„A könyvnyomtató szó még a koporsóról se maradjon le” – Szilády Károly végrendelete

A szalkszentmártoni református családból származó nyomdász, könyvkiadó nyolc év várakozás után kapta meg 1840-ben a királyi engedélyt saját nyomdája megalapítására, melyet 1841. július 1-jén nyitott meg ünnepélyesen. Az alföldi város nyomdagépnek addig csak hírét hallott lakói a nyomdamestert őszinte örömmel, Bécsből és Prágából hozatott korszerű gépeit és műhelyét pedig csodálattal fogadták. Szilády Károly elhivatott és szorgos munkájával, szakértelmével, precizitásával, valamint lojális, egyenes jellemével gyorsan kivívta nem csak a helyiek megbecsülését, de a vele kapcsolatban álló szakmabeliek és megrendelők tiszteletét is.  Széles körű szakmai kapcsolatrendszert alakított ki élete folyamán, levelezést folytatott és üzleti kapcsolatban állt számos könyvkiadóval, könyvkereskedővel. Korának tekintélyes irodalmi nagyságai elismeréssel adóztak munkája előtt. A korszak legjelentősebb folyóiratai rendszeresen méltatták a kecskeméti nyomda ízléses kiadványait, a Jelenkor és a Regélő mellett a Bajza József és Vörösmarty Mihály szerkesztésében megjelenő Athenaeum többször is tudósított az újonnan megjelent nyomdatermékekről.

Nyomdájából igényes szellemi termékek széles köre került ki. Kiadványai között szerepeltek a helyi református főiskola tanárainak munkái, egyházi vonatkozású kiadványok, tankönyvek, kézikönyvek, irodalmi kiadványok, alkalmi kiadványok, míves oklevelek, emléklapok, műsorplakátok. Vállalkozásának sikerét bizonyítja, hogy az ország minden részéről felkeresték írók és könyvárusok egyaránt. A forradalom idején számos politikai tartalmú nyomtatványt, törvénycikket, hirdetményt jelentetett meg. Az önkényuralom évei alatt megbízásokat adott nagy világirodalmi művek fordítására. 1856-ban kiadta Katona József Bánk bánját, a kortárs magyar költők közül Arany János és Tompa Mihály néhány műve is nyomdájából került ki. Szilády Károly és nyomdája a város első sajtóterméke, az 1868-ban induló Kecskeméti Lapok indulásában is jelentős szerepet játszott, tapasztalataira, tanácsaira a lap szerkesztői is számítottak.

Szilády munkatársait éppoly gondossággal válogatta meg, mint kiadványait. A nyomdászat fejlődését pályája során mindvégig élénk figyelemmel kísérte, műhelyében a legkorszerűbb nyomdatechnikai eljárásokat, eszközöket alkalmazta.

Nyomdáját haláláig, három évtizedig vezette. Legfőbb életművét, a kecskeméti nyomdát a mesterséget nagy szorgalommal és magas szinten kitanult, idősebb fiára, Józsefre szerette volna hagyni, az ő tragikus halála után kisebbik fiára, Lajosra bízta a nyomda vezetését.

Halála után a Fővárosi Lapok 1871. évi május 28-i számában így írtak róla:
„az élő magyar nyomdászok nesztora volt s egyszersmind a legtiszteletreméltóbb egyéniségek egyike a maga szakmájában, ki a magyar irodalmat nemcsak szerette, hanem emelte is.”

Végrendelete abból a szempontból is különös forrásértékkel bír, mivel részben önéletírás is. Részletesen leírja pályafutása és családi élete alakulását, kiemelve a saját nyomdájának megalapításáig vezető utat. Legfőbb akarata volt, hogy nyomdája biztos kezekben, családi vállalkozásként maradjon meg és Szilády név alatt működhessen tovább.

