Nagyvárad téri Református Templom

Leírás:  A fővárosnak ezen a részén, ahol a templom áll, egykor több különálló „telep" alakult ki, ahol munkások, szegények ezrei, erdélyi menekültek, valamint kistisztviselők laktak. Budapestre egyre nagyobb számban érkeztek az ország távolabbi pontjairól is reformátusok. Egyre többen igényelték, hogy hitüket szervezett egyházi keretek között gyakorolhassák. Ezen igényeket felismerve a fővárosban lelkes, fiatal lelkészek megkezdték a református egyházközségek szervezését. Így keletkezett egymás után a napjainkra már külön egyházközségekké szervezett gyülekezetek sora.

Megszületett az igény arra, hogy az egykori Tisztviselőtelep és Mária Valéria-telep református lakói templomot építsenek az Üllői úton. Kezdetben a helvét hitvallásúak az evangélikusokkal együtt tartották istentiszteleteiket, később iskolákban, végül a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület Család utcai imatermében. Elsőnek Zakar Albert gondnok vetette fel 1921-ben a háborús hősök emlékét megörökítő templom építésének gondolatát. Erre testvéröccse fájdalmas elvesztése adott okot, aki 1915. június 28-án a lembergi csatában esett el, és egy a hazájától távoli temetőben pihen. Ahogy sok más gyászolónak sem, Zakar Albertnek nem volt lehetősége, hogy kegyeletét lerója hősi halált halt testvére sírja felett. A hozzá hasonló helyzetben levő, és a háborúban elveszett szeretteik miatt fájdalmakkal küzdő emberek szándéka és összefogása teremtette meg a templomépítés feltételeit, hogy Isten előtt vigaszt találjanak lelki sebeikre. A presbitérium elfogadta ezt az indítványt, és az építendő templomot az Emlékezet Templomának nevezték el.

 Szabó Imre lelkipásztor hirdette meg a „százezer ezüst korona országos gyűjtési akciót". Munkáját 1929-től Fiers Elek, az ő halála után pedig dr. Patay Pál missziós lelkész folytatta,  Gyülekezetek, községek, városok anyagi támogatásával, országos közadakozásból, úgyszólván az egész magyarság féltő szeretete jegyében folyt a gyűjtés. Hoztak családi ereklyéket, elesett hősök emléktárgyait. A templomtelek használati joga a főváros adománya volt.  A tervező a telek közepén álló templom jobboldalára egy önálló parókia építését javasolta, mely folyosóépítménnyel kapcsolódik a templomhoz. A templomtól balra egy református elemi iskolát tervezetek hasonlóan a templomhoz illesztve. Ez utóbbi felépítése az anyagiak hiánya miatt elmaradt. Az egyházközség vezetősége úgy döntött, hogy a templomépítés védnökségére vitéz nagybányai Horthy Miklóst, az ország kormányzóját kéri fel.

1930. március 13-án a kormányzó kihallgatáson fogadta az egyházközség küldöttségét. A kormányzó úrtól három dolgot kértek: Először: járuljon hozzá, hogy a templom alapkőletétele kormányzóságának tíz éves jubileumához kapcsolódjék. Másodszor: hogy a templom falán elhelyezett táblán elsőként hősi halált halt öccsének, vitéz nagybányai Horthy Szabolcsnak, Szolnok vármegye főispánjának neve szerepelhessen. Harmadszor: fogadja el a templom alapkőletételének ünnepségére szóló meghívást. Ez utóbbi kérésnek az adott különös jelentőséget, hogy az államfő először jelent meg református templom alapkőletételén. A kormányzó mindhárom kérésre készséggel igent mondott. Az ünnepi alkalomra 1930. április15-én került sor, melyen a kormányzó úr neves közéleti személyek kíséretében jelent meg. Az alapkőbe elhelyeztek egy díszes alapokmányt, melyet hatvanketten írtak alá. Az első aláíró maga Horthy Miklós volt, de ott olvasható még gróf Klebelsberg Kunó, gróf Bethlen István, Dr. Ripka Ferenc, Dr. Sipőcz Jenő, Dr. Darányi Kálmán és Dr. Ravasz László aláírása is.  Az korabeli beszámolók leírták, hogy az ünnepség alatt hatalmas szélvihar és eső csapott le a többezres gyülekezetre. A kormányzó tiszteletére felépített díszsátor összeomlott és rászakadt az alatta álló előkelőségekre. A Kormányzó úr lélekjelenléte oldotta meg a kínos helyzetet. Az összerogyó sátor egy ponton kiemelkedett, s a ponyvát gyorsan megbontó és felgöngyölítő kormányőrök, rendezők fedezték fel, hogy a kiemelkedő, sátorrúdnak vélt „dolog" a vigyázban álló kormányzó volt, aki fegyelmezetten várta kiszabadítását.

A zavartan kapkodó rendezőknek és az ünnepély folytatása miatt hozzá kérdéssel forduló gondnokunknak a kormányzó úr ezt válaszolta: „Nem vagyunk cukorból, folytassuk az ünnepséget". Ezzel példamutatóan helyt állt a váratlan helyzetben. A vihar lecsendesülte után minden felkért vendég, élükön az államfővel, egy ezüstözött kalapáccsal ráütött az alapkőre és ezt mondta: „Isten dicsőségére, az elesett hősök emlékezetére!" Ezt a mondatot később bevésték a templom főbejárata fölé, ahol a mai napig is olvasható. A kormányzó azt a tollszárat, mellyel aláírta az alapokmányt, és az ezüstözött kalapácsot az egyházközségnek ajándékozta, melyeket mind a mai napig őriz a gyülekezet. A templom fölszentelésére 1935. szeptember 22-én került sor, melyen a kormányzó úr a közbejött akadályok miatt, ígérete ellenére nem tudott részt venni, de képviselőjét elküldte. [1]

A templom eredeti neve (Emlékezet temploma) mind a budapestiek, mind a reformátusok köztudatában elkopott, feledésbe merült, és inkább a Nagyvárad térhez való közelsége miatt Nagyvárad téri templomként ismerjük.

