Szentgál református nemesi község falutörvényei[1]
Szentgál, 1790-es évek első fele.[2]
1-o Mivel minden keresztény embernek első kötelessége az isteni félelem s következendőképpen a bűnnek és gondoknak távoztatása, hogy azért a káromkodások, átkozódások, szitkozódások tilalomban legyenek, azoknak büntetések, toties quoties[3] tapasztaltatik, fejenként 4 forint vagy, az dolog úgy hozván magával, 25 vagy az érdemhez képest több kemény pálcaütés is rendeltetik.
2-o Hogy minden dolgok rendesen és jómóddal follyanak s menjenek véghez, méltó, hogy az Szent[4] Istennek költ rendeléséből is elől állíttatott bíráknak és esküdteknek annyi hatalmuk vagy activitásuk legyen, hogy midőn az közönséges jó előlmozdítására és megtartására elsőben az esküdt törvénybíró parancsolatjából gyűlést hirdetvén, aki azt megvetvén elmúlatja törvénybíró hites engedelme nélkül, az esküdt ember 1 forinttal, a közgyülekezetbeli személy pedig, aki magát ok nélkül a gyűléstől elvonja, annyival is inkább a gyűlésben elvégezett dolognak ellene állana (fejességből mind egy fundámentomos[5] ok nélkül),[6] és abban, úgy más közdolgokban a bíró parancsolatját vakmerő módon megvetné, 25 kemény pálcaütésekkel (ott ahol volt) vagy 4 forinttal büntettetik.
[…]
4-o Mivel mind a közjónak elől mozdítására, közigazság szolgáltatására bírák, tanácsok és esküdtek öszvegyűlése megkívántatik, azért a törvénybíró minden héten csak két nap, hétfőn és kedden az igazság kiszolgáltatása végett s az ügyes-bajos dolgok elintézéséért gyűlést vagy terminust tartson, és a tanácsoknak esküdt által hírt adasson, a gyűlésben ha mi előlmozdíttatik, vagy a közigazságnak kiszolgáltatásában elvégeztetik, prothocoláltassék.[7]
5-o Senkinek a bírák és tanácsok ellen magánosháznál gyűléseket tartani nem szabad. Mégis mindenesetre, ha ilyen alattomos gyűlések tapasztaltatnának, az abban tanácskozók kitudódván mint pártütők az nemes vármegye által befogattassanak, és áristommal[8] is büntessenek. Hanem ha valakinek a bírák, tanácsok közül valamelyik ellen maga viselése és hivatala elkövetése eránt panasza vagyon, azt a tanácsok gyűlésében az egész tanács eleiben terjessze, és ha bűnösnek találtatik, érdemlett büntetését vegye el. Ha pedig az vád inkább irigységből mintsem igazságnak kívánásából lészen, s következésképpen az elvádoltatottra nem bizonyodhatik, a vádló 4 forintra nyelvváltságért büntettessék.
[…]
7-o Azokat, kik a templomban vagy annak kerületiben isteni szolgálat alatt vagy onnét kijövetel alkalmatosságával magokat cselekedettel vagy nyelvvel rendetlenül viselik, felebarátjukat becstelenítik, és az által a népet botránkoztatják, a nép megbotránkoztatásáért annak minéműségéhez képest 4 forinttal vagy 25 pálca- vagy korbácsütéssel közönséges helyen büntettetnek, a megbecstelenített személynek különös kereseti fönt hagyatik, melyért különösen büntetődik.
8-o Senki a tanácsházban, amidőn a tanács törvénytételre leül, valaki hittel nem köteles, bent ne maradjon, sőt ha tanács közül való, és a törvényhez hittel köteles volna is, és ha őróla volna az törvénytétel, addig míg őeránta törvény tétetik, kilépjen, egyébaránt, ha szépség szerént megintetvén ki nem akarna menni a tanácsházból, másként is kiigazíttasson.
[…]
11-o Ezen nemes helységnek erdeje, mezeje, búzatelekje és kaszáló rétje amidőn tilosnak tétetik, tehát valaki szánt szándékkal, loppal, titkon afféle tilalmas helyeken helységünknek és valamely felebarátjának akármely módon kárt tetett, a kárnak érdemes betsü[9] szerént leendő megtérítésén felül a tilalomnak megszegéséért először 4 forintra (azután pedig valahányszor megtapasztaltatik mindannyiszor az négy forinthoz egy-egy forintot tévén) büntettessék.
