A reformáció irányzatai:
Reformátusok, kálvinisták: első nagy alakja Zürich reformátora, Ulrich Zwingli (magyarosan Zwingli Ulrik) (1484–1531). 1519-ben lett a zürichi Grossmünster (Nagytemplom) papja, ahol Luther tanításai nyomán vált a reformáció követőjévé, de tanításaiban rövidesen Luthertől eltérő álláspontot foglalt el pl. az úrvacsora kérdésében.
Megreformálta az istentiszteletet, bevezette a nemzeti nyelvű prédikációt, eltávolíttatta a templomokból a szenteket ábrázoló képeket és szobrokat, bevezette a két szín alatti úrvacsorát. Megalapította a mai zürichi egyetem ősét, a Zürichi Teológiai Főiskolát. Tanításait több város is átvette, de harc tört ki a zwingliánus és a katolikus svájci „őskantonok” között, amelynek során 1531-ben Zwingli a kappeli csatában elesett.
A reformáció helvét–német ágának alapelveit a francia Jean Calvin, magyarosan Kálvin János (1509–1564) dolgozta ki Svájcban, Genf városában. Korán hatottak rá a reformáció tanai, s megírta A keresztény vallás rendszere (1536) című munkáját. 1538-ban a strassbourgi gyülekezet lelkipásztora lett. Tanítása szerint a kereszténység központja Krisztus, akivel a Biblia által találkozhat a hívő. A tanai miatt Franciaországban üldözött Kálvin előbb Baselben, majd 1541-ben Genfben telepedett le, ahol megbízták a város hitéletének újjászervezésével. Szigorú fellépéssel és szabályokkal térítette a helyes útra a város lakóit, építette fel egyházszervezetét.
A kálvini hittételek közül a legfontosabbak:
- eleve elrendelés, vagy másképp a kettős predesztináció elve: ezen elv szerint Isten, tekintet nélkül az ember érdemeire vagy bűneire egyeseket eleve az üdvösségre, másokat a kárhozatra rendelt
- két szentséget fogad el: a keresztséget és az úrvacsorát
- zsarnokölési jog: a népet elnyomó zsarnok eltávolítása nem bűn.
A kálvinizmus egyházi szervezete köztársasági alapelveken épült fel, választott tisztségviselői voltak. Élén a presbitérium állt, ami világi elöljárókból valamint lelkészekből állt és egyházi, gyülekezetet érintő kérdésekben döntött. A reformáció helvét-német ágának tanításait két fontos iratban összegezték. Az egyik Kálvin tanaihoz csatlakozó német protestánsok hitvallási irata a Heidelbergi Káté (1563), a másik Bullinger Henrik (1504–1575) zürichi lelkipásztor által 1566-ban szerkesztett ún. „Második Helvét Hitvallás”.
Unitáriusok: Elutasítják a Szentháromság tanítását (antitrinitáriusok), azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármas egységét. Krisztus Isten emberré vált fia volt, nem pedig Isten. Szerintük Isten egy és oszthatatlan, a Biblia a hit egyedüli forrása. Képviselőjük a spanyol Miguel Serveto (1511–1553), magyarosan Szervét Mihály, volt. Követőit Európa szerte üldözték. Sokan menekültek Magyarországra. Erdélyben, Dávid Ferenc (1510–1579) prédikátor vezetésével szerveződtek egyházzá. 1571-ben a négy bevett vallás közé tartozik Erdélyben.
Baptisták: A reformációnak az az ága, amely elveti a csecsemőkori keresztséget. Hitük szerint a gyermekeknek előbb „méltóvá” kell válniuk a keresztségre azaz, akkor lehet megkeresztelni valakit, ha az ember a rendszeres valláserkölcsi nevelés által erre felkészült. Ezért keresztelték újra azokat a felnőtteket, akik a mozgalomhoz már érett korukban csatlakoztak. A felekezet tagjai nagy hangsúlyt fektetnek a gyülekezeti életre, a Szentírás közös tanulmányozására. Hittételeiket többek között a svájci Grebel Konrad (1498–1526), és Mihael Sattler (1495–1527) fogalmazta meg. Prédikátoraik sorsközösséget vállaltak a szegényekkel.
Anglikánok: A reformáció egy speciális formája, amely nem alulról jövő, a hitélet megújítását szorgalmazó kezdeményezésre, hanem uralkodói akaratra jött létre. VIII. Henrik angol király (1509–1547), aki Lutherrel tanaival szemben vitairatot is írt, el akart válni első feleségétől. Az akkor katolikus király tervéhez a pápa nem járult hozzá, így a király 1533-ban a Parlamentben törvényt fogadtatott el arról, hogy az angol egyháznak Krisztus után Anglia királya a feje. Az anglikán egyház a gyarmatbirodalmán folytatott hittérítői munkájának nyomán terjedt el az Európán kívüli világban.
Metodisták: Az anglikán egyházon belüli vallási-megújulási mozgalomként jött létre a metodista egyház a 18. század végén, John Wesly, magyarosan Wesly János (1703–1791) kezdeményezésére. Szellemiségét a komolyság és a metodikus kegyesség jellemzi. A mozgalom 1791-ben, alapítója halála után különült el az anglikán egyháztól.
Pünkösdiek: Magukat „evangéliumi keresztyének gyülekezetének” nevezik. Amerikai eredetű protestáns mozgalom elindítója Charles F. Parham (1873–1929) volt. Magyarországon a 20. század első évtizedeiben Amerikát járt magyarok terjesztették el. A híveknek legfőbb kötelességük a jó és kegyes cselekedetek gyakorlása, a szegények segítése, a betegek ápolása és a buzgó vallásosság.