Az emléktáblától a szoborig. Terv és megvalósulás
Alig másfél évtized múltán ismét Balogh Gyula nevével találkozhatunk a kultusz ápolói, helyesebben éltetői körében. Látva azt, hogy a megye közönsége 1876-ban nagy lelkesedéssel karolta fel az emléktábla-állítás ötletét, 1891-ben kiadta a jelszót: illenék szobrot emelni Berzsenyinek. Ezúttal nem Egyházashetyén, hanem a megyeszékhelyen. A Vasvármegye című lap hamar felkarolta a kezdeményezést, s így buzdította a vasi olvasóközönséget: „Szobrot Berzsenyinek! Korcs nemzedék az, mely megfeledkezik nagyjairól és nem emel méltó emléket az érdemesnek.”
Néhány hónap múltán, 1891. október 11-ére, dr. Károlyi Antal alispán a vármegyeháza nagytermébe értekezletre invitálta a nemes ügy iránt érdeklődőket. A jeles napon meg is alakult a Berzsenyi-szoborbizottság, amely elsőként azon kérdést vette napirendjére: miként kellene a szoborhoz szükséges pénzösszeget összegyűjteni. A bizottság úgy határozott, hogy nemcsak Szombathely városát, hanem az egész megyét bevonják a gyűjtésbe, s még októberben szétküldték a felhívást az ívekkel. Rövid időn belül közel kétezer forint gyűlt össze a szoboralap javára. A gyűjtést felgyorsítandó Szombathely városa kis idő múlva elhatározta, hogy jótékonysági esteket, hangversenyeket fog szervezni. A megyeszékhely példáját a járási központok is követték. Az első ilyen estélyt 1892. január 6-án tartották.
A felbuzdulás azonban néhány hónap múltán lelohadt. Ekkor dr. Rupp Kornél új ötlettel állt elő. Javasolta egy olyan irodalmi és művészeti kör létrehozását, amely terjeszti és ápolja a nemzeti művelődést és a honi társas életet, és gyülekezőhelye lesz a megye műértő, s a hazafias eszmékre fogékony értelmiségének. A Berzsenyi Kör nevet viselő egylet végül 1893. január 22-én alakult meg dr. Károlyi Antal alispán elnökletével, a titkári teendőket dr. Rupp Kornél látta el. A kör működése – belépti díjas estélyek, előadások, felolvasó estek szervezésével – jelentősen gyarapította a szoboralapot. Lelkesedésük hatására a megyében működő egyéb egyletek is bőkezűen adakoztak. Legjobb példával a szombathelyi pincér egylet járt elől, kétszer ajánlva föl mulatságának teljes bevételét a szoboralap javára. A szoborbizottság ekkor Kiss György budapesti művészt kérte fel a munkára, aki 1893 novemberére készítette el a szobor mintáját és költségvetési tervezetét: az nyolcezer forintra rúgott. A bizottság ekkor újra felhívást intézett a vármegye nagybirtokosaihoz és pénzintézeteihez a hiányzó összeg összegyűjtésére.
A felhívásnak biztató eredménye lett. Egyedül a választmány azon törekvése maradt sikertelen, hogy a Kiscellben lévő, mintegy kétezer forintot kitevő Berzsenyi-alapot megszerezze a várostól a költségek fedezésére. Ennek ellenére az alap 1894 végére ötezer forintra nőtt. Közben Kiss György mellett Tóth István szobrászművész is mintát készített a választmány számára. Mivel a tagok egyetértésre jutni nem tudtak, elhatározták, hogy a mintákat műbíráló bizottság elé viszik. Műbírálatra Beöthy Zsoltot, Strobl Alajost és Alexander Bernátot kérték fel, elhatározták továbbá azt is, hogy a szobrot a millennium évében állítják fel. A műbírálók véleménye alapján Kiss Györggyel kötötték meg a szerződést, aki 1896. október 15-re vállalta a legjobb minőségű bronzból öntendő szobor elkészítését. A szerződés értelmében az alaknak két és fél, a talapzatnak három és fél méter magasnak kellett lennie. A talapzat alsó részét a következő feliratokkal kellett ellátni: „Berzsenyi Dániel”, „Vasvármegye közönsége”, „Csak sast nemzenek a sasok”, „Állsz még szeretett hazám!”
Mint látható: a munkálatok már csaknem a végükhöz közeledtek, a költségek fedezéséhez szükséges pénzösszeg azonban még mindig nem gyűlt egybe. A bizottság mindent elkövetett a hiányzó forintok előteremtésére. Újfent felhívást intézett a megye nagybirtokosaihoz, az azonban csaknem teljesen eredménytelen maradt. A megyei törvényhatóság végül adott nyolcszáz, Szombathely városa száz forintot, s a Woga-féle hagyaték is ötszáz forinttal gazdagította az alapot. Ám még mindig hiányzott néhány száz forint. Az újra és újra kibocsátott felhívások nem jártak különösebb sikerrel: csak egy-két egyesület válaszolt, kisebb összegeket ajánlva fel. Végül egy kellemes, váratlan fordulatnak köszönhetően összegyűlt a szükséges pénz: Czedera Gyula városi főjegyző száz, egy ismeretlen úr pedig kétszáz forintot adott a szoboralapba.
A szoboravatási ceremóniára decemberben került sor. Az ünnepség – a Berzsenyi Kör és a szoborbizottság együttes ünnepi közgyűlésével – 1896. december 8-án délelőtt tíz órakor a vármegyeháza nagytermében vette kezdetét, ahol dr. Károlyi Antal alispán köszöntötte a vendégeket és nyitotta meg a közgyűlést, majd Szávay Gyula szavalata után dr. Dallos József, a szoborbizottság alelnöke emelkedett szólásra. Később a szép számmal jelenlévő tudományos és irodalmi küldöttségek szószólóinak beszédeire került sor. A szobrot dr. Károlyi Antal leplezte le, s Szombathely képviseletében a város polgármestere vette át, végül a ceremónia Reiszig Ede főispán beszédével zárult.
A számos buktatóval kísért, majd 20 éves szoborállítási folyamatnak köszönhető, hogy ma Berzsenyi Dánielt – jóllehet egy egész nemzet magáénak érzi – Vas megye mégis különös módon is sajátjának ismerte el, s büszkén ismeri el ma is.
Feiszt György (MNL VaML)