Az iratkötegben 1775. és 1779. közötti dokumentumok találhatók. Keletkezésük sorrendjét pontosan rekonstruálni nehéz, sokszor csak az iratok tartalmának összevetésével lehet, ugyanis néhányról hiányzik a dátum.
1775-ben többször is a megye elé került az oratórium, és a hozzá kapcsolódó épületek felújításának, újjáépítésének ügye. Ebben az évben a „paksi helvét confessión lévő lakosok” a megyétől magyar, a királynőtől pedig latin nyelven megfogalmazott kérvényben folyamodtak engedélyért szakrális épületeik renoválásáért, bővítéséért. Az indoklásukban arra hivatkoztak, hogy imaházuk, oratóriumuk a lelkészlakkal együtt több mint 50 éve épült, sárral tapasztott sövényből, tehát nem tartós, erős anyagból, ezért az összedőlés veszélye fenyegeti. A korábbi épületnél azonban nagyobbat szerettek volna a református hitű családok számának növekedése miatt. Az építkezés kapcsán vizsgálatra kiküldött megyei tisztségviselők jelentéséből kiderül, hogy a máshol lakókkal együtt a templomot látogató 7 év felettiek száma meghaladta az 1100 lelket. Az engedélyt a Helytartótanácstól meg is kapták mind az oratórium, mind a lelkészlak és gyermekek nevelésére szolgáló iskola felépítésére, miután elégségesen bizonyították, hogy az építkezéshez rendelkeznek a megfelelő anyagi háttérrel, ami azért volt különösen fontos a Helytartótanácsnak, mert szigorúan megtiltották az erre a célra történő gyűjtéseket.
A munkálatok megkezdése után szintén a Helytartótanács rendeletére szigorú ellenőrzést végeztek, hogy az építkezés mindenben a terveknek megfelelően zajlik-e. A bonyodalmat és a munkálatok elhúzódását az okozta, hogy két terv készült az oratóriumról. A paksiak a fehérvári Rider János kőművessel egyeztek meg, aki egy két kapus, hat ablakkal ellátott – a korabeli viszonyoknak megfelelően – torony nélküli épületet tervezett, erős kőből épült alapokon nyugvó vályogból emelt falakkal. A megye azonban a maga által rendelt, földvári Stern Mihály kőművesmester által készített nyolcablakos tervet (lásd lent a képen) fogadta el és továbbította a Helytartótanácshoz, ami a paksiak számára nem volt megfelelő. A paksiak újabb, valószínűleg 1778-as folyamodványaikban arra kértek és a Helytartótanács 1779. január 22-én kelt levelében kaptak is engedélyt, hogy az oratorium homlokzatát, és az kapuk és ablakok ívét szilárd anyagból készíthessék, egyrészt az esőzések okozta károkra, másrészt arra hivatkozva, hogy különben az esetleg bekövetkező tűzvész alkalmával könnyebben terjedő tűz az egész városrész leégéséhez vezethet, miként az 1777-en a katolikus plébániatemplommal meg is esett.
A felépült oratórium a toronyépítés engedélyezését (1786.) követően 1796-ban egészült ki majdnem két év alatt a harangtoronnyal.
Tolna vármegye nemesi közgyűlésének iratai 3:1775/24
Tekéntetes Consiliarius Úr
Tekéntetes Nemes Vármegye
Nékünk kegyes Jó uraink!