A templom külső leírása:

A templom az Üllői út ezen szakaszának egyik meghatározó eleme. 45 méter magas, homlokzat előtti tornyával már messziről fölhívja magára figyelmet. Erőteljesen, szinte erődítményszerűen előugró kapuzatának felirata: "ISTEN DICSŐSÉGÉRE, AZ ELESETT HŐSÖK EMLÉKEZETÉRE". A kapuzat fölött a bejárat fölötti karzatot megvilágító, hármas ablak látható, fölötte hosszasan kettős, félköríves záródású üvegablak húzódik egészen a harangok szintjéig. A harangházat a lépcsőháztól födém választja el, amely a két hosszanti ablakot vízszintesen kettéosztja. A torony zárópárkánya pártázatos kiképzésű, afölött sudár, karcsú gúlasisak emelkedik, tetején a betlehemi csillaggal. A torony két oldalán a lépcsőháznak helyet adó, lépcsőtoronyszerű toldaléképületek helyezkednek el. A tornyot, a lépcsőtornyokat és a templomhajót palatető fedi. A hajót hármas tagolásban álló, téglalap alakú, egyenes záródású ablakok tagolják, amelyek fölé félköríves ablak borul. [2]

Stílus: neoromán

Ülőhelyek száma: altemploma 260 ülőhelyes és 360 fő befogadására alkalmas, a templomtér 600 ülőhelyes és ugyanennyi állóhelyes, a karzaton 100 ülőhely található

Berendezés: 

A templom valójában egymás fölé épült két teret rejt magába: altemplomában a gyülekezeti terem található, míg a fölső szinten a patinás templomtér. Belseje a historizmus kálvinista szellemének megfelelően a későbarokk és klasszicista stílusban épült református templomokhoz képest kevésbé puritán és rideg, a református elvek megtartása mellett a falak enyhe színezése, enyhe mozgalmassága, az elrendezés praktikussága egyfajta melegséget áraszt. A festés Szeidl István presbiter munkáját dicséri. A bejárattal szemben, félköríves apszisban, a középpontban áll a műmárványból és tölgyfából készült szószék, amely fölé drapériával ellátott hangvető borul. Kétoldalán a Mózes-szék (a lelkészek ülőhelyei) húzódik, előtte pedig a műmárványból és tölgyfából komponált Úrasztala áll, melyen szőlőfürtöket és az 1935-ös évszámot láthatjuk. A szószék alatti vitrinben albumba rendezbe olvashatjuk az I. világháborúban elesett katonák neveit, illetve itt vannak elhelyezve az elhunytak emlékét őrző tárgyak is. A szószék fölött, szintén a bejárattal szemben nyert elhelyezést az orgona, amelynek két oldalán a kórusnak helyt adó hármas árkádok helyezkednek el. A hajó színes ablakait a történelmi Magyarország vármegyéinek 72 címere ékesítik. A két címersort az apszis diadalívén bal oldalt a református címer, jobb oldalt pedig Nagymagyarország címere zárja le. A hajóban összesen 25 emléktáblát láthatunk, amelyeket utódok, családok állíttattak hősi halált halt szeretteik emlékére. A templompadok tölgyfából készültek. A bejárat felett helyezkedik el a karzat, ahol a padokat lépcsőzetesen helyezték el. A templomhajót háromszakaszos dongaboltozat borítja. [2]

Harangok:  2 harangja van

Hála-harang
423 kg-os, 90 cm alsó átmérőjű, a1 alaphangú, Seltenhofer Frigyes Fiai öntödéjében készült 1937-ben Sopronban. A templomban örök hűséget kötött párok öntették.

Felirata egyik oldalán:

Ifjúság harangja
232 kg-os, 73 cm alsó átmérőjű, c2 alaphangon szól, Sopronban, Seltenhofer Frigyes Fiai öntödéjében készült 1937-ben. A gyülekezet gyermekei és fiataljai adományozták. [3]

A két harang öntésének évében, 1937-ben az egyházközség vezetése felhívta a híveket a legnagyobb harang, a Hősök harangja megöntéséért adakozásra, ez azonban nem valósult meg, a harangszékben meghagyott helye üresen áll. A torony érdekessége, hogy a harangok a torony belsejében kialakított, 147 cm átmérőjű járaton keresztül húzhatók fel a felső harangházba, ez a méret egyben behatárolja a toronyban elhelyezhető, legnagyobb harang méretét (kb. 1600 kg). A torony belsejének falán jól megfigyelhetők a II. világháború lövésnyomai, szinte csoda, hogy a két harang sérülés nélkül túlélte ezt a golyózáport. [2]

Cím: 1089 Budapest, Üllői út 90.

Forrás:

[1] http://www.nagyvaradteriref.hu/index.php?option=com_content&view=article...

[2] http://www.templom.hu/phpwcms/index.php?id=14,598,0,0,1,0

[3] http://www.magyarharangok.hu/bp_8.html

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=-8065