Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
6000 Kecskemét, Klapka utca 13-15.
Telefon: 
+36 76 495 951
Nyitva tartás: 
H-P: 7:30–15:45
Reformációs projekt koordinátora
Szabó Bence
szabo.bence@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2018 Március
 

Révész László kecskeméti jogakadémiai dékán levele a kormányzóbizottsághoz és Ravasz László püspökhöz

Az MNL forrásgyűjtemény-sorozat keretében megjelenő Bács-Kiskun megyei kötetből legutóbbi alkalommal a Kecskeméti Református Jogakadémia megalapításának idejét és az ahhoz vezető események sorozatát idéztük fel. Mivel a készülő kiadvány jelentős részét – mintegy negyedét – teszi ki a Jogakadémia történetére fókuszáló fejezet, e felületen is tovább folytatjuk az intézmény történetének megidézését.
Révész László kecskeméti jogakadémiai dékán levele a kormányzóbizottsághoz és Ravasz László püspökhöz

A Jogakadémia életében a századelő sok változást hozott. A református oktatás számára addigra szűkössé vált az Ókollégium, melynek épülete felújításra is szorult.  Az egyháztanács elképzelése szerencsés módon találkozott a kultuszminisztérium és Kada Elek polgármester támogatásával, így a református templom közelében, a régi iskolaépülettel átellenben megépült a belváros egyik legszebb szecessziós épülete, az Újkollégium. 1912 őszén költözött át ide a főgimnáziummal együtt a Jogakadémia, nem sejtve még az elkövetkezendő válságos éveket. Az első világháború idején városi szintű egyeztetéssel egyedül az Újkollégium mentesült a katonai igénybevétel alól – a város többi iskolája mind hadikórházzá alakult – ennek fejében az épületben folyt a városi középfokú oktatás is.

A háború után újabb bizonytalanság és megszorítások következtek. Miután a minisztérium megvonta a jogakadémiai tanárok fizetéskiegészítő államsegélyét, a város – éppúgy, mint a korábbi nehéz időkben – ismét megsegítette a jogakadémiát.

A jogi oktatás reformja már az 1910-es években is napirenden volt, a jogakadémiák számát csökkenteni akarták. Az országhatáron belül maradt három református jogakadémia (a sárospataki, a Hódmezővásárhelyre menekült máramarosszigeti és a kecskeméti) közül csak a kecskeméti maradt meg. Ebben nagy érdeme volt a három fenntartónak – a kecskeméti református egyháznak, az egyházkerületnek, és a városnak –, akik arra törekedtek, hogy a koncentráció Kecskeméten valósuljon meg. A református konvent 1924. május 21-én meghozott döntésének megfelelően 1924-25-ös tanévtől kezdve Kecskeméten működő Egyetemes Református Jogakadémia néven működött tovább az intézmény, mely visszaköltözött az Ókollégium épületébe.

A két világháború között a jogakadémiáknak a kormányzat részéről bevezetett további korlátozásokkal kellett szembenéznie. 1926-ban első évfolyamra csak 40 hallgató felvételét engedélyezte a minisztérium, egy évvel később az államvizsga bizottság működését is megszüntették, a harmincas években pedig a jogi oktatás reformja kapcsán ismét felmerült az akadémiák megszüntetésének kérdése. Az 1940. évi XXVIII. tc. a szegedi egyetem újjászervezése kapcsán arról rendelkezett, hogy a jogakadémiákon az 1941/42. tanévtől kezdve csak két évfolyam működhet, de végül évről évre meghosszabbították az engedélyt a 3. és 4. évfolyam indítására.