Minekutánna a M[é]l[tósá]gos és Tekéntetes Uraságoktól kivánságunk szerent valo kegyes Resolutiot nyertűnk volna alázatos Instantziánk által, el mulhatatlanul kötelességünknek lenni esmértűk, hogy esedező Instantziánk által a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegyének lábai előtt le borullyunk, és tellyes bizodalommal Eklézsiánknak mostani szükségét be jelentvén, dolgaink elő mozdítására engedelmet kérjűnk. Ugyan is ötven és hat Esztendő foly már miólta Prédikátorunk lako Házat sövényből fel álítottuk, mellyet immár az idő és régiség annyira megviselt, hogy karói el rothadván az öszve düléshez kőzel vagyon mely miatt félelmes a benne valo lakozás, ugy nem különben lévén állapottya tanulo Gyermekeink Scholájának mind két dolog végett alázatossan Instálunk a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegye kegyes lábainál meltoztassék szabadságot engedni mind ezeknek ugyan azon fundusson leendő meg épittetésekre, és meg bővittetésekre Mely kegyes gratiáját meg nyervén a T[ekin]t[e]tes Nemes Varmegyének szerencsés eletéért, és bolog Uralkodásáért Istenünk előtt esedezni meg nem szűnűnk. Maradván
Tekentetes Consiliarius Urunknak s a T[ekin]t[e]tes Nemes Varmegyének alázatos szegény szolgai a Paksi H[elvét] C[onfessión] lévő lakosok
Tekéntetes Nemes Vármegye, nékünk kegyes Jó Uraink!
Fellyebb való Esztendőben hozzánk érkezett Felséges Királyi Kegyelmes engedelmének tenora szerént, egyűgyű Oratoriumunknak újonnan valo fel építése eránt az ahhoz tartozó szükséges Materialékat jó Istenünk segitségével el készítettük, és a munkához nyújni egész igyekezetünk vagyon. De neminémű dificultásokat midőn meg értettük vólna Processusunk nagy érdemű Feo Bírájátol T[ekin]t[e]tes Nemes Balog Beeri István Urunktól, azonnal kész engedelemmel fel tettük magunkban, hogy ujjabb informatio végett alázatos Instantziánk által a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegyének tőrvényes széki előtt le borullyunk, és kivánságunkat bizodalommal béjelentsük.
Fundamentoma dolgunk meg zavarodásának ugy itéljük e lészen: hogy mi építő kő-míves Mesternek fogattuk Fehér Várott lakozó Rider Jánost, kiis velünk égyet értvén Oratoriumunk formáját /:Obristit:/ maga delinealta eszerént: hogy Oratoriumunknak fundamentoma kemény Matéria légyen, földszinén fellyül fél őll, azonn fellyűl az illendőségig vályog, ugy mindazon általhogy tíz kő-lábok hellyel rakattassanak erősségnek okáért az épületben, hogy idő, s maga előtt romlása ne szenvedjen. Továbbá, Hat ablakot, és Két ajtót rajzoltattunk azért, hogy illendő világos és a Népnek Ki, s bé jővetelére Oratoriumunk alkalmatos légyen.
Az alatt tamadott más kőmives mester, ki Főldváron lakozik, ez hírűnk nélkül s akaratunk ellen /:mint hallyuk T[ekin]t[e]tes Feo Bíró Urunktól:/ delineatiot tett, és azt a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegyének insinualta, mellyet is a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegye acceptalt, és az elsőt, tudniillik Rider Jánosét el halgatván, a Felséges Locumtenentiale Consilium előtt az utóbbi hírünk nélkül esett Obristet producalta, és a szerent jőhetett le a Felséges Királyi Resolutio. Hogy azért vakmerőknek, és engedetleneknek ne ítéltessűnk, magunkat meg alázzuk ad Nemes Vármegyének könyörülő széki előtt, és esedezünk, meltoztassék minékűnk kegyessen meg engedni, hogy a fenn nevezett Fehér Vári Kő Míves Mesternek delineatioja szerent folytathassuk épületünket, és ne kéntelenithessűnk a Felséges Udvar előtt ezenn tsekelységért viszontagsággal alkalmatlankodni.
Mely kegyelmességéért a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegyének a jó Isten fog gazdag jutalmat adni, midőn fel fogja a szegényeknek űgyőket, és gyámoltalanokat meg vigasztalya. Amint hogy ezt ohajtyuk is a minyajon S Vagyunk
A Tekéntetes Nemes Vármegyének
egyűgyű alázatos Szolgái a Paksi H[elvét]Conf[essión] lévő Lakosok.
Tekéntetes Nemes Vármegye Nékünk Érdeműnk felett valo Nagy Uraink, s kegyes Patronusink.
