A harangok felavatási ünnepélye 1907 okt. 27-én volt, kapcsolatosan a reformáció emlékünnepélyével. A harangavatást követő díszközgyűlésen a gyülekezet hálás köszönetét juttatta kifejezésre az áldozatkész Rueprecht János egyházi gondnoknak. Az 1914 18. évi háború nagy szükségében a gyülekezet a 2 nagyobb harangot honvédelmi célra átengedte a hadvezetőségnek."^[5]

Forrás:

A Pécsi Evangélikus Egyházközség honlapja (http://pecs.lutheran.hu/) [2016.05.03.]

BALDAUF 1926       BALDAUF Gusztáv pécsi ev. lelkész: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története keletkezésétől – 1917-ig. Pécs, Nyomatott Taizs József könyvnyomdájában, 1926.

Fényképek:

Vargháné Szántó Ágnes levéltáros, MNL Baranya Megyei Levéltára