Írásmódjából és rendelkezéseiből kirajzolódik személyisége, egy sokat próbált, állhatatos, kivételes jellemű ember portréja. Az iratai között talált, végrendeletéhez tartozó, fiának írt rövid feljegyzés és különösen annak utolsó mondata bizonyítéka hivatásszeretetének s annak milyen szerénységgel tekintett önmagára.

Az iratokat az MNL Reformáció Emlékév alkalmából készülő forráskiadvány sorozatának Bács-Kiskun Megyei forráskötetéből ízelítőként adjuk közre.

Szilády Károly kecskeméti nyomdász és könyvnyomda tulajdonos végrendelete.

Pest, 1868. szeptember 10.

Végrendelet

Mivel az ember nem tudhatja, mikor jön el végórája, azért erre minden pillanatban készen állani, az okosság javallja: ez okból én alólírott, hosszú s érett megfontolás után, még a múlt években intézkedtem minden ingó s ingatlan javaimról, melyek kétségtelen tulajdonaim;  azonban miután idősb[1] József fiam 1865. évi július 1. napján, házas élete 8 ½ havában, örökös nélkül Zsombolyon[2] elhalt, szükségesnek láttam új végrendeletet alkotni, mint itt következik:

Először: Miután már csak egyetlen egy fiam van életben, úgymint Szilády Lajos okleveles mérnök, annál fogva minden, úgy ingó és ingatlan javaimra, jogaimra, aktív követeléseimre nézve általános örökösömül őt nevezem ki.

Ezen vagymaim[3] közt van a – Kecskeméten az általam oly végtelen sok fáradsággal létrehozott – könyvnyomda. Épp ez okból ennek sorsa nem lehet közönyös előttem. Én t. i. [4] 1810. év tavaszán kezdve, Bécsben tanultam a könyvnyomdászatot, hol törvényesen felszabadíttatva, mint betűszedő segéd, több nyomdában is, részint ugyanott, részint Pesten, munkában állottam, míg utóbb 1816 őszén a sors Debrecenbe (Debreczenbe) vitt nagyanyai

örökségem romjai átvételére. Itt laktam 1833-ig, mint házzal, szőlővel és földekkel bíró polgár, egyszersmind pedig az ottani városi könyvnyomdának folyvást működő tagja voltam.

Mint Pest megyei születésűnek sok ismerőseim lévén ezen vidéken is: így történt, hogy 1832-ben Nagykőrös akkori főbírája, Bakos Ambrus úr indítványára, s a városi tanács által is helyben hagyott nemes ajánlatnál fogva Nagykőrösön egy könyvnyomda felállítására még akkor mellőzhetetlen cs. kir.[5] szabadalomért Felséges Királyunkhoz folyamodtam. De kinyerésében sok, igen sok nehézséggel kellett az akkori időben küzdenem, részint ily alföldi magyar városba kérés, részint talán reform.[6] vallásom miatt is.

Sok ideig sikertelen volt minden igyekezetem. A vasutaknak akkor még híre sem levén nálunk, költséges és fáradságos utazásokat tettem Debrecenből (Debreczenből) Budára a K. Helytartóság[7], s Bécsbe a M. Kancellária[8] tagjaihoz, személyesen keresve meg őket többször megújított esedezéseimmel. Sőt, hogy annál közelebbről szorgalmazhassam az ügyet, 1833-ban eladva Debrecenben (Debreczenben) minden ingó és ingatlan javamat, nőmmel s két fiammal Budára mentem lakni, s ott az universitas[9] nyomdájában, mint betűszedő segéd dolgoztam. Gyönge testalkatú, de erős lelkületű, s nagyon vallásos nőm itt a levegőváltoztatás, szokatlan ivóvíz és a Dunán – sokszor a jég hátán, sőt néha a zajló jégtorlaszok közt ladikban – Pestre a reform. templomba átjárás miatt, veszélyes nyavalyába esett, melynek következtében utóbb 1845-ben őtet itt Kecskeméten el is veszítettem.

