A Mátyás pince sikere
Baldauf Mátyás (Borostyánkő, 1873. január 10. - Budapest, 1937. október 6.) több állomáshely (Felsőlövő, Graz, Bécs) és tanulóév után jutott el Budapestre, ahol a krisztinavárosi Zöldfa vendéglőben pincér. Nem sokra rá a régi belvárosi (Sebestyén utcai) Kis Piszkos vendéglőben dolgozott, s ezt már bérli is 1900-tól. Pályafutása hamarosan nagy lendületet vett. 1904 januárjában nyitotta meg a nevét viselő Mátyás pincét az Eskü téren, a Dreher sörgyárosok által épített bérházban. Innentől a cég fokozatos bővítése, fejlesztése zajlott.
A nyitás után nem sokkal barátságos terasz készült a Kéményseprő utca felé. Az Eskü tér 6. alatti kiinduló pinceterület után, 10 év múlva az eredeti söröző mellett megnyílt a Nagyterem és a Zeneterem, 1929-re a Jubileumi és a Halász terem. A leglátványosabb fejlődést az 1932-ben elindított arculatváltozás jelentette. Mátyás király életéből vett jelenetekkel díszítették a belső tereket, nagy részük Haranghy Jenő, festőművész alkotása. A söröző festményeit később Bozó Gyula 1968–1971 között készítette.
Baldauf többféle módon is bővítette üzletét, például büfét üzemeltetett a Ganz MÁVAG-nál, így került összeköttetésbe az Acélhang Dalárda csapatával, akik a Mátyás pince hűséges látogatói lettek. Számos neves vendég és különböző, szellemes elnevezésekkel bíró asztaltársaság látogatta a pincét. Az alapító tudatosan a törzsvendégekre és az asztaltársaságokra építette üzleti stratégiáját. A „Van hely!’, a „Belvárosi Ifjak”, az „Esti Kakasok”, „Csülökrágó Ifjak” vagy a „Kedélyes” tagjai rendszeres látogatókat és megrendeléseket jelentettek a Mátyás pince számára. Kezdetben ugyan a környékbeliek, iparosok, tanárok, később azonban előnyös elhelyezkedése miatt a közelben dolgozó hivatalnokok, nyugdíjas tisztviselők látogatták. Kellemes légköre, jó ételei azonban hamarosan kedveltté tették mások előtt is, s megjelentek a politikusok, művészek, írók, zenészek naponta, hetente. Az ismert nevek persze divatot is teremtettek és vonzották az újabb látogatókat.
Baldauf Mátyás 1934-ben vette fel a kor névmagyarosító szokásához igazodva a születési helyére utaló Borostyánkői családnevet. A család számára fontos volt a vallás. A családfő, aki Burgenlandban is gyakorolta az evangélikus hitet, presbitere lett a Deák téri gyülekezetnek. Felesége, Antunovits Terézia katolikus volt, szintén hívő emberként élt. Az ifjabb nemzedék hasonlóképpen viszonyult az egyházhoz. Gyermekeik közül az ifjabb Mátyás vitte tovább a vállalkozást.
Gundelék cégéhez hasonlóan a Mátyás pincét is hirdette az evangélikus vállalkozások népszerűsítését is vállaló Evangélikus útmutató. Felszólította az evangélikusokat, hogy hittestvéreiket vásárlásaikkal, megrendeléseikkel támogassák, akik ezért cserébe mérsékeltebb árakért szolgáltattak ezen vendégeknek.
Kovács Eleonóra (MNL OL)
(Az archív fotók a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményéből származnak.)