A „csendes" ellenreformáció Veszprém környékén

A korszakot a protestáns történetírás a csendes ellenreformáció időszakának nevezi. Ellenreformáció, mert az állami döntések következtében a protestáns felekezetek jogai folyamatosan szűkültek, életlehetőségeik, fennmaradásuk megkérdőjeleződött; és csendes azért, mert ezt a küzdelmet már nem háborús viszonyok között, hanem jogi érvek mentén vívták. Azonban az, ami a protestáns felekezetek életében ellenreformáció volt, a katolikus egyház szempontjából az újjáépítés, a rekatolizáció időszaka, tehát az egyház életében pozitív, az építkezést, a megerősödést jelentő időszak. A kettő természetszerűen egymást kiegészítő folyamat volt, azaz egyikből következett a másik: a katolikus egyház megújulása szükségszerűen hozta magával a protestáns felekezetek visszaszorulását.

Előadásomban bemutatom a korszak valláspolitikáját meghatározó jogi hátteret, röviden vázolom a felekezeti viszonyokat, majd hosszabban tárgyalom azt a folyamatot, amely Veszprémben, illetve a környéken, pontosabban az egykori veszprémi református egyházmegye területén zajlott le. Végül Felsőörs példáján keresztül igyekszem kézzelfoghatóbbá tenni a történéseket.