Az újjászerveződés (19. század)
A reformkori országgyűléseken javaslatok születtek a protestánsok hátrányos helyzetének megszűntetésére. Az 1843/1844. évi országgyűlés III. tc. elismerte a protestáns lelkészek előtt kötött vegyes házasságok érvényességét, s az ilyen házasságokból született gyermekek vallását a szülők szabad megegyezésére bízta.
A kiegyezés után a protestáns felekezetek legsürgetőbb feladata az egységes országos egyházszervezet kiépítése volt.
Az 1868. évi XXXVIII. tc. bevezette a kötelező népoktatást és egyidejűleg biztosította az egyházaknak a népiskolák fenntartási jogát. Egy évvel később már a protestáns egyházak is részesültek állami támogatásban. Az 1883. évi XXX. tc. pedig ennél is tovább ment, állami támogatást biztosított az egyházi közép és főiskolák felállítására. 1869-től már a protestáns egyházak is részesültek állami támogatásban.
Az 1868. évi LIII. tc. újraszabályozta a vegyes házasságok kérdését, méghozzá úgy, hogy a fiúk egységesen az apa, a lányok pedig az anya vallását kövessék. A katolikus papok azonban a protestánsnak tekintendő gyermekek keresztlevelét sokszor továbbra sem küldték meg a protestáns lelkésznek, helyette a katolikus anyakönyvbe katolikusként vezették be őket. Ezek az esetek annyira elterjedté váltak, hogy 1890-ben kultuszminiszteri rendeletben a mulasztó papokat már pénzbüntetéssel sújtották. A katolikus püspökök ekkor Rómától kértek állásfoglalást, Róma azonban védelmébe vette és bátorította az elkeresztelő papokat, akiket később a hit hőseiként ünnepeltek. Az anyakönyvezési harcnak végül az 1894-ben bevezetett állami anyakönyvezés bevezetése vetett véget. A katolikus egyházat azonban kárpótolták: vegyes házasságok esetén ismét lehetővé tették számára a reverzálist.
 Tudtad-e, hogy Kossuth Lajosnak is reverzálist kellett volna adnia? Az evangélikus Kossuth és menyasszonya a katolikus Meszlényi Terézia kétszer járult az oltár elé. A vegyes vallású házasságkötés szokatlan körülmények között történt 1841. január 9-én a pesti belvárosi római katolikus plébánia előtt. Miután Kossuth nem adott reverzálist a pap csak tudomásul vette a házasságkötést a templomon kívül. Ezek után nem véletlen, hogy az após, Meszlényi János, aki buzgó katolikus ember volt, egyházi áldásban kívánta részesíteni a házasságot. Ezért a nászútról hazatért ifjú pár házasságát Bakonyság külterületén a Csárda-pusztai kápolnában áldatta meg egy plébános barátjával. |
1881. október 31-én Debrecenben összeült a kálvinisták országos alkotmányozó zsinata, amelyen a négy magyarországi egyházkerület képviselői mellett az erdélyi reformátusok küldöttei is jelen voltak. A zsinat megalkotta a református egyház, hivatalos néven – „Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztény Egyház” – országos alkotmányát, amely későbbi kiegészítésekkel, továbbfejlesztésekkel ma is érvényben van.
Az alkotmány alapját a már korábban elfogadott zsinat-presbiteri rendszer képezte, azaz az alulról felfelé felépülő testületi kormányzás, valamint a lelkészek és a világiak paritása, azaz egyenlő részvétele a testületekben az egyenlő vezetésben.
1871-ben megalakult a Magyarországi Protestáns Egylet, amely folyóiratokat és könyveket adott ki, előadássorozatokat rendezett, az ún. „kultúrprotestantizmus” központja lett.
1891–94 között ülésezett az I. Budapesti Evangélikus Zsinat, ami megalkotta az Egyházi Alkotmányt és fellépett a nemzetiségi szeparizáció ellen.
Székács József (1809–1876) evangélikus lelkész, szuperintendens tevékenysége jól összefoglalja azt a folyamatot, amely a 19. századi vallási életben lezajlott. Fő támogatója a század első felében József nádor felesége, az evangélikus vallású Mária Dorottya főhercegnő volt. Székács 1836-tól a pesti magyar nyelvű evangélikus gyülekezet lelkipásztora volt, viszont Budán nem volt evangélikus templom. Javaslatára a magyar és német evangélikusok közösségéből 1844-ben Mária Dorottya főhercegné alapította meg a budai gyülekezetet, és anyagilag is támogatta a templom építését.
Székács lelkipásztori tevékenysége során mindig azt hirdette, hogy: „minden népnek a maga nyelvén kell hirdetni az evangéliumot.” Harcolt a reverzálisok ellen, és amikor összeadott egy katolikus és evangélikus párt, tettéért a nádor elé idézték. A gyülekezetben mindenkit egyenlően kezelt, társadalmi rangjától függetlenül. Folyamatosan gyűjtést szervezett jótékony célokra.
Tiltakozott az 1859-es protestáns pátens ellen, amit végül 1860-ban visszavontak.
Támogatásával és közreműködésével több egylet, segélyszolgálat és iskola alakult.
Egyházi írói munkássága is jelentős. 1842-ben Kossuth Lajos javaslatára lapot szerkesztett társaival a protestáns felekezetek munkájának összehangolása érdekében.
F24: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap. Pest 1842. MNL BéML 825. (1).
A 19. század második felétől fellendült a protestáns gyülekezeti mozgalom, ami többek között evangelizációs előadások, vasárnapi iskolák, bibliakörök tartása, újságok, folyóiratok kiadása, az egyesületi élet fellendülése, az ifjúság pasztorációjának kibontakozása formájában jelentkezett.
A századfordulón sorra létesültek a protestáns tanítói és tanár egyesületek, kulturális és nőegyletek. Főleg a különböző karitatív tevékenységet kifejtő társulások száma nőtt meg, melynek fontos része volt a szociális, karitatív munka, a keresztény szeretetszolgálat kibontakozása. Kórházakat, árvaházakat, szociális otthonokat alapítottak.