Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
3525 Miskolc, Fazekas u. 2.
Telefon: 
+36 46 344 885, +36 46 508 985
Nyitva tartás: 
H-P: 8:00-15:30
Reformációs projekt koordinátora
Oláh Tamás
olah.tamas@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
2017 Június
 

Nyárádselye református templomának segélyezése

A protestáns (de nem csak protestáns) templomépítésekre és felújításokra vonatkozó iratok a vármegyei levéltárak koraújkori közigazgatási és pénztári-számadási irataiban a forrásadottságoktól függően szép számmal megtalálhatóak, amint azt Zemplén Vármegye Levéltárának az eddigi kutatások során megismert forrásai is jelzik számunkra. Most, a korábban bemutatott alsó-magyarországi Szenc ilyen típusú forrásai után kalandozzunk el képzeletben az Erdélyi Fejedelemség egyik kistelepülésére, a marosszéki Nyárádselyére, amelynek református templomépítését nagyjából akkor, amikor Szencét is, segéllyel támogatta Zemplén vármegye.
Nyárádselye református templomának segélyezése

1652. július 1-jén a sátoraljaújhelyi Sarlós Boldogasszony-napi vásár alkalmával a Selyén lakó Szakmári Péter nyugtát állított ki arról az 50 forintról, amellyel Zemplén vármegye közönsége Selye református templomának építését támogatta.[1] Mivel egyéb, a település azonosítására alkalmas adat a nyugtában nincsen, felmerül a kérdés, hogy a történelmi Magyarország melyik településéről is lehet szó. A névalakok vizsgálata és a történeti helységnévtárak alapján a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területéről három település jöhet szóba: Sellye – Baranya megye, Sellye[2] – Nyitra vármegye és Selye/Sellye[3] – Marosszék.[4]

Ezek közül a Baranya megyei, ormánsági Sellye feltehetően kiesik, mivel az ekkor török hódoltsági területen fekvő település középkori eredetű kőtemploma a református gyülekezet hajléka.[5] Vágsellyére szintén nem vonatkozhat a forrás, mivel 1648 decemberében üldözték ki a mezővárosból a reformátusokat, amely eset igen nagy felháborodást váltott ki a protestánsok körében, így 1652-ben a településen nem lehetett református prédikátor.[6]

Az erdélyi Selye/Nyárádselye faluval azonban más a helyzet, ugyanis a település református egyházának történetéről szóló ismertetés szerint a faluban 1649-ben építettek templomot. [7] Ez az adat egybevág azzal a ténnyel, hogy az alábbiakban közlésre kerülő 1652-es nyugta szerint a selyeiek alázatos kérelmére néhány esztendővel korábban a „Selyei Templomnak felépítésére” Zemplén vármegye 50 magyar forintot ajánlott fel, amelynek kifizetésére utasítást adott Szerdahelyi Pál szolgabírónak. A pénzt azonban korábban nem volt lehetőségük átvenni, mert nem jöttek Zemplénbe, de most Szakmári Pétert a selyei prédikátor[8] és a „Selyei Orthodoxa Ecclesia” megbízta a vármegyék által felajánlott pénz átvételével, így Szakmári levelet hozott „Verőczi Uramnak”, azaz Veréczi S. Ferenc (1607–1660)[9] sárospataki főprédikátornak és a Sárospataki Református Kollégium felügyelőjének, hogy adják át számukra a felajánlott segélyt. A sárospataki főprédikátor ezt követően levelet írt Szerdahelyi Pál szolgabírónak, aki Sátoraljaújhelyen, 1652. július 1-jén, a „Sallósnapi Újhelyi Sokadalomkor”, azaz a Sarlós Boldogasszony-napi[10] újhelyi vásárkor átadta a pénzt, amelyről Szakmári Péter nyugtát állított ki.[11]

Jelenlegi ismereteink szerint tehát úgy tűnik, hogy a forrásban szereplő település a marosszéki Selye, későbbi nevén Nyárádselye lehetett. Érdekes időbeli egybeesés továbbá, hogy e faluból indult el egyházi pályájára korának ismert református lelkésze, Selyei Balog István, aki a Debreceni Református Kollégium diákja, hollandiai (franeckeri) peregrinus, máramarosi református esperes, és aki éppen 1652-től lett II. Rákóczi György udvari papja.[12]

