Az evangélikus gyülekezet 1938 júniusában vette meg a Békéscsaba és Gyula között fekvő Veszely-híd melletti vendéglő helyiséget árvaház és üdülő céljaira. A korábban Pataky Ferenc csabai vendéglős által üzemeltetett „szórakozócentrum” a csabai, gyulai, békési és dobozi kirándulók igényeit elégítette ki tágas termeivel, kiváló konyhájával, valamint gazdag halastavával. A vendéglőstől 1938 első felében vásárolta meg a békéscsabai evangélikus egyház. A békéscsabai evangélikus egyház és a csabai evangélikus Diakonissza Egyesület fenntartásában működött az intézmény, ahol állami, városi és egyéb beutalt árva gyermekek találtak otthonra. Itt folyt az iskoláztatásuk, s lelki-, vallási neveltetésük is. Az épületegyüttesben a tanítói szolgálati lakások is helyet kaptak. A hadműveletek során, 1944 őszén a gyermekek biztonsága érdekében átmenetileg lakatlanná vált az épület, s csak a következő év tavaszán népesedett újra az árvaház.
Szobek András főispán (1945. január 4.–1945. szeptember 27.) 1945 júniusában az árvák nyugalmát tartotta szem előtt – ekkor még nem volt itt az ideje az egyházak elleni nyílt konfrontációnak – s ezt követően a DISZ táncmulatságait más helyszínen tartották.
Forrás: MNL BéML V. B. 82. b. Békéscsaba Megyei Város polgármesterének iratai. 1972/1945.
Balogh Dorottya, levéltáros, MNL BéML