Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
3300 Eger Mátyás király út 62.
Telefon: 
+36 36 320 144
Nyitva tartás: 
H-P: 8:00-18:00
Reformációs projekt koordinátora
Szabó Jolán
szabo.jolan@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2018 Január
 

A tiszaörsi reformátusok és Eszterházy Károly levélváltása új lelkipásztor engedélyezése ügyében

Az MNL Heves Megyei Levéltára forráskötetének egyik fejezete Heves és Külső-Szolnok vármegye református közösséggel rendelkező településeinek 18. századi mindennapjait, a reformátusoknak a katolikus államhatalommal és a helyi földesurakkal való együttélését szemlélteti. A fejezet egyik forrása az Egri Érsekség Gazdasági Levéltára iratanyagában őrzött, a tiszaörsi reformátusok és gróf Eszterházy Károly püspök (1761-1799) közötti 1767. évi levélváltás, melyben az örsiek a püspöknek mint földesuruknak engedélyét kérték, hogy szélütést szenvedett lelkészük, Kállay István helyére új lelkipásztort hozhassanak. A „goromba instanciában” foglalt kérésnek Eszterházy nem adott helyt a lelkipásztor által írt újabb folyamodvány után sem. Új lelkészt nem hozhattak a településre, amíg Kállay István élt, vallásukat a szomszédos falvak prédikátorainak vagy a plébánosnak a közreműködésével gyakorolhatták.
A tiszaörsi reformátusok és Eszterházy Károly levélváltása új lelkipásztor engedélyezése ügyében

A tiszaörsiek kérelme:

Méltóságos kegyelmes urunk, Isten után kegyes atyánk!

 

Szomorú szívvel kényszeríttetünk említeni Excellenciád, mint kegyes földesurunk előtt, hogy a szabados ítélő Isten die 15-a mensis currentis,[1] helvetica confession levő eklézsiánknak érdemes lelkipásztorát T. Kállai István urunkat szélütés által sinledő ágyba vetette, bal tagjait éppen nem bírja, és így az egyházi szolgálatra alkalmatlanná tétetett, meggyógyulása felől is reménységünk éppen nincsen, avagy csak, hogy szolgálatot tehessen az eklézsiában. Tudván, hogy felséges koronás apostoli királyné asszonyunk kegyelmes parancsolatja szerént, még az olyan eklézsiában is, melyekben liberum religionis exercitiumunk[2] vagyon, a méltóságos földesuraknak mindannyiszor tartoznak hírt adni, valahányszor új prédikátort akarunk introducálni.[3] Eszerint tartozó kötelességünknek esmérjük mi is excellenciádnak, mint jó kegyelmes földesurunknak alázatosan repraesentálni,[4] hogy excellenciád hírével és kegyelmes engedelmével kívánunk valamely istenfélő helvetica confessionkon levő prédikátort eklézsiánkba a sz. szolgálatra béhozni.

Melyhez képest alázatosan instálnánk excellenciádnak ezen alázatos repraesentationkat kegyelmes consensusával[5] ratificalni[6] méltóztassék, mely kegyelmes gratiaját[7] midőn egész bizodalommal várjuk, maradunk jó kegyelmes urunknak, excellenciádnak érdemtelen, szegény jobbágyi, a tiszaörsi helvetica confession levő lakosok közönségesen.

Tiszaörs (Tisza-Örs), 20. január 1767.

 

A püspök válasza:

Régi szolgája lévén a mostani prédikátor a falunak, még őtet Isten életben tartja, mást ne hozzanak, hogy azáltal is a mostanit ne bosszantsák. Megengedem mindazonáltal, hogy keresztelésre, esküdtetésre a szomszéd prédikátorokhoz járhassanak az örsiek, de Örsre be ne hozzanak senkit. Ha pedig meghal a mostani, nálam jelenthetik magokat, de nem oly goromba instanciával, mint most, és nagyobb alázatossággal, vigyázván arra, hogy mások tanácsa oly sárba ne hozza, melyből sem az ki nem tudja hozni, sem magok ki nem gázolhatnak.   

Eger, die 1-a febr. 1767.

G. Eszterházy Károly

egri püspök

 

A tiszaörsi lelkipásztor folyamodványa:

Nagyméltóságú kegyelmes uram utriusque vitae felicitatem, feliciaque festa apprecor Excelletiae Vrae.[8]

 

A mindenhatónak keze rajtam annyira megnehezedvén, hogy sem Istennek, sem felebarátomnak, sem magamnak szolgálatára elégséges nem vagyok. Nagy fájdalommal szemlélem, hogy annak a nyájnak, melyen a Szentlélek tett vala vigyázóvá, pásztora nincsen, mélységes megalázadásommal járulok azért excellenciádnak irgalmas atyai lábaihoz alázatos instanciámmal, méltóztassék kegyelmesen megengedni, hogy instanciámat mutató ifjú beteg ágyamban segítsen a szent szolgálatban még vagy jobbra, vagy balra dolgom elválik és akkor újabban érette instálnánk. Addig énnekem semmi bosszúságomra nem lészen sőt, teljes örömömre, mivel mind a ketten egy fedél alatt megmaradhatunk és a Szentlélek mindenikünkre illendő gondot visel. Melyre irgalmas és kegyes resolutióját[9] várván vagyok a nagyméltóságú kegyelmes úrnak Isten látogató kezei alatt nyomorgó méltatlan szolgája. Kállai István T. Örsi invalidus[10] prédikátor maga keze vonása és pecsétje. 

 

A püspök válasza:

Ha maga szolgálatot nem tehet a prédikátor, szomszédságban vagyon a plébános, suppleálhatja,[11] mivel amint észreveszem, az örsiek kegyelmedet megbecsülni nem tudják, vagy nem akarják.

Eger, die 12a április 1767.

G. Eszterházy Károly

egri püspök

 

Jelzet: MNL HML XII. 3. f. 43. 121/1767.

Eredeti.

 

[1]folyó hónap 15. napján (lat.)

[2]szabad vallásgyakorlatunk (lat.)

[3]introducálni (introduco, lat.): beiktatni

[4]repraesentálni (repraesento, lat.): előterjeszteni

[5]consensusával (consensus, lat.): egyetértésével

[6]ratificalni (ratifico, lat.): megerősíteni, jóváhagyni

[7]gratiáját (gratia, lat.): jóakaratát, kegyét, kegyelmét

[8]mindkét élet boldogságát és áldott ünnepeket kívánok excellenciádnak (lat.)

[9]resolutióját (resolutio, lat.): végzését, válaszát

[10]invalidus (lat.): rokkant, nyomorék

[11]suppleálhatja (suppleo, lat.): helyettesítheti

Utolsó frissítés
2018.01.31.