A háborús időszak és az intézmény történetének legsúlyosabb korszaka az 1944-1945-ös tanév volt. A jogakadémia dolgozóinak és hallgatóinak köszönhetően az irattár, a könyvtár és a fontosabb berendezések megmenekültek, de az intézmény jelentős vagyoni kárt szenvedett. Ennél is nagyobb veszteség érte a személyi állományt. Az 1945-46-os tanév elején dr. Dezső Gyulát választották meg dékánnak (1936-1946 között négy tanévben is betöltötte ezt a tisztséget). Egy évvel később dr. Réthey Ferenc vette az át az intézmény irányítását, aki az 1948. július 1-jén hatályba lépett államosítás idején is a helyén maradt, egészen 1949. augusztus 30-ig, amikor is 4105/1949. (134.) sz. kormányrendelet végleg megszüntette a jogakadémiákat.

Forrásközlésünk Révész László dékán Ravasz László püspökhöz írt levelén keresztül az 1944-45-ös válságos tanév eseményeit világítja meg.

 

 

Révész Lászlónak[1] a Kecskeméti Egyetemes Református Jogakadémia dékánjának 1945. június 8-án kelt, a Kormányzóbizottsághoz és Ravasz László püspökhöz[2] írt levele.

 

A Kecskeméten működő Egyetemes Református Jogakadémia Dékánjától.
Felterjesztés a Jogakadémia működéséről.

 

Nagytekintetű Kormányzóbizottság!

Főtiszteletű Püspök Úr!

 

A Kecskeméti Egyetemes Református Jogakadémia az 1944/1945 tanévének első félévét 1944 szeptemberében szabályszerűen megkezdte.

Az előadások menetében azonban csakhamar súlyos akadályok merültek fel.

1944. október 10-én már orosz támadás érte Kecskemétet, minek következtében sokan elmenekültek a városból. A jogakadémia előadások már alig voltak megtarthatók.

1944. október 25-én aztán sor került a város hivatalosan elrendelt kiürítésére. A kiürítési rendelet szerint a városból mindenkinek el kellett távoznia, s erre a nemzetőrség fegyverrel is kényszeríthette a vonakodókat.

Ennek következtében a város teljesen kiürült, eltávoztak a jogakadémia tanárai és hallgatói is. Ezzel a jogakadémia előadások teljesen beszűntek.

 

Kecskemétre az orosz hadsereg 1944. október 31-én vonult be. Eleinte nem volt semmi polgári élet, de az elmenekült lakosság egy részre már november havában kezdett visszatérni, s november végén egyes iskolákban már megkezdték a tanítást, bár úgy a tanárok és tanítók, mint a tanulók létszáma még csekély volt.

1944. december elején megtörténtek az első lépések arra is, hogy a jogakadémián is megkezdődhessenek az előadások.

A nehézségek áthidalása nem volt könnyű feladat.

A tanári kar régi tagjai: dr. Joó Gyula[3], Dr. Dezső Gyula[4], és dr. Kiss Barnabás a kiürítés folytán távol voltak, hazajövetelükre akkor még számítani nem lehetett. Ifj. dr. Révész László, az 1944 augusztusában elhalt dr. Révész Bence utóda, katonai szolgálatot teljesített. Idehaza csak dr. Váry István ügyvéd volt, aki előbb 3 tanéven át a polgári perjogot adta elő, majd az 1944/45. évre a nyugdíjba vonult dr. Rácz Béla helyén a büntetőjog és eljárás előadására nyert megbízást jogakadémiának kormánybizottságáról. Itthon volt azután dr. Vasváry Sándor jogakadémiai quaestor[5] és Váradi Jánosné pedellus. A jogakadémia kapuinak a megnyitására az első lépést 1944. december elején dr. Váry István büntetőjogi előadó és dr. Vasváry Sándor quaestor tették meg. Eljártak a város vezetőségénél, mely a legjobb indulattal támogatta a tervet. Mivel azonban a tanárok távol voltak, szükségmegoldáshoz kellett fordulni: fel kellett kérni arra alkalmas érdemes, megfelelő jogi szaktudással rendelkező férfiakat az egyes tantárgyak előadására.