1837-ben kétségbeesve sokévi fáradozásom sikerén: néhai Tóth Ferenc superintendens[10] úr felszólítására a pápai reform. főiskola könyvnyomdáját, az akkortájban általa kinyert szabadalom nyomán, fele költségre és haszonra felállítottam, s ott küszködtem számtalan bajjal, mígnem 1840. év őszén, a közel nyolc évig keresett cs. k.[11] szabadalom V. Ferdinánd Ő Fölsége által aláírva, nagy váratlanul számomra, felsőbb határozat következtében nem Nagykőrösre ugyan, hanem ide Kecskemétre, mint ahol r. kat.[12] iskola, s ennek igazgatójában censor[13] is helyben volt. Ekkor tehát kiegyezkedve a pápai református főiskolával, mint a nyomdára nézve felestársammal, jöttem ide Kecskemétre 1841 tavaszán, hol végre azon évi július első napján, néhai Gróf Teleki Sámuel, akkori substialis[14] főgondnok úr jelenlétében megkezdette nyomdám munkálkodását, Bécsben és Prágában szerzett műszereimmel, – melyet azóta süket létemre is a legnagyobb gonddal magam vezettem, s miután József fiam – kinek mint kitanult könyvnyomdásznak, nyomdámat már-már átadandó valék – 1865. júl. 1-én meghalt: magam akarom vezetni véglehelletemig, ha ugyan Isten valami nyomorúságot nem vezet reám.

Halálom után óhajtanám, ha e nyomda a Szilády család kezében mindvégig megmaradna az én halálom után is. Lelkére kötöm tehát Lajos fiamnak, hogy azt idegen kézre jutni ne engedje, hogy legalább tegye magát képessé a nyomda törvényes bírhatására, azután igazgattassa a könyvnyomdászatot tanult, ügyes művezető által saját, Szilády neve alatt, fiát pedig taníttassa nyomdászatra. Ismerve Lajos fiam kegyeletes gondolkodásmódját, reménylem, hogy ez óhajtásaimat teljesítendi.

Másodszor: Nevezett örökösöm, Szilády Lajos fizesse ki hosszú halogatás nélkül

következő hagyományaimat:
a) A helybeli reform. főiskola tápintézetének 60 azaz hatvan o.e. ft-ot[15].
b) A helybeli városi kórháznak 60 azaz hatvan o.e. ft-ot.
c) A helybeli szegények közt, valláskülönbség nélkül, de a népességi arányhoz képest osztassék ki 50 azaz ötven o.e. ft.

