A tiszaörsiek kérelme:
Méltóságos kegyelmes urunk, Isten után kegyes atyánk!
Szomorú szívvel kényszeríttetünk említeni Excellenciád, mint kegyes földesurunk előtt, hogy a szabados ítélő Isten die 15-a mensis currentis,[1] helvetica confession levő eklézsiánknak érdemes lelkipásztorát T. Kállai István urunkat szélütés által sinledő ágyba vetette, bal tagjait éppen nem bírja, és így az egyházi szolgálatra alkalmatlanná tétetett, meggyógyulása felől is reménységünk éppen nincsen, avagy csak, hogy szolgálatot tehessen az eklézsiában. Tudván, hogy felséges koronás apostoli királyné asszonyunk kegyelmes parancsolatja szerént, még az olyan eklézsiában is, melyekben liberum religionis exercitiumunk[2] vagyon, a méltóságos földesuraknak mindannyiszor tartoznak hírt adni, valahányszor új prédikátort akarunk introducálni.[3] Eszerint tartozó kötelességünknek esmérjük mi is excellenciádnak, mint jó kegyelmes földesurunknak alázatosan repraesentálni,[4] hogy excellenciád hírével és kegyelmes engedelmével kívánunk valamely istenfélő helvetica confessionkon levő prédikátort eklézsiánkba a sz. szolgálatra béhozni.
Melyhez képest alázatosan instálnánk excellenciádnak ezen alázatos repraesentationkat kegyelmes consensusával[5] ratificalni[6] méltóztassék, mely kegyelmes gratiaját[7] midőn egész bizodalommal várjuk, maradunk jó kegyelmes urunknak, excellenciádnak érdemtelen, szegény jobbágyi, a tiszaörsi helvetica confession levő lakosok közönségesen.
Tiszaörs (Tisza-Örs), 20. január 1767.
A püspök válasza:
Régi szolgája lévén a mostani prédikátor a falunak, még őtet Isten életben tartja, mást ne hozzanak, hogy azáltal is a mostanit ne bosszantsák. Megengedem mindazonáltal, hogy keresztelésre, esküdtetésre a szomszéd prédikátorokhoz járhassanak az örsiek, de Örsre be ne hozzanak senkit. Ha pedig meghal a mostani, nálam jelenthetik magokat, de nem oly goromba instanciával, mint most, és nagyobb alázatossággal, vigyázván arra, hogy mások tanácsa oly sárba ne hozza, melyből sem az ki nem tudja hozni, sem magok ki nem gázolhatnak.
Eger, die 1-a febr. 1767.
G. Eszterházy Károly
egri püspök
A tiszaörsi lelkipásztor folyamodványa:
Nagyméltóságú kegyelmes uram utriusque vitae felicitatem, feliciaque festa apprecor Excelletiae Vrae.[8]
A mindenhatónak keze rajtam annyira megnehezedvén, hogy sem Istennek, sem felebarátomnak, sem magamnak szolgálatára elégséges nem vagyok. Nagy fájdalommal szemlélem, hogy annak a nyájnak, melyen a Szentlélek tett vala vigyázóvá, pásztora nincsen, mélységes megalázadásommal járulok azért excellenciádnak irgalmas atyai lábaihoz alázatos instanciámmal, méltóztassék kegyelmesen megengedni, hogy instanciámat mutató ifjú beteg ágyamban segítsen a szent szolgálatban még vagy jobbra, vagy balra dolgom elválik és akkor újabban érette instálnánk. Addig énnekem semmi bosszúságomra nem lészen sőt, teljes örömömre, mivel mind a ketten egy fedél alatt megmaradhatunk és a Szentlélek mindenikünkre illendő gondot visel. Melyre irgalmas és kegyes resolutióját[9] várván vagyok a nagyméltóságú kegyelmes úrnak Isten látogató kezei alatt nyomorgó méltatlan szolgája. Kállai István T. Örsi invalidus[10] prédikátor maga keze vonása és pecsétje.
A püspök válasza:
Ha maga szolgálatot nem tehet a prédikátor, szomszédságban vagyon a plébános, suppleálhatja,[11] mivel amint észreveszem, az örsiek kegyelmedet megbecsülni nem tudják, vagy nem akarják.
Eger, die 12a április 1767.
G. Eszterházy Károly
egri püspök
Jelzet: MNL HML XII. 3. f. 43. 121/1767.
Eredeti.
[1]folyó hónap 15. napján (lat.)
[2]szabad vallásgyakorlatunk (lat.)
[3]introducálni (introduco, lat.): beiktatni
[4]repraesentálni (repraesento, lat.): előterjeszteni
[5]consensusával (consensus, lat.): egyetértésével
[6]ratificalni (ratifico, lat.): megerősíteni, jóváhagyni
[7]gratiáját (gratia, lat.): jóakaratát, kegyét, kegyelmét
[8]mindkét élet boldogságát és áldott ünnepeket kívánok excellenciádnak (lat.)
[9]resolutióját (resolutio, lat.): végzését, válaszát
[10]invalidus (lat.): rokkant, nyomorék
[11]suppleálhatja (suppleo, lat.): helyettesítheti