A korábban közölt szenci, illetve ez a selyei forrás továbbá jól rámutat arra a tényre is, hogy a történelmi Magyarország területének protestáns közösségei között fennállt egy „kapcsolati háló”, és úgy tűnik, hogy még ha nem is a modern értelemben, de létező és működő távolsági információs-kommunikációs hálózattal találkozunk ebben a korban is, ahol a különböző gyülekezetek ügyes-bajos dolgairól, híreiről, törekvéseiről a távolabbi vidékeken élő hittestvérek is értesültek a levelek, vagy követek útján.

 

Következzen a fent ismertetett forrás jelzete és szövege:

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (MNL BAZML SFL) IV. 2001/p. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Vegyes közgyűlési iratok 1560–1849 (1898). Lajstromozatlan, évrendezett vegyes közgyűlési iratok. 13. csomó. 16–18. század. 17. század. A Selyén lakó és a „Selyei Ortodoxa Ecclesiától”, azaz a református egyházközségtől elküldött Szakmári Péter nyugtája Szerdahelyi Pál szolgabírónak a selyei református templom építésére Zemplén vármegye által adott 50 magyar forint segélyről, amelyet az újhelyi Sarlós Boldogasszony-napi vásáron vett át. Sátoraljaújhely, 1652. július 1.

Anno 1652 1 Julii. Én Selyen lakozó Szakmari Peter az Selyei Ortodoxa Ecclesiatul[13] elbocsáttatott, hogy Templomunknak épületére, az mit Istenes jó akaratukból, az keresztyénségben lévő Nemes Vármegyék Conferalnanak,[14] azt kezemhez vévén ő kegyelmeknek megvinném és ezen megnevezett Szent Ususra[15] fordítanánk, melyre képest Nemes Zemleny Vármegyét is alázatos Suplicationkal[16] ennek előtte egy néhány esztendővel megtalálván, ő Nagyságok s ő Kegyelmek jó akaratukból az Selyei Templomnak felépítésére ígért(?) volt ötven forintot mely 50 forint megfizetését Comitalta volt is Vitézlő Szerdahely Pál Uramnak ezen Vármegyének egyik Szolgabírájának,[17] mely pénzt ez ideig, mint hogy ide jöhettünk ő kegyelmétől nem is levalhattunk:[18] hanem mostan Verőczi Uram[19] ő Kegyelmének levelet hozván, Selyei Predicator Uramtól ő kegyelmétől ezen ötven forintnak megfizetése felől, Verőczi Uram ő kegyelme Szolgabíró Uramnak írván emlékeztette ezen ötven forintnak megfizetése felől ő kegyelmét, mint hogy pedig az Nemes Vármegye commissiojabul[20] mely Szolgabíró Uramnak kezénél vagyon, ki tetszik az ő Nagyságok Ecclesiankhoz való beneficiumja,[21] ő kegyelmétől azért ez mostani Sallosnapi[22] Ujheli[23] Sokadalomkor ezen ötven Magyari id est 50 felvettem, melyről ő kegyelmét per praesentes[24] ilyen emberséges emberek előtt Szakmar Nemetiben[25] lakozó vitézlő Nagy Mátyás Uram, és Kádas Mihály, ismét Tolcsván lakó Beszermenÿ Peter[26] Uramék előtt quitalom.[27] Actum Ujhelyini die et Anno ut supra.[28]

Szakmari Peter keze írása mpria.[29]

 

Oláh Tamás (MNL BAML SFL)

 

Képmelléklet:

MNL BAZML SFL IV. 2001/p. Lajstromozatlan, évrendezett vegyes közgyűlési iratok. 13. csomó. 16–18. század. 17. század. Szakmári Péter nyugtája Szerdahelyi Pál szolgabírónak a selyei református templom építésére Zemplén vármegye által adott 50 magyar forint segélyről, amelyet az újhelyi Sarlós Boldogasszony-napi vásáron vett át. Sátoraljaújhely, 1652. július 1.