Harmadszor: Tekintetbe véve néhai Fodor Zsuzsanna, férjezve volt Varga Sándorné gazdaasszonyomnak azon sokévi hű szolgálatát, melyet 1841. évi mindszent nap óta 1867. évi május hóban történt haláláig egyfolytában körülöttem oly módon teljesített, hogy annál többet saját lányomtól sem várhattam volna, azért ennek illő s lelkiismeretemet megnyugtató jutalmául, 1860. évi június 9-én Pesten az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 2. főosztályánál t. i. az életbiztosításnál az A.31. számú kötvénnyel biztosítottam számára, és ha ő előbb elhalna, Varga Lajos fia számára halálom esetére fizetendő ezer o.e. ft-ot. Mint szinte[16] a Pesti Takarékpénztárba (tőkekönyv: 35. betéti szám 25.502) nevezett Fodor Zsuzsanna, Varga Lajos fia nevére egy kevés összeget adtam be 1858. évi szeptember 28-án, s ezt azóta is pótolgattam. Ez ajándékozásokat én úgy tettem, hogy azok legyenek Varga Lajos szabad rendelkezése alá eső tulajdonai, azon esetre azonban, ha Fodor Zsuzsannának Varga Lajos fia oly korban halna meg, melyben végrendeletileg arról ő nem intézkedhetnék, vagy valóban nem intézkednék, hogy akkor az életbiztosítási 1000 ft, mint az érdekelt takarékpénztári összeg járulékaival és az ezutáni betéteimmel együtt, nagynénje, Pánczél Jánosné sz. Fodor Máriára és ennek férjére, Pánczél Jánosra – mint akit ezennel kiskorú Varga Lajos leendő gondnokául kérek fel –, háramuljék. Ebbeli intézkedésemet ezennel végrendeletileg is megerősítem, azon hozzátétellel, hogy én úgy a takaréktári könyvecskét, mint az életbiztosítási kötvényt, a Kecskemét városi árvatárnál[17] letéteményezendem. Ezekre nézve rendelem továbbá, és teljes bizalommal felkérem a Kecskeméti Árvatárt, legyen szíves halálom után az életbiztosító társaságnál levő, érdekelt 1000 o.e. ft-ot, vagy a netalán onnan általam még kiveendő, és más úton újabban elhelyezendő összeget, és a takarékpénztári könyvecske még most meg nem állapítható tartalmát, illető helyükről mentül előbb kivenni, vagy vétetni, kiskorú Varga Lajos számára árvakezelés alá helyezni, és ezen már most is élelmes és kitűnő eszű fiúnak nagykorúságáig kezelni, amikor az egész összeg saját rendelkezése alá adassék ki neki. Megjegyzem, hogy Varga Lajost f. 1868. évi Szt. Mihály naptól kezdődő 3 évre, azaz 1871. év Szt. Mihály napjáig én magam beszegődtettem itt Pesten a Józsefvárosban (Josef városban) József (Jósef) utcában lakó házbirtokos és polgári lakatosmester Gáspár Mihály úrhoz, mint lakatos tanítványt. A 3 évre szállásért, tartásáért és tanításáért összesen 100 oszt. e. ft.[18] fizetés mellett, melynek felét, úm. 50 ft-ot és a szokott 2 f 50 xr[19] szegődtetési díjat a párban megírt szerződésnek f. évi szeptember 5-én történt ratifikálásakor[20] immár előre ki is fizettem, másik ugyanannyit tevő fele, úm.[21] 50 ft tanítási és 2 f 50 x[22] felszabadítási illeték, Varga Lajos felszabadításakor lesz – ha akkor még élek – általam fizetendő. Ha pedig akkor már nem élnék, ezennel rendelem, hogy általános örökösöm, Szilády Lajos fiam fizesse ki a nyomda jövödelméből, és küldje a pénzt el Pestre, Varga Lajos itten lakó nagybátyja, Varga János polg. tímármester kezéhez (Józsefváros (Jósef város), Zsák utca 37 sz.), ki közel lakván a fiú tanulási helyéhez, őtet mindig szem előtt tartja, és a szükséges ruházattal és mosatással időről időre ellátja, mely költségei Varga Jánosnak – Lajos fiam által –, Varga Lajos árvatári értékének, általa felveendő kamataiból lesznek szinte Varga Jánosnak megküldendők. Rendelem továbbá, hogy fiam, Szilády Lajos, Varga Lajos felszabadulásakor adjon a fiú kezébe 15 vagy 20 ft-ot szabad rendelkezésére.

Negyedszer: Egyszersmind Varga Lajosnak hagyom a kisebb cilinder aranyórámat, melyet neki tanulásrai[23] nagyobb ösztönül vettem, de a rajta levő aranylánc, a szinte nagyon régi reperáló[24] zsebórámhoz tartozván, ezzel együtt Lajos fiamé, mint különben is általános örökösömé legyen családi emlékül. Szilády Lajos fiam a Varga Lajosnak hagyományozott, most említett cilinderórát felszabadulásakor kézbesítse.

Amiket a 3. és 4. pontok alatt Fodor Zsuzsannára és fiára, Varga Lajosra nézve tettem, ezt néhai Fodor Zsuzsanna nagyon megérdemelte, mert nyíltan ki kell mondanom, miképp nem csekély részben az ő gondos takarékosságának köszönhető, hogy ily szép, s minden adósságtól ment örökséget hagyhatok fiamra, ­ ki ezért, maga részéről szinte kimutathatná fia, Varga Lajos iránt háláját, mint én kimutatám azért Fodor Zsuzsannának, hogy szelíd bánásmódja, egészségemre váló főzetei által nekem megelégedést, s késő vénségemig vidám s nyugalmas életet szerzett.

