Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
Általános postacím: 5700 Gyula, Petőfi tér 2. / 5700 Gyula, Pf.: 17.
Telefon: 
Gyulai épület központi telefonszáma: (+36–66) 362–173, Békési Fiók telefonszáma: (+36–66) 522–255
Nyitva tartás: 
K-CS: 8:00-16:30 P: 8:00-14:00
Reformációs projekt koordinátora
Erdész Ádám
erdesz.adam@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2017 Január
 

A Gregersen család - egyháztámogató vállalkozók

Egyes vállalkozó családok története jól dokumentálja, hogy Max Weber mennyire pontosan ragadta meg a protestáns etika és a kapitalizmus szellemének összefüggéseit. A Gregersen család példáján keresztül a társadalmi befolyást és az anyagi erőt közösségük erősítésére is fordító modern vállalkozó típusát ismerhetjük meg.
A Gregersen család - egyháztámogató vállalkozók

A Luther Márton hivatásról szóló gondolatait elemző részben Weber nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a tanítás új eleme volt a világi hivatáson belüli kötelességérzet felértékelődése. Max Weber Luther-interpretációja szerint: „…minden körülmények között az evilági kötelességek teljesítése az egyetlen út Isten tetszésének az elnyeréséhez, hogy Isten ezt és csakis ezt akarja, s hogy éppen ezért Isten előtt teljességgel egyenlő minden bevett hivatás”. Azaz a világi hivatás a legmagasabb erkölcsi kategóriák közé emelkedett. A hivatásukban sikeres, a tehetős rétegbe emelkedett egyháztagok között többen jelentős áldozatokat vállaltak közösségük érdekében. Más módon ugyan, mint a nemesi gyökerű, patriarchális felelősségérzetből fakadó pártfogói magatartás, de a sikeres vállalkozók, gyárosok hasonlóképpen segítettek egyházuknak. Különböző erősségű volt kötődésük, egyesek tisztségeket is vállaltak, illetve nevüket adták egy-egy ügyhöz, mások inkább jótékonykodásuk, illetve gyermekeik felekezeti iskolába adása révén kapcsolódtak a közösséghez. Ezenkívül megfigyelhető volt az üzleti életben való együttműködésük is.

 

Gregersen Gudbrand és családja

A magyar gazdasági életet a dualizmus időszakában új szellemmel feltöltő vállalkozók többsége nagy utat tett meg addig, amíg a csúcsra jutott. Több evangélikus családot is találunk közöttük. A 19. századi magyar vasút- és hídépítésben meghatározó szerepet játszó Gregersen Gudbrand az ácssegédek sorából indulva lett a magyar nemesi címmel kitüntetett nagyvállalkozók egyike. Hosszú utat járt be földrajzi értelemben is; amikor 14 évesen inasnak állt Kristianiában, azaz Oslóban, s aligha gondolta, hogy néhány évtized elteltével a magyarországi vasúthálózat egyik kiépítője lesz. S nem is sejtette, hogy valaha a nagybörzsönyi evangélikus gyülekezet felügyelőjeként fogja egyházát támogatni.

Gregersen Gudbrand 1824-ben született a Norvégia fővárosától nem messze fekvő Amotban, egy fjord vízgyűjtőterületén fekvő, jellegzetes norvég parasztbirtokon. 14 éves volt, amikor édesanyja meghalt, s újraházasodó édesapját odahagyva ácsinasnak állt Kristianiában. A gyakorlati tudnivalók mellett két hídépítő mérnöktől geometriát is tanult. Felszabadulása után – ahogy az akkor az iparos segédek között szokás volt – vándorolni indult. Első állomása Koppenhága volt, ahol 1843-ban vizsgamunkaként elkészítette a városháza ablakainak egyikét. Berlin, Drezda, Prága, Bécs következett. 1847-ben Pozsonyon keresztül érkezett Magyarországra, ahol a Duna bal partján futó vasutat építő olasz vállalkozó, Tallachini alkalmazottja lett. Letelepedett, s 1848-ban utásztisztként részt vett a magyar szabadságharcban. Bravúros katonai és mérnöki teljesítménynek tekintették, hogy Paksnál másfél nap alatt építtetett fel egy pontonhidat.

Gregersen Gudbrand portréja

A szabadságharc bukása után korábbi olasz munkaadója alkalmazásában Itáliában dolgozott, majd visszatért Magyarországra és 1851-ben már ismét a Pest–Bécs közötti vasút építésén munkálkodott. E területet megismerve választotta ki magának állandó lakhelyül Szobot és 1852-ben feleségül vette a férje kedvéért evangélikus hitre térő Sümegh Alojziát, a helyi mészáros leányát. Ekkor, ha alkalmazott vállalkozóként is, de már önállóan dolgozott. Nagy munkák sora következett; részt vett a Tiszai Vasút, a szolnoki Tisza-híd, a Déli Vasút építésében. 1868–71-ben következett az Alföld–Fiumei Vasút. A kor neves és tőkeerős vállalkozóival társult, s 1869-ben sikerült kivédenie vagyonvesztés nélkül a nagy csődhullámot is.