Így felkérték előadások tartására dr. Révész László nemzetgyűlési képviselő, ügyvédet, aki a közjogot, közigazgatási jogot és a nemzetgazdaságtant vállalta, felkérték továbbá dr. Szabó József ügyvédet, th. bizottsági tagot, aki a magánjogi csoportot vette gondozásba. Dr. Váry István, a büntetőjog és eljárásnak a kormányzóbizottság által megbízott előadója elvállalta a polgári perjogot is, míg a római jog előadására dr. Vasváry Sándort, jogakadémiánk régi quaestorát kérték fel, miután a jogtudományi doktorátusa neki is megvan. Végül felkérték az orosz nyelv előadására Horák Jenő tanárt, aki később elvállalta az államszámviteltan és a művelődéstörténet előadását is. A tanári kar így ideiglenesen megalakult, s a jelentkező hallgatók számára 1944. december 15-én megkezdte az előadásokat. A dékáni tisztet a tanári kar dr. Révész Lászlóra bízta.

Jogakadémiánk első félévét 1945. január végén zártuk le s a közben megtörtént beiratkozások alapján 1945. február 1-jén megkezdtük a második félévet.

A beiratkozott hallgatók száma 72, ami ahhoz képest, hogy Kecskemét 1944 novemberében teljesen kiürült, s 1945 elején is még csak lassan szállingózott haza a lakosságnak az a része, melyből jogakadémiánk hallgatói kikerültek, elég nagynak mondható, bár az előző évihez képest nagy csökkentést mutat, ami azonban a háborús körülmények között magától értetődő tünet.

Az előadásokat 1945. január 31-ig a jogakadémia régi helyiségében, az Ókollégiumban tartották meg, azonban az Ókollégiumot orosz katonai kórháznak vették igénybe, minek következtében a feloszlatott Vitézi Szék volt helyiségébe: László Károly utca 5. sz. alá költözött a jogakadémia, s ott tartottuk meg az előadásokat egészen június 7-ig, amikor sikerült újra visszatérniük az Ókollégiumi helyiségekbe.

A bútorzatban és felszerelésben, könyvekben a kár igen nagy. Ennek számbavételére rövidesen sor kerül.

Legnagyobb veszteségünk azonban a tanári kar létszámában van. Az egész jogakadémia nagy reménységgel nézett Dr. Joó Gyula jogakadémiai tanár, egyetemi c. nyilvános rendes tanár hazaérkezése elé, aki 1945. március végén haza is érkezett, azonban testben-lélekben annyira megtörve, hogy bele se kapcsolódhatott a jogakadémia életébe, s földi szenvedéseitől megváltotta a halál. 1945. május 6-án ment végbe a temetése. A sírnál dr. Szabó József kartársunk mondott búcsúbeszédet a jogakadémia nevében.

De nélkülözzük dr. Dezső Gyula közreműködését is. Dr. Dezső Gyula jogakadémiai tanár, c. egyetemi nyilvános rendes tanár is hazajött 1945. április elején, illetve végén, azonban a népügyészség letartóztatta. Azóta letartóztatásban van.

Dr. Balásfalvi Kiss Barnabás jogakadémiai tanár, egyetemi magántanár pedig még nem jött elő, az ő közreműködésére se számíthatunk. Ifj. dr. Révész László pedig hadifogságba került.

Így csak az 1944 decemberében megalakult ideiglenes tanári, illetve előadói kar munkájára számíthatunk, melynek tagjai: dr. Révész László, dr. Szabó József, dr. Váry István, dr. Vasváry István és Horák Jenő.

Ezek közül 1945. április 10-én dr. Váry Istvánt is letartóztatták, azonban az 1945. április 27-én megtartott tárgyaláson a népügyész elejtette a vádat, s a népbíróság megszüntette ellene az eljárást. 1945. május 14-én a Kecskeméti I. számú Igazgató Bizottság igazolta is. Igazolva vannak a jogakadémia többi, jelenleg működő ideiglenes tanárai, illetve előadói is.