Jelen végrendeletemet saját kezűleg írtam alá és szokott családi pecsétemmel megerősítettem. Pesten szeptember 10-én 1868.

(P. H.)

Szilády Károly m.k[25]
könyvnyomda tulajdonos Kecskeméten

Alólirtak Szilády Károly úr által, végrendeletének hitelesítése végett megkerestetvén, ezennel bizonyítjuk, hogy mai napon Szilády Károly úr, kit ép elmével bírónak tapasztaltunk, a fennebbi írást nekünk, együtt és egyszerre jelen volt tanúknak, mint végrendeletét tartalmazó iratot mutatta fel, azután előttünk azon végrendeletét saját kezűleg aláírta, s pecsétjével is ellátta, s mi is ugyanazt aláírtuk, s megpecsételtük. Kelt mint fent.

Kocsi Sándor mk.[26] (P. H.)
mint tanú,
Osztermann Károly (P. H.)
mint tanú,
Adamofsky Péter m[int] tanú (P. H.)
idősb Poldini Ede mk. mint tanú (P. H.)
Arsenievits Pál mint tanú (P. H.)

Jelen végrendelet az 1871. évi nov. hó 22. napján tartott p. trszéki[27] ülésen felbontatván, kihirdettetett.

Magyar Károly
jegyző

[…]

h. főbíró

MNL BKML XIII. 14. A Szilády család iratai (Kecskemét) 2. d. Szilády Károly iratai. Személyére vonatkozó iratok. Szám nélküli irat. 1868.
Eredeti autográf, aláírásokkal és pecsétekkel hitelesített irat.

Szilády Károly kecskeméti nyomdatulajdonos végrendeletének kiegészítése. Dátum nélküli irat.

Ha meghalok, annyi partezettelt[28] nyomassál fiam, hogy  Pestre, Debrecenbe, Pápára és Egerbe jusson, főleg Pestre a nagyobb, régi nevű nyomdákba kettőt is, egyiket a főnök, másikat a személyzet számára, mert ez utóbbiak közül, az újabb nemzedéket kivéve, sokan, igen sokan ösmertek engem. A legújabb Magyar Nyomda címűnek is küldjél. Alkalmasint ott van Bakos, Jeszenszky, satb. – – A gyászjelentést pedig így formulázd – – – – Könyvnyomtató Sz. K. munkás (ezt csakugyan megérdemlem) életének 76., nyomdászati pályájának pedig 61. éviben, végelgyengülésben (vagy amit az orvosok mondanak) történt kimúltát. Satb. satb.

Jegyz: a könyvnyomtató szó még a koporsóról se maradjon le.

MNL BKML XIII. 14. A Szilády család iratai (Kecskemét) 2. d. Szilády Károly iratai. Személyére vonatkozó iratok. Szám nélküli irat.
Ceruzával írt, autográf, eredeti irat.[29]

[Külzeten:]

Lajos fiamnak[30]
Boldogult édes Atyám ez utolsó iratát csak későn, augusztus 11-én találtam meg; – egyébiránt csakugyan minden kívánsága szerént történt!! –[31]

A forrást választotta, jegyzetekkel ellátta Kádár Annamária. A latin nyelvű fordítást Gönczi Gergő végezte.

Felhasznált irodalom:

Heltai Nándor: „Örökre ide fészkelem magam”. Az első kecskeméti könyv- és lapnyomtató Szilády Károly. Kecskemét, 2000.

Tóth Sándor (szerk.): Szilády Károly emlékkönyv. Kecskemét, 1981.

Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, 1992. (Kecskeméti Füzetek 4.)

Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótár. Bp., 2011.