Első önálló cégét a Gregersen G.-t 1865-ben jegyeztette be. A vállalat az 1870-es évektől egyre nagyobb mértékben vett részt a városi építkezésekben. Széles körű ismertséget hoztak számára a szegedi nagy árvíz utáni vízmentesítési és újjáépítési munkák. Maga is komoly áldozatot vállalt, amikor a fedél nélkül maradtaknak ideiglenes lakhelyül fa barakkokat építtetett. Ferencvárosi telepén mintegy 330 alkalmazott dolgozott ebben az időszakban. Az immár a tőkeerős nagyvállalatok közé számító cég 1888-ban felvette a Gregersen G. és fiai nevet. A név a vállalatirányítás Gregersen Gudbrand által alkalmazott modelljére utal, ugyanis elsősorban családtagjaira építette cégét, az első időszakban testvéreit, féltestvéreit vonta be az irányításba. Majd fokozatosan színre léptek a már Magyarországon született Gregersen fiúk. A vállalkozás történetét kutató Halmos Károly Ácslegényből építési nagyvállalkozó című írásában tizenegy Gregersen Gudbrand és Sümegh Alojzia házasságából született gyermeket sorol fel. A lassan visszavonuló Gregersen Gudbrand helyét átvevő fiai telepet létesítettek Prágában és a horvátországi Zavidovicban. Az üzletet fiainak átadó vállalkozó 1910-ben Szobon halt meg. Sírja a Nemzeti Sírkertben található, emlékét egykori lakóházán (Budapest, IX. kerület, Lónyay utca 29.) emléktábla örökíti meg.

A cégalapító ápolta a kapcsolatokat szülőhazájával is: birtokot vásárolt Norvégiában, támogatta a norvég műszaki felsőoktatás megteremtését. Egy időben budapesti házában működött a norvég konzulátus. Gazdasági eredményeit Magyarországon a Ferenc József-renddel és 1884-ben magyar nemesi címmel, Norvégiában Szent Oktáv-renddel ismerték el.

A dinasztiaalapító kötődött egyházához, s ezt adta át a következő generáció tagjainak is.

A Gregersen család által támogatott nagybörzsönyi evangélikus templom belső tere napjainkban

 

A nagybörzsönyi evangélikus templom épülete egy 1970-es fotón

 

Beilleszkedését megkönnyítette, hogy a pesti evangélikusság is többnemzetiségű volt, ugyanakkor ő is törekedett a jó kapcsolatokra, s a segítségnyújtásra. Több jótékony célt támogatott, s ahol munkái során megfordult az országban, az ott található egyházi közösségek, elsősorban evangélikus szervezetek számára adományokat tett (a salgótarjáni egyház részére, 1888; a szabadkai evangélikus imaház és paplak építésére,1890). Az általa gyakorolt rendszeres adakozás életfelfogása része volt. Országos jelentőségű célokat kiemelten támogatott, évente adományozott például a Luther Társaságnak, amelynek tagja is volt. Gregersenék a Tabitha Egylet állandó támogatóinak is számítottak. Pénzadományokkal, tűzifával segítették a tehetős evangélikus polgárok által alapított egyletet, amely 1873-tól működött, s célja a fővárosban élő szegények segítése volt. Gregersen Gudbrand épületasztalossági és ácsmunkák mérsékelt áron való kivitelezésével járult hozzá a Kolbenheyer Ferenc tervezte Protestáns Országos Árvaház megépítéséhez, amely1877 augusztusában nyílt meg a terézvárosi Rózsák terén. Később pénzadományokkal is segítette őket, de felesége külön, a saját vagyonából is adományozott e célra. Sümegh Alojzia egyébként a Protestáns Országos Árvaegylet tagjaként rendszeresen adakozott az evangélikus árvaházak, így a budapesti, rozsnyói és kisújszállási intézmények fenntartására. Ugyanennek az egyletnek voltak tagjai lányai is. A férfi családtagok, rokonok is kivették a részüket az evangélikus egyházközségek világi irányításából és az adakozásból. Gregersen György például a nagybörzsönyi egyházközség felügyelője volt haláláig, őt öccse, Nils követte a felügyelői tisztségben 1905-től. Utóbbi több helyen is fontos szerepet játszott: Ikladon felügyelő, a Pesti Magyar és Német Egyház képviselőtestületének, s a Dunáninneni Egyházkerület Presbitériumának is tagja volt. A reformáció 400 éves jubileumára a nagybörzsönyi gyülekezet akkori felügyelőjeként aranykelyhet és paténát ajándékozott egyházközségének, 1942-ben a Gregersen család nevében pedig új, színes, Róth Miksa által készített ólomüvegablakokat ajándékozott a templomnak. 1944 februárjában a nagybörzsönyi evangélikus népiskola részére értékes harmóniumot ajándékoztak. E család példáján keresztül a társadalmi befolyást és az anyagi erőt közösségük erősítésére is fordító modern vállalkozó típusát ismerhetjük meg.

dr. Erdész Ádám (MNL BéML)

E kézirat változata megjelent a Reformáció kincsei I. A Magyarországi Evangélikus Egyház (Bp., 2015.) kötetben.

 

Gregersen Gudbrandról, a Gregensen családról több kiadvány is olvasható Gönczi Ambrus tollából, aki „A múltnak kútja" Történetek Ferencváros évszázadaiból című ismeretterjesztó filmsorozat 5. részében is e témáról beszél. Megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=uOggRGgY7FM

Utolsó frissítés
2017.01.17.