A váraljai református lelkész, Dőczy József és a presbitérium egy része kitört ellenségeskedésnek oka is ezen alapult. A lelkész kérte a lelkészi hivatalhoz tartozó legelőföld alatti kőszénbánya bérletének hivatalt megillető részét, melynek jogosságát a világi hatóságok is elismerték. A váraljai gyülekezet megtagadta ezt és a lelkész elmozdítását kezdte követelni, feljelentve őt az egyházi bíróságnál. Az egyházmegyei törvényszék és annak fellebbezési fóruma azonban elutasította az indítványt. Sőt! Hivatalából elmozdította Süveg István egyházi gondnokot, feloszlatta a presbitériumot, és új testület választását írta elő. Az ítélet kihirdetésével Csekey István alesperest bízták meg, aki 1874. december 4-én el is utazott a községbe. Szolgálati útja azonban eredménytelen maradt, mert Csapó József községi bíróval az élen a lázadó presbiterek megtagadták az ítélet végrehajtását. A rendelkezést csak a világi hatóság segítségével sikerült végrehajtani több hónapos ellenállás után.
Közlendő dokumentumok:
1. Részlet a Tolnai Református Egyházmegye kölesdi 1874. szeptember 1-ső és 2. napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből.
2. Részlet Csekey István alesperes váraljai kiküldetéséről, 1874. december 13-án kelt jelentéséből.
Forrás: Tolna vármegye alispánjának iratai: 541/1875.