Az előadások most zavartalanul folynak a jogakadémia visszaszerzett régi helyiségeiben, az előadó tanárok és a hallgatóság vállvetve működik azon, hogy a jogakadémiát átmentse a demokratikus magyar jövő számára, melyben az iskolák, s köztük a főiskolák számát bizonyára nem akarják apasztani. Hűséges szolgálatot teljesít Váradi Jánosné pedellus is.

Jogakadémiánk jelenlegi fennmaradásának teljes előfeltételét nyújtja a jogakadémia gyümölcsöse, mely az idén igen szép termést ígér, különösen almában és szőlőben. Ezt Faragó Balázs, a gyümölcstelep intézője gondosan kezeli. Azon kívül takarékbetétünk is van a gyümölcsös munkáltatásának fedezésére.

Most elérkeztünk az alapvizsgák megtartásának idejéhez. Egy pár vizsgát már megtartottunk, s úgy találnánk helyesnek, ha az alapvizsgák idejét f. 1945. évi június 20-tól július 10-ig tennénk, szeptemberig pedig megtörténhetnének a beiratkozások is a következő 1945/46. isk. tanévre.

Kérjük mindennek tudomásulvételét, az alapvizsgák megtartására és a jövő évi beiratkozások eszközlésére a felhatalmazás megadását.

Kecskemét, 1945. június 8.

 

Teljes tisztelettel:

 

Dr. Révész László

dékán

 

MNL BKML VIII. 1. A Kecskeméti Egyetemes Református Jogakadémia iratai. Sz. n. 1945. Négyoldalas, írógéppel írt, aláírással hitelesített eredeti irat.

 

Felhasznált irodalom:

 

Székely Gábor – Székelyné Kőrösi Ilona: A református főiskola és jogakadémia. In: Lovas Dániel (szerk.): A kecskeméti felsőfokú oktatás története a kezdetekről napjainkig. Magyar Múzsa Könyvek. Kecskemét, [2016.] 35-86.p.

Bálintné Mikes Katalin: A kecskeméti Református Jogakadémia évkönyvei. Repertórium. Kecskemét, 1983. (Bács-Kiskun megye múltjából VIII.)

Kecskeméti életrajzi lexikon. Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona. Kecskemét, 1992. (Kecskeméti Füzetek 4.) 213-214.p.

Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. V. kötet, P-S. Bp., 2004. 641-642.p.

 


[1]dr. Révész László (1889-1965): kecskeméti származású ügyvéd, országgyűlési képviselő. Kecskemét társadalmi életében is jelentős szerepet játszott. 1944. decemberében megszervezte a jogakadémia megnyitását, amelynek 1946-ig dékánja volt. 1949-ben politikai nyomásra visszavonult és szikrai tanyájára költözött.
[2]dr. Ravasz László (1882-1975): 1921-51-ben a bp.-i Kálvin téri egyházközség lelkipásztora, egyidejűleg 1921. szeptember és 1948. május között a Dunamelléki Ref. Egyházkerület püspöke. Vezető egyházi tisztségeiről 1948-ban kényszerült lemondani, 1951-ben lelkészi állásából is nyugdíjba kellett vonulnia.
[3]dr. Joó Gyula (1876-1945): jogakadémiai tanár, jogi író. 1903-tól haláláig a kecskeméti jogakadémia tanára, 1911-től igazgatója, 1925-1944 között rövidebb megszakításokkal összesen öt ízben kinevezett dékánja.
[4]dr. Dezső Gyula (1887-1972): 1920-tól 1946-ig a kecskeméti ref. jogakadémia ny. r. tanára, 1922-25 között helyettes igazgatója, 1936-1946 között négy tanévben dékánja.
[5]quaestor (lat.): az egyetem gazdasági-igazgatási ügyeinek vezetője.
Utolsó frissítés
2018.03.24.