Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
3525 Miskolc, Fazekas u. 2.
Telefon: 
+36 46 344 885, +36 46 508 985
Nyitva tartás: 
H-P: 8:00-15:30
Reformációs projekt koordinátora
Oláh Tamás
olah.tamas@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2016 Március
 

Adalék az evangélikus tábori lelkészi szolgálathoz a Rákóczi-szabadságharc időszakából

Európában és Magyarországon a katonai tábori lelkészi szolgálat a különböző keresztyén felekezetekben több évszázados múltra tekint vissza.
Adalék az evangélikus tábori lelkészi szolgálathoz a Rákóczi-szabadságharc időszakából

A lelkészek a missziói munka részeként végezték a katonák között az igehirdetést, vigasztalták a sebesülteket, haldoklókat, nyújtottak számukra lelki támaszt, valamint egyházi szertartás szerint eltemették az elhunytakat. Erre a lelkigondozói tevékenységre azért is nagy szükség volt, hogy enyhítsék a háborúk szörnyűségei által a katonákban okozott lelki károkat és megpróbálják mérsékelni erkölcseik romlását.

A Rákóczi-szabadságharc kuruc „tábori lelkészi szolgálatáról” Esze Tamás írt 1943-ban egy részletes tanulmányt – Tábori papok II. Rákóczi Ferenc hadseregében. In: Egyháztörténet 1943. 1–2. füzet. 44–109. –, amelyben feltárta, hogy Rákóczi 1705 decemberében szervezte meg az állandó tábori lelkészi szolgálatot. Mivel hadserege felekezeti összetételében igen jelentős szerepet játszottak a vallásszabadságért is küzdő protestánsok, közöttük többen a reformátusok, nem véletlen, hogy az akkor név szerint is ismert 72 tábori pap közül (az udvari papok és várkáplánok nélkül) 49 református, 20 római katolikus, ugyanakkor csak 5 evangélikus.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az evangélikus egyház nem tartotta fontosnak a felekezetéhez tartozó kuruc katonák lelkigondozását, vagy ne szolgált volna több evangélikus prédikátor tábori papként a szabadságharc idején. Erre szeretném felhívni a figyelmet egy, a Sáros-Zempléni Evangélikus Egyházmegye által hozott korainak tekinthető határozat bemutatásával, amely Eperjesen, Sáros Vármegye Levéltárának 1704. évi iratai között maradt fenn.

A határozatot tartalmazó levél Eperjes 1703–1704. évi blokádja idején keletkezett. Ekkor a város parancsnoka báró Eduard Wilson cs. ezredes, míg a kuruc ostromzároló csapatoké – a levél írásakor –  benedekfalvi Luby György ezredes. Utóbbi írt Kisszebenből, 1704. május 29-én Dessewffy Ferenchez, Sáros vármegye alispánjához és (nemesi felkelése) főkapitányához az ostromzárban szolgáló evangélikusok tábori lelkigondozása szervezése tárgyában.

A levél tartalma a következő:

Luby jókívánságait tolmácsolja és közli Dessewffyvel, hogy levelét Simon Bernovius decsovai, azaz décsői, (1705–1706-ban komlóskeresztesi) prédikátor adja át. Őt „Senior Uram”, azaz Závodszky Miklós dobói lelkész-esperes küldte el Dessewffy korábbi levelére reagálva és nála is bejelentkezett. A „Tisztelendő Contubernium” (tudniillik „Szent Gyülekezet”, azaz egyházmegye, vagy egyházmegyei gyűlés) Dessewffy levele nyomán úgy határozott, hogy „ha csak hetenként Prédikátor Uraimék közül egyszer egyik, másszor másik lesz, úgy történhetik valamelyik katona sebbe esni, és így propter absentiam continui Pastoris (állandó lelkész hiánya miatt) meghalna, lélekben járó dolog volna az”. A „Tisztelendő Fraternitas” (egyházmegye) ezért úgy határozott, hogy Besztercei Jónás (korábban tarkői, majd veresalmai,) ekkor bisztrai prédikátor legyen ott állandóan, mivel magyarul is tud. (Az említett sárosi települések ma Szlovákiában találhatóak.)

A levélből kiderül tehát, hogy az ostromzárban ekkor Sáros vármegye nemesi felkelése (fő)kapitányaként szolgáló cserneki/keresztesi Dessewffy Ferenc alispán, későbbi eperjesi kuruc commendáns, majd gyalogsági ezredes fordult a Sáros-Zempléni Evangélikus Egyházmegyéhez, feltehetően tábori pap küldése céljából. Az ő levelére válaszul határozott úgy az egyházmegye, hogy nem szerencsés, ha hetenként felváltva szolgálnának a gyülekezeti lelkészek a táborban, mert ha valamelyik katona megsebesülne, és úgy halna meg, hogy nincs jelen állandó tábori pap, az „lélekben járó dolog volna”. Ezért állandó tábori papként kirendelték a magyarul is Besztercei Jónás bisztrai prédikátort a katonák ellátására.

Ez a korainak számító forrás több szempontból is tanulságos:

Alátámasztja Esze azon megállapítását, hogy már 1705 decembere előtt sem ritka jelenség, hogy tábori papokkal találkozunk a kuruc haderőben. Ugyanis ha erre megvolt az igény egyes főtisztekben, vagy katonai alakulatokban, akkor gondoskodtak tábori lelkészek szolgálatba állításáról.

Kiderül, hogy ebben az esetben a katonai alakulat parancsnoka (Dessewffy) kérését követően a tábori lelkészi szolgálat megszervezésének rendjét az illetékes egyházi hatóság (a Sáros-Zempléni Evangélikus Egyházmegye) határozta meg és jelölt ki magyarul is tudó lelkipásztort állandó tábori szolgálatra.

A forrás azt is dokumentálja, hogy az ostromzároló hadakban jelentős volt a magyar nemzetiségűek aránya (különösen igaz lehet ez a nemesi felkelésre), mivel fontos szempont volt, hogy a prédikátor magyarul is tudjon. (A 18. század elején még több magyar nemzetiségű település és részben, vagy teljesen magyar protestáns egyház létezett Sárosban, amely a 18. század folyamán szlovákosodott el.)

Ezek figyelembe vételével úgy vélem, hogy érdemes a bemutatásra ez a 310 évvel ezelőtt keletkezett, az evangélikus egyház történetének egy sajátos mozzanatát bemutató levél, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy milyen fontos szolgálatnak tartották a tábori lelkészi hivatalt elődeink.

(A cikkben ismertetett dokumentum fellelhetősége: Štatný Archív v Prešove (Eperjesi Állami Levéltár). Šarišská župa (Sáros vármegye) 1561–1789. III. Administratívne pisomnosti (1602–1789) B. Administratívne spisy – Acta politica – Politischen Akten (Közgyűlési iratok) (1603-1789). b. Spisy. 96/pol/1704.)

 

Oláh Tamás (MNL BAZML SFL)

Utolsó frissítés
2016.04.05.