Alázatossan de bizodalmassan kéntelenittettűnk Nagysagtokhoz, s Kegyelmetekhez folyamodnunk, és kegyes ortzájok előtt le borulnunk a végre: hogy ami égyűgyű Városunkban lévő Helv[ét] Confession valo Oratoriumunk, ugy nem külömben Predikátorunk lako hajléka, Fiú, s Leány Gyermekeink Scholája, rész szerint a regiség, rész szerint pedig a Materiáknak erőtlen voltok miatt, annyira meg romladoztanak, hogy eppen félelmes az esőzések, és kemény szelek miatt a bennek valo lakozás, amint ezekről a múlt 1775dik esztendőben, két ízben a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegyétűl ki bocsáttatott T[ekin]t[e]tes Inspector Urak nyilván bizonyságot tehetnek.
A Felséges Hely-tarto Királyi Tanáts kegyes Parancsolattya szerint, szégény Eklézsiánknak jövedelmerül, kesz költsegérűl ugy mint 600 rh Forintokrul számot attunk T[iszteletre]mélto Esperes Úr, S a több Secularis Urak jelenlétekben, holott már akkoron Scholánk, s Prédikátorunk Házahoz tartozo szükséges Materiák mind készen vóltanak, és ámbátor mi azt jól tudjuk, hogy az építő Mestereknek computatiojok szerint, a fenn nevezett kész summa nem elegseges Oratoriumnak meg épittetésére; mindazáltal tellyes reményseggel vagyunk mi magunk eránt, hogy ha a Felseges Hely-tarto Kiralyi Tanáts, és a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegye alázatos kerésünkben meg halgat, engedelmet, s szabadságot az építésre adni méltóztatik, igen rövid időn szabad akaratunk szerint valo adakozásunk, munkánk s faradságunk által Isten segitsegével jó véget érűnk.
És ugyan ezenn mostani alázatos Instantziánk által is, a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegye kegyes szine előtt azért esedezűnk, meltoztassék minekünk meg engedni, hogy ezen Esztendőnek kezdetiben a Scholát, S a Predikátorunk hajlekat szalmás sárbul megépíthessük, a következendő Esztendőben pedig /:ha az Úr akarandja és élünk:/ Oratoriumnak epittetéséhez foghassunk.
Mely velünk kőzlendő kegyes Gratiajáért a T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegyének, Istenűnket ahitatos kőnyőrgésűnkben, Nagyságtok, s Kegyelmetek szerentsés életéért, virágzó békességéért kér meg nem szűnűnk, amint Vagyunk is
A T[ekin]t[e]tes Nemes Vármegyének alázatos szegény szólgai, a Paksi Helv[ét] Confession lévő lakosok minnyájon
Méltóságos, nagytiszteletű, tekintetes, nemeslelkű, nemzetes és vitézlő urak!
Tolna megyében fekvő Paks mezőváros, helvét hitvallású lakosai őfelségéhez benyújtott kérvényükre küldött válaszra adott feleletüket megkapva arról, hogy miféle okokból és indítékokból kifolyólag kérik, hogy oratóriumuk kapuinak és ablakainak boltíveit erős anyagokból építhessék meg, alázatos és ide csatolt kérelemből pontosabban megérthető.
És mivel az előbb mondott lakosoknak más kérésük nincsen, mint az, hogy oratóriumuk homlokzatát, kapuinak és ablakainak íveit erős anyagból építhessék meg, ezt pedig császári-királyi őfelsége különös kegyéből és szelídségéből jóságosan engedélyezte.
Ezért ezen jóságos császári-királyi rendelkezést és jóváhagyást a Helytartótanács azzal a céllal tudatja, hogy ennek megvalósítására a megfelelő helyen a szükséges intézkedéseket meghozhassák, és nehogy valamiképpen megszegjék, és ennek betartására kellőképpen ügyeljenek.
Kelt a Királyi Helytartótanácsnál, Pozsonyban, 1779. január 22-én.