12-ik Mivel az nemes helységnek erdei (amelyen függenek az lakosoknak rendes megmaradásuk) már sok időktől ezelőtt tilalom alatt tartattak, úgy most is az erdőknek pusztítását eltiltani nem csak az józan okosság javaslaná, hanem az utóbbi országgyűlésének 57-ik articulusa[10] az erdőpusztítást s pazarolást keményen megtiltatni is parancsolná. E végett
13-ik Senkinek egyáltalában az elöljáróság s az erdő megtartása mellé legjobban esküdött 60 hites személyek által az határban kijelölt pagonyon kívül, amely pagony vágásokra már magunk ezen tekintetes nemes vármegye intsenérjét[11] meg is hívtuk, és az erdő vagy pagonyvágás most betakarulás után, azaz vagy két hét múlva folyamatba is vétetik, semminemű fát 12 forint büntetés mellett s a fának bötsü[12] szerént leendő megfizetése terhe alatt az elöljáróságnak engedelem cédulája kiadása nélkül szabad nem lészen. Akkor is pedig, ha engedelem adatik, a legnagyobb szükségekre adasson. Úgy hasonlóképp házához megkívántató tüzelőfát is föntálló fából senkinek hazahordani vagy levágni ugyan az följebb nevezett 12 forint büntetés terhe alatt szabad nem lészen. Mindaddig míg csak dűlt fát kaphat, azt is csak az kirendelendő helyekről hordhatja. Az hónak téli időbe leendő nagy volta miatt, ha dűlt fát nem kaphatnak, akkor az elöljáróság által kirendelendő helyről föntálló szárok vagy csak szárok tetejét és nem szerszámfának való fát vághatnak, ha pedig hogy abban is valaki csalárdságban akarna járni, a fának árán s a bötsüjük napszámán kívül 12 forintokkal büntettessenek, és belüle semmi el ne hagyattassék. […]
15-o Pintérfát, bognárfát, abroncsot, szerszámfát az elöljárók engedelem cédulájuk nélkül levágni szabad nem lészen. Különösen pedig a pintérek, bognárok, hombárcsinálók, fazékjártók és más efféle mívesek akár helységbeliek akár külső composessorok[13] legyenek azok, az kereskedésre való favágásokért és hordásokért 12 forint büntetés terhe alatt tartoznak a nemes communitás cassájában censust fizetni[14] úgy, mint az elöljárókkal megegyeztetnek.
[…]
17-o Törzsököket akár csutorának akár vellának akár más egyéb affélének valókat vagy karfákat senkinek különösen eladni nem szabad 50 forint büntetés alatt, úgy az helység metszőjére[15] sem lészen szabad engedelem cédula nélkül az maga szükségére is törzsököt vinni senkinek, ha pedig valaki fejességből meg is bátorkodnék vinni, annak törzsökje az helység részire confiscáltatik,[16] azon kívül 20 forintokra büntettetik.
[…]
19-o Ha valaki az lakosok közül kívül valókat alattomosan akárminemű fával rakodtatna meg, az olyatén kívül valónak szekerét ott érvén, az behajtattatik, és amennyit az kívül valónak bötsű szerént ökre, szekere ér, az megrakodtató lakos annyit köteles az helység cassájában fizetni.
[…]
24-szer Mind a jó rendnek, mind az erdőknek és egyéb közönséges haszonvételeknek megtartására nézvést az is tilalmaztatik, hogy senki idegen embert vagy asszonyt zsöllérnek a Tanácsnak híre és engedelme nélkül házához befogadni ne merészeljen, ha pedig tapasztaltatik, a gazda annyiszor 12 forintokkal büntettessék, a befogadott ember pedig tüstént a faluból ki és az előbbeni lakóhelyére visszaigazíttassék.
[…]
26-szor A közönséges épületekre,[17] tűzi veszedelem ellen való eszközökre, archivumra,[18] árvák dolgára, kutakra, utak csinálására, új polgárokra és a falu közepin lévő nagyároknak eltöltésére, úgy más hasonló, a közönséges jót illető dolgokra mindenkor a helység bírájának és elöljáróinak, mint eddig, úgy ezután is gondja legyen.
Jelzet: MNL VeML V. 402. a. aa. Szentgál nagyközség iratai. Feudális kori iratok. Statútumok, falutörvények.
Fennmaradási forma: Fogalmazvány.
[1]A legkorábbi szentgáli statútumok, azaz falutörvények az 1753. évből származnak (1782. évi kiegészítésekkel), ezeket Hudi József adta közre. (Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból. Veszprém, 1999. 59–64.)
[2]Legkorábban 1791-re tehető a keletkezése.
[3]ahányszor annyiszor (lat.)
[4]áthúzva: Úr
[5]fundámentomos (fundamentum, lat.): alapos
[6]utólagos betoldás
[7]prothocoláltassék (protocollum, lat.): jegyzőkönyveztessék
[8] áristommal: börtönnel
[9]becsü: becslés
[10]1790/91 országgyűlés 57. törvénycikkelye az erdők pusztításának megakadályozásáról
[11]inzsenér: erdőmérnök
[12]becslés
[13] compossessorok (lat.): közbirtokosok, társbirtokosok
[14]nemes közösség pénztárába adót fizetni
[15]deszkametsző
[16]confiscáltatik (confiscare, lat.): elkoboztatik
[17] középületekre
[18]a község levéltárára (lat.)