Dr. Tóth Dezső tiszakürti református lelkipásztor és neves helytörténész 1942-ben megjelent, A Hevesnagykunsági Református Egyházmegye múltja című könyvének bevezető sorait az általa felhasznált források taglalásával kezdi, és kissé szomorúan állapítja meg, hogy az évszázadokon átívelő történelmi viharok olyannyira mély nyomot hagytak e terület településeinek történetében, hogy a 18. század közepéig bezárólag szinte minden helyi forrás odaveszett. Ezt a problémát csak fokozza, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye, illetve történelmi elődje, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye csak 1876-ban született meg, területén pedig, ha nem számítjuk a később bekövetkezett, kisebb közigazgatási változásokat, két nagy törvényhatóság, a Jászkun Kerület, illetve Heves és Külső-Szolnok vármegye osztozkodott. Ennél fogva nem csak a források szűkössége, de azok erős fragmentáltsága is nehezíti a megye reformációjának közlevéltári kutatását.
Ezért döntöttünk úgy, hogy kötetünket – bár igyekezetünk szerint nagyrészt saját forrásokra támaszkodva, de – nem tisztán a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában található írásos és képi forrásanyagból állítjuk össze. Úgy gondoltuk, hogy egy pusztán a közlevéltári forrásokon alapuló kiadvány igen leszűkítené a reformáció megyei történetének betekintési szögét, ezért igyekeztünk a hiányosságokat más közgyűjteményekben található primer forrásokkal kiegészíteni. A kötet összeállításakor további szempont volt, hogy mind a források témájában, mind pedig időbeli kiterjedésében a lehető legszélesebb spektrumot lefedje. Így a források nem pusztán az egyház és az állam közötti időben változó viszonyokra engednek betekintést, hanem az egyházak belső működésének egyes területeire is rávilágítanak. Mindezek mellett az időbeli kiterjedés azt is bemutatja, hogy a megye protestáns közösségei miként éltek meg bizonyos történelmi korszakokat vagy sorsfordító eseményeket. Az összeállítás harmadik szempontja pedig az volt, hogy a közlevéltári forrásokat is minél szélesebb formában mutassuk be. Így a dokumentumok között nem csak jegyzőkönyvi bejegyzések, ügyiratok, hivatalos levelek, hanem egyesületi iratok, személyi hagyatékokból származó dokumentumok, pártiratok, iskolai iratok is helyet kaptak. Kötetünk végén a rövidítések mellett néhány gyakrabban előforduló kifejezést, köztük régi mértékegységek meghatározását is közzétettük, segítve ezzel a szövegek gördülékenyebb értelmezését.
A forrásokat, azok keletkezésének ideje szerint kronológiai sorba rendeztük és négy nagy fejezetre bontva közöljük. Az egyes fejezetek közötti határoknak olyan eseményeket és így dátumokat választottunk, melyek a magyar állam és a protestáns közösségek közötti jogi viszonyban hoztak valamilyen minőségi változást. Ugyanakkor vannak olyan források, amelyek bár később keletkeztek, időben mégis az adott egyházközség korábbi történetére utalnak.
A tényt, hogy saját forrásaink mellett más gyűjtemények, illetve magánszemélyek irataira is támaszkodhattunk, kötetünk címében – mivel egy könyvsorozat részeként jelenik meg – nem tudtuk tükrözni, ezért itt mondunk köszönetet az alábbi személyeknek, illetve intézményeknek a kötetben található források biztosításáért:
Dr. Szabadi István igazgató – Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár
Hortiné Dr. Bathó Edit igazgató – Jász Múzeum
Szász Zoltán lelkész – Tiszaföldvári Református Egyházközség
Muzsik Tamás lelkész – Tiszakürti Református Egyházközség
Győri Péter Benjámin lelkész – Szolnoki Evangélikus Egyházközség
Kondacs Csaba – Szolnok
Horváth Gergő, a kötet szerkesztője