 

A témához kapcsolódó, honlapunkon fellehető publikáció:

Oláh Tamás: Szenc református templomának segélyezése 1648-ból:  http://reformacio.mnl.gov.hu/szenc_reformatus_templomanak_segelyezese_1648_bol

 

 

 

[1] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára (MNL BAZML SFL) IV. 2001/p. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1898). Vegyes közgyűlési iratok 1560–1849 (1898). Lajstromozatlan, évrendezett vegyes közgyűlési iratok. 13. csomó. 16–18. század. 17. század. A Selyén lakó Szakmári Péter nyugtája a Zemplén vármegyétől a selyei református templom építésére adott 50 magyar forintról, az 1652. évi újhelyi Sarlós Boldogasszony-napi vásárban vett át. Sátoraljaújhely, 1652. július 1.

[2] Sellye, majd Vágsellye, ma szlovákul Šaľa, Szlovákia.

[3] Selye, Nyárádselye, ma Şilea Nirajului, Románia.

[4] Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon. Bp., 1989. 754–755.; Joannes Lipszky de Szedlicsna: Repertorium Locorum Objectorumque in XII. tabulis Mappae Regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium. Budae, 1808. Pars prima continens Regna Hungariae, Croatiae, et Slavoniae, cum Confiniis Militaribus. 589., Pars secunda continens Magnum Principatum Transylvaniae. 126.; Lipszky János: A Magyar Királyság és társországai térképe és névtára (1804–1810). DVD-Rom. Arcanum, Bp., 2005.

[5] Református templom, Sellye. (Interneten: http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=11447 – utolsó letöltés: 2017. június 19.); Sellyei Református Társegyházközség honlapja: http://www.sellyeref.shp.hu/hpc/web.php?a=sellyeref – utolsó letöltés: 2017. június 19.)

[7] Nyárádselye református egyháztörténete: In: A Küküllői Református Egyházmegye honlapja. http://kukulloieme.ro/nyaradselye/ – utolsó letöltés: 2017. június 20.)

[8] Amennyiben valóban Nyárádselyére vonatkozik a forrás, úgy Incze János volt a lelkész. Nyárádselye református egyháztörténete: In: A Küküllői Református Egyházmegye honlapja. http://kukulloieme.ro/nyaradselye/ – utolsó letöltés: 2017. június 19.)

[9] Életrajzi adatait lásd: Debreczeni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Fordította: Botos Péter. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 2009. 769.

[10] Sarlós Boldogasszony napja: július 2. A Sarlós Boldogasszony-napi újhelyi vásár igen nevezetes volt egyébként a vidéken, nagy sokadalom gyűlt egybe ilyenkor a városba és ezen a vásáron ütöttek rajta a pataki császári helyőrség katonáin, parancsnokukkal, Johann Caspar Wachsmuthtal egyetemben 1697-ben, amely Patak és Tokaj várainak bevételével együtt a hegyaljai felkelés kezdetét is jelentette.

[11] orthodoxa – igazhitű, itt református jelentésben, azaz a Selyei Református Egyház

[12] Életrajza: Selyei Balog István. In: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára – Elektronikus Könyvtár. http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2523 – utolsó letöltés: 2017. június 20.)

[13] Selyei Ortodoxa Ecclesia – selyei igazhitű egyház, azaz itt református egyházközség

[14] conferál – ad, összead

[15] usus – szokás, használat, itt tkp. cél

[16] supplicatio – kérelem, könyörgés

[17] Zemplén vármegye szolgabírája az 1650-es évek elején. MNL BAZML SFL IV. 2001/p. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Vegyes közgyűlési iratok 1560–1849 (1898). Mondy Miklós által rendezett iratok. 8. csomó. No. 486. Megyei számadási nyugták 1613–1661. Révész Ádám elismervénye arról, hogy Szerdahelyi Pál szolgabírótól átvett Zemplén vármegye katonáinak fizetésére 83 forintot. Sátoraljaújhely, 1653. szeptember 31., Révész Ádám elismervénye arról, hogy Szerdahelyi Pál szolgabírótól átvett Zemplén vármegye katonáinak fizetésére 83 forintot. Sátoraljaújhely, 1653. július 2., Klobusiczky András nyugtája Szerdahelyi Pálnak az Onodon lévő katonák fizetésére átvett nyolcvan forintról. 1653. november 30., Szenthe András nyugtája arról, hogy Láczai András deák Zemplén vármegyei szolgabíró, Szerdahelyi Pál által az ónodi katonák januári fizetésére átadott neki 45 forint készpénzt. Sárospatak, 1653. december 30., Szenthe András nyugtája arról, hogy nemzetes Szerdahelyi Pál Zemplén vármegyei szolgabíró, az ónodi katonák januári fizetésére átadott neki 76 forintot. Sárospatak, 1653. december 30.

[18] levál (levo, levare) – felvesz

[19] Veréczi S. Ferenc (1607–1660) sárospataki főprédikátor és a Sárospataki Református Kollégium felügyelője

[20] commissio – megbízatás, megbízás, küldetés

[21] beneficium – kiváltság, segítség, itt jótétemény

[22] Sarlós Boldogasszony nap – július 2.

[23] sátoraljaújhelyi

[24] per praesentes – jelenvalók/jelenlévők/jelen által

[25] Szatmárnémeti (ma Satu Mare, ill. Sătmar, ma Románia)

[26] Lehetséges, hogy azonos azzal a Beszermeny Péterrel, aki az 1650-es évek második felétől 1664 június 25-ig Zemplén vármegye egyik járásának (feltehetően a hegyaljainak) szolgabírája. MNL BAZML SFL IV. 2001/a. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek 1558–1786. Prot. 9. Protocollum Comitatus Zempleniensis 1664–1669. Az 1664. június 10-ei tisztújító megyegyűlés jegyzőkönyve., Az 1664. június 10-ei, Zemplén mezővárosában megtartott tisztújító megyegyűlés jegyzőkönyve., Az 1664. június 25-ei, Zemplén mezővárosában megtartott megyegyűlés jegyzőkönyve. 1–6. IV. 2001/p. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Vegyes közgyűlési iratok 1560–1849 (1898). Mondy Miklós által rendezett iratok. 8. csomó. No. 486. Megyei számadási nyugták 1613–1661. Beszermeny Péter szolgabíró nyugtája Keresztúri István esküdt számára az ónodi katonák fizetésére felvett 110 magyar forintról. 1657. január 16., Boda Mihály nyugtája a Beszermenyi Péter szolgabírótól az ónodi katonák fizetésére felvett 100 magyar forintról. 1657. február 28., Báncsi Márton nyugtája a Beszermeny Péter szolgabírótól felvett 8 forintról, amelyet a vármegye jóvoltából adott át. 1660. február 3., Bay Mihály substitutus notarius (helyettes jegyző) nyugtája arról, hogy Zemplén vármegye megbízásából Beszermeny Péter szolgabíró egy Sárvári István nevű koldusnak egy forintot adott. 1660. március 7., Persi István, Zemplén vármegye egyik mustramestere elismervénye arról, Beszermeny Péter szolgabíró átadott neki „Nemes Vármegye Ónodban lévő Lovasinak” fizetésére 79 forintot. Liszka, 1660. március 30., A Tokajban lakó néhai Csoma Jánosné Olla(?) Ilona elismervénye arról, Beszermeny Péter szolgabíró vett tőle Tokajban a vármegye parancsára a németek számára, úgy, mint a Collalto és Starhemberg-ezredek számára egy átalag bort 24 forintért. Tokaj, 1660. szeptember 14., Marczibán Mátyás nyugtája arról, hogy a nádornak a vármegyétől ajándékba adott négy hordó borhoz két hordót nála vett meg Beszermény Péter szolgabíró hordónkénti 24, azaz összesen 48 forintért. Patak, 1660. szeptember 24., Budaházy Zsigmond nyugtája arról, hogy Beszermeni Péter szolgabírónak adott két ökröt 16 forintért a németek számára. 1661. január 8.

[27] quietál – nyugtát ad

[28] Adatott Újhelyben, nap és év, mint fent.

[29] manu propria – saját kezűleg

Utolsó frissítés
2017.07.07.