Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
Budapest I. ker., Bécsi kapu tér 2-4.
Telefon: 
+36 1 225 2843
Nyitva tartás: 
H-CS: 8:30–17:45, P:8:30–14:00
Reformációs projekt koordinátora
Kovács Eleonóra
kovacs.eleonora@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2016 December
 

Felekezeti adatok térképekkel I. - Áttekintés

A Reformáció MNL projekt számára készült térképsorozat 1930 és 2011 között szemlélteti a magyar népesség felekezeti megoszlását. Egyetlen felekezet, így a protestáns felekezetek kutatása sem teljes, a többire vonatkozó adatok, számarányuk, változásuk adatai és az összehasonlító vizsgálat nélkül. Az adatsorokat, az adatbázist és a térképsorozatot dr. Balcsók István társadalomkutató készítette és ajánlotta fel projektünk számára. Köszönet érte! A térképeket öt részben közöljük.
Felekezeti adatok térképekkel I. - Áttekintés

Segédlet a vallási adatbázis és a térképek használatához

 

Az adatok forrása, felhasználhatóságuk korlátai

A vallási adatbázis összeállításához, illetve a térképek megszerkesztéséhez a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által bárki számára ingyenesen (online felületen) hozzáférhetővé tett adatokat használtunk fel. A 2011. évi népszámlálás megyénként bontott adatait az összesítést és rendezést követően – a használhatóságot befolyásoló, az alábbiakban röviden ismertetett tényezők miatt – mélyebb elemzésnek nem vetettük alá, csupán az alapvető leíró statisztikai feldolgozásra vállalkoztunk.

Ennek hátterében csak részben állnak az adatfelvétel formájából adódó bizonytalanságok, vagyis az, hogy az adatok önbevalláson alapulnak, és mivel a szenzitív kategóriába tartoznak, ezért elutasítható a kérdezőbiztos ilyen irányú kérdésére adott válasz (ugyanez igaz a felvételi ív saját kitöltése esetén is). A nagyobb gondot az jelentette, hogy a 2001-es népszámláláshoz képest (1990-ben még nem gyűjtöttek információt a vallási hovatartozásról) jelentősen megnőtt azoknak a településeknek a száma, amelyek esetében a KSH egyáltalán nem, vagy az össznépességhez viszonyítva csak elenyésző arányban szolgáltat adatokat.

Mindez azt jelenti, hogy az egyes felekezetek esetében egyáltalán nem biztos, hogy az adott mező azért üres, mert senki nem vallotta magát ahhoz tartozónak, sok esetben nincs rendelkezésre álló adat. A probléma különösen akkor szembeötlő, ha a 2011. évi települési szintű adatokat összevetjük a tíz évvel korábbiakkal, mert előfordul, hogy akár a 3 000 főt meghaladó népességű helységekből „tűnik el” a korábban abszolút domináns, a népesség kilenctizedét tömörítő vallási irányzat.

A táblázatokban és a térképeken megjelenő adatok helyes értelmezéséhez a fentieket tehát mindenképpen szem előtt kell tartani, tudomásul véve, hogy a munkánk a makroszintű területi megoszlás és időbeli változások áttekintésére alkalmas, a helyi terepi kutatásokat azonban számos korlátozó tényező miatt nem helyettesítheti.

A legmagasabb részarányt képviselő felekezetek településenként 2011 (minden válaszadó)

 

A legmagasabb részarányt képviselő felekezetek településenként 2011 (csak a vallásukat gyarkoló válaszadók)

Megjegyzések a táblázatok és térképek használatához

Az alábbiakban igyekeztünk összegyűjteni azokat az információkat, amelyek segítik a táblázat és a tematikus térképek értelmezését. A táblázatok esetében jelzett, az adatok tartalmára vonatkozó sajátosságok értelemszerűen a kartogramok esetében is igazak, mivel azok az előbbiekre épülnek.

  • A táblázatok a könnyebb kezelhetőség érdekében jól elkülöníthető háttérszínekkel, szűrőkkel, rögzített első oszloppal és felső sorral készültek, a véletlen adatfelülírások elkerülése érdekében védett cellatartalommal (ez a keresési és szűrési funkciókat nem befolyásolja).
  • A táblázatok előnye, hogy az összes elérhető adatot egyben jelenítik meg (lehetővé téve a többszintű adatszűrést), ez azonban egyben hátrányt is jelent az áttekinthetőségre nézve. Éppen ezért nem alkalmaztunk egyesített cellákat, ehelyett inkább valamennyi oszlop címsorában szerepeltettük az adatkörök és a mértékegységek megnevezését – bár nem minden esetben a hivatalos elnevezéseket használva, de jól beazonosítható módon.
  • A települési adatsorok előbb a 2011. évi népszámlálás ezen a közigazgatási szinten elérhető (a megyeinél jóval, a 2001-esnél némileg szűkebb spektrumú) nyers adatokat mutatják, majd a teljes népességen belüli százalékos megoszlást – a könnyebb elkülöníthetőség érdekében kék háttérszínnel. Ezt követik a zöld hátterű 2001. évi adatok, az előzőekben ismertetett struktúra szerint, ám valamivel részletesebb bontásban.
  • Narancs háttérszínt kaptak a számított adatok, amelyek között elsőként az adott felekezethez tartozók létszámában bekövetkezett változást (a negatív előjelűek fogyást, a pozitív előjelűek növekedést jeleznek itt és a későbbiekben is), majd a népességen belüli arányban megfigyelhető elmozdulásokat jelzik oly módon, hogy a 2001-es kiinduló értéket 100-nak tekintjük. A harmadik oszlopok az egyes felekezetekhez tartozók népességen belüli arányának százalékpontos változását mutatják.

Ez utóbbiak tehát egy példával szemléltetve úgy értelmezhetők, hogy ha a 2001-ben 25%-os arány 2011-re 15%-ra csökkent, akkor -10%pontos (és nem százalékos!) változás következett be. Ez – bár ugyanazokat a folyamatokat tükrözi – jelentősen eltér a második oszlopok adattartalmától, mert azokban a fenti példánál maradva a 2001-es 25%-ot 100-nak véve a 2011-es érték 60 lesz, másként fogalmazva: a jelenlegi népességen belüli arány a korábbinak a 60%-a. A 100 alatti értékek tehát csökkenést, az azt meghaladók növekedést jeleznek, és annak mértékéről is tájékoztatást adnak (ha az érték 50, akkor a korábbi arány a felére csökkent, amennyiben 300, úgy a korábbi háromszorosára nőtt).

  • Itt kell visszautalnunk az adathiányból eredő, fentebb ismertetett problémákra. Mivel a jelenlegi keretek között nem állt módunkban annak vizsgálata, hogy az adott településen ténylegesen nincs az adott felekezethez tartozó lakos, vagy csak nem áll rendelkezésre adat, ezért a változások számításánál és azok térképi ábrázolásánál csak azokat a településeket vettük figyelembe, ahol mindkét időpontban a 0-tól eltérő érték szerepelt. Természetesen elkülönítettük egymástól a 2001-ben közigazgatásilag még nem önálló, a 2001-ben és 2011-ben egyaránt, illetve a csak 2001-ben és csak 2011-ben „nullázó” településeket.

A lépés szükségességét az alábbi kiragadott példa szemléltetheti: a 2011-ben 3 006 lelket számláló Zalalövőn 2001-ben még 90,7% volt a római katolikusok aránya, tíz évvel később viszont üresen maradt a cella, csak az összes katolikus számát adták meg. A korrektség érdekében ilyen esetben nem indultunk ki a korábbi adatokból, inkább nulláztuk az értéket – és ezt többek között azért tettük meg, mert a római és görög katolikusok létszámának összesített értéke nagyon sok település esetében eleve nem egyezett meg a katolikusokra vonatkozó hivatalosan megadottal.

  • A települési adatsorok utolsó oszlopaiban „bónuszként” a helységek népességszámának alakulása követhető nyomon az egyes népszámlálások időpontjában.
  • A megyei adatok fő struktúrája követi a települések esetében alkalmazottat, azonban ezen a közigazgatási szinten már sokkal bővebb és részletesebb adatok álltak rendelkezésre. Lehetőség nyílt történeti összehasonlításokra (kék háttér), illetve a 2011-es adatok több szempontú – nemek, családi állapot, életkor, iskolai végzettség, lakóhely közigazgatási jogállása – összetettebb elemzésére, sokkal részletesebb felekezeti bontás mellett. A nyers adatok zöld hátterűek, a vallási közösségekhez tartozók népességen belüli részaránya lila, míg az egyes felekezeteken belüli számított adatok narancs színt kaptak.

Ez utóbbiak esetében fontos megjegyezni, hogy a különféle szociálgeográfiai csoportok (nők stb.) százalékos arányai az adott felekezeten, nem pedig a teljes népességen belüli megoszlást mutatják, de minden adatkör zárásaként szerepelnek a népesség egészére vonatkozó részarányok is.

A megyei táblázat utolsó részében az követhető nyomon, hogy az egyes társadalmi csoportokra vonatkozó adatok milyen eltérést mutatnak az egyes felekezeteken belül az össznépesség esetében megfigyelhető megoszláshoz képest: zöld szín jelzi, ha az adott felekezeten belül magasabb a részarány, mint a társadalom egészét tekintve, vörös, amennyiben alacsonyabb, és fehér, ha nincs különbség.

  • A családi állapot szerinti megoszlás esetében hiányzik az élettársi kapcsolat, mivel az elérhető adatbázisokban nem szerepelt külön. A hajadonok és nőtlenek közé értelemszerűen besorolandó a teljes gyermekkorú népesség is, az arányok ennek figyelembevételével értelmezhetők.
  • Az iskolai végzettség tekintetében ugyanez a helyzet, mivel csak a teljes népességre vonatkozóan voltak elérhető adatok, tehát a 8 általános és az annál alacsonyabb végzettségