Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
7621 Pécs, Király utca 11.
Telefon: 
+36 72 518 680
Nyitva tartás: 
H-Cs: 8:00–16:00 P: Zárva
Reformációs projekt koordinátora
Borsy Judit
borsy.judit@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2018 Április
 

Református lelkészek harca a bűnök ellen Oláh Sámuel kórósi református lelkész a községben elterjedt bűnök megbüntetését kéri a siklósi főszolgabírótól.

Oláh Sámuel kórósi református lelkész a községben elterjedt bűnök megbüntetését kéri a siklósi főszolgabírótól. 1815. május 6.
Református lelkészek harca a bűnök ellen  Oláh Sámuel kórósi református lelkész a községben elterjedt bűnök megbüntetését kéri a siklósi főszolgabírótól.

Református lelkészek harca a bűnök ellen

Oláh Sámuel kórósi református lelkész a községben elterjedt bűnök megbüntetését kéri a siklósi főszolgabírótól. 1815. május 6.

 

A Felső-Baranyai Egyházmegye 1817. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvének kérdőpontja kapcsán, hogy „Szent hivatalához illendő tekintetben tartatik-e a Prédikátor?” több lelkész panaszkodott a baranyai vidék elmaradottságára. „Annyiban, amennyiben egy Baranyai Helységnek együgyű lakosaitól lehet várni.”[1] – válaszolta a garéi lelkész. Mások szerint a megbecsülést hátrányosan érintette, hogy a községtől kapták a lelkészek a fizetést. A drávaszabolcsi Mojzes Mihály lelkész szerint a prédikátor „illendő becsületben tartatik, kivált, ha a fizetést nem sürgeti.”[2]A drávafoki lelkipásztor úgy vélte, hogy a község tisztelete kizárólag a fenyítésre jogosult hatalomnak járt: „becsületadások felette együgyű, sőt csekély közönségesen minden olly hivatalbeliek eránt, akiknek nincsen pálca a kezekben.” [3]

A református lelkészeknek ugyan nem volt a kezében pálca, vagyis testi büntetést nem szabhattak ki, de mégis többféle eszköz állt rendelkezésükre a bűnösök megbüntetésére. A szóbeli megintés, szidás után a nagyobb bűnöket elkövetőket a lelkész eltilthatta az Úr asztalától, vagyis nem engedte Úrvacsorához járulni őket. Amint a nagypeterdi lekész írta: „Cégéres vétekben élőket a prédikátor eltiltja az úr asztalától.”[4]

Magyarmecskén a bűnösök bűnének súlyossága szerint a következő fokozatokat gyakorolták: „1. Megintjük, hogy arról letegyenek. 2. Büntetést igérünk nekiek, hogy az Úr asztalától eltiltjuk. 3. Ha csakugyan látjuk, hogy ezek rajta nem fognak, világosan kimondjuk az Ekklézsia[5] sententziát[6], hogy ha meghalnak, minden halotti tisztesség nélkül fognak a temetőbe kivittettni.” [7] Ez utóbbi volt a legsúlyosabb büntetés, a református lelkész csak a legvégső esetben alkalmazta ezt a fenyegetést, hogy az elhunytat, a siklósi lelkész szavaival: „a szokásban lévő tisztességes temetéstől is eltiltja, s minden ceremónia nélkül temetik el”.[8]

Előfordult mégis, hogy a lelkész úgy ítélte meg, hogy a testi büntetéssel többet érne el, mint a szóbeli fenyegetéssel. Ilyen esetben a bűnösnek ítélt személyeket a presbiteriális gyűlésnek,[9] vagy az uradalom tisztjeinek átadhatta, akik a testi büntetést kiszabták és kiszolgáltatták. „A presbiteriális gyűlés a cégéres vétekben élőket meg szokta feddeni, és ha annak nem engedelmeskednek, pálcával és korbáccsal is megbünteti.”[10]Nagypeterden ha háromszor nem ment valaki templomba, előbb 6, majd 12 pálcaütéssel büntették.[11] Sámodon „A káromkodókat a Bíró büntetni szokta, a versengők, templomba nem járók megintetnek, azoknak a házasoknak dolgukat, akik együtt nem laknak a T.[12] Szolgabíró Úr végzi el.” [13]

A kórósi református lelkész is úgy vélte, hogy a községben előforduló, és egyre inkább elszaporodó bűnöket csakis testi büntetéssel lehet megfékezni. 1815-ben a prédikátor azonban a presbiterek[14] helyett a világi hatalomhoz fordult. A siklósi szolgabírótól azt kérte, hogy vagy ő büntesse meg a bűnösöket, vagy hatalmazza fel a községi bírót, esküdteket, akik a meghatalmazás nélkül, bár jogukban állna, nem mernek a bűnösök ellen fellépni. 

 

"Tekéntetes nemes Főszolgabíró Úr

Bizodalmas Jóakaró Uram!

Mind az Isten által kiadatott, mind pedig a polgári társaság által helybe hagyatott törvények az emberek javára, boldogítására, s a jórend megtartására céloznak. De az emberi gyarlóság, vagyis romlott természet mind egyiket, mind másikat gyakorta által hágja, s azokkal ellenkezőképpen cselekedni vakmerőül bátorkodik. Hogy a gonosz meggátoltasson, a jóság előmehessen, ezen törvények a vétkezőknek rettentésekre, s jobb útra tehető térítésekre büntetést rendeltek.

E mi gyülekezetünkbe annál fogva, hogy senki vétkének érdemlett testi büntetését nem veszi, eláradt a köznép között, az Elöljáróktól való nem függés, s kinek-kinek a maga szabad tettszése szerént való beszéde s cselekedése. Elhatalmazott az ember szóllás (kivált az Asszonynép között) az egymást mocskolás, csúfolás, átkozás, még az ártatlanoknak is ok nélkül való gyaláztatások, a káromkodás, a Teremtőnek szidalmazása sokaknak szavok járásokká lett.

Akik az illyen, s más egyéb vétkeket hallják s tudják, tesznek ugyan panaszt az Elöljáróknál az orvosoltatás s büntetés végett, de mivel az ezen hibás tárgyakat megvizsgáló, ítéllő s büntető hatalom a felsőbb Tisztviselőknek engedtetett (mert ezért adott Isten fegyvert kezekbe) nem bátorkodnak a falusi Elöljárók hasonló Polgártársaikat, még azokat is, akik valójában megérdemelnék, testi büntetéssel s veréssel zabolázni, s rettenteni.

Hogy azért a jó rend, a békesség, ezen kis Gyülekezetből is számkivetésbe ne küldessen, (azért)[15] esedeznek Tekéntetes Úri Személlye előtt a helység Elöljárói: Hogy az ollyan személlyeket, kiknek egymás eránt méltó panaszolkodások, s neheztelések vagyon, a megvizsgálás, elintézés s megítéllés végett, tulajdon úri hatalmához igazíttatni megengedje: Vagy a Bírót, Esküdt Társaival a vétkeknek az illendőségig lehető megbüntettetésekre a gonoszoknak, meghatalmazni méltóztasson.

Ezen alázatos kérésnek akármellyik része teljesíttethetik, azt írásba megküldeni instáljuk[16] alázatosan, ne terheltessen: Hogy azon írás erejénél fogva az Elöljárók magokat a vétkezőkre terjendő ítéllethozásokba (s ha a dolog úgy kívánja) a büntetésbe, akik előtt szükséges megigazíthassák. Ezen bizodalmas kérésünkre lejendő bölcs válaszának alázatossággal való megnyerését óhajtva elvárván, mélységes tisztelettel vagyok kegyes favoriba[17] ajánlott. Május 6-dikán 1815.

Tekéntetes Főszolgabíró Úr

bizodalmas jóakaró Uramnak a kórósi Elöljárók képébe[18]

Oláh Sámuel mk[19].

Hellybeli Prédikátor"

 

A fenti forrás, mely a MNL BaML Baranya vármegye szolgabírói iratai között található[20], hamarosan a „Forrásaink a reformációról. Dokumentumok a MNL Baranya Megyei Levéltárából” című forráskiadvány-sorozatban fog megjelenni. A kötetben sok más hasonló érdekes forrásközléssel találkozhatunk majd a 17. és 20. század közötti időszakból. 

Borsy Judit főlevéltáros (MNL BaML)

 


[1] MNL BaML XII.14. Garé 112.

[2] MNL BaML XII.14. Drávaszabolcs 104.

[3] MNL BaML XII.14. Drávafok 89.

[4] MNL BaML XII.14. Nagypeterd 287.

[5] Ekklézsia: egyházközség, hitközség.

[6] Sententziát: végzést, ítéletet.

[7] MNL BaML XII.14. Magyarmecske 260.

[8] MNL BaML XII. 14. Siklós 364.

[9] Presbiteriális gyűlés: a protestáns egyház demokratikusan választott testületének gyűlése.

[10] MNL BaML XII.14. Márfa 239.

[11] MNL BaML XII.14. Nagypeterd 287.

[12] T.: Tekintetes

[13] MNL BaML XII.14. Sámod 353.

[14] Presbiterek: a protestáns egyház demokratikusan választott testületének tagjai.

[15] Áthúzott szöveg.

[16] Instáljuk: kérjük.

[17] Favori, favor (lat.): jóakarat.

[18] Képébe: nevében

[19] mk.: maga kezével, saját kezüleg

[20] MNL BaML IV. 1. p. 11. Baranya Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Peren kívüli iratok. XXIV. 18.

Utolsó frissítés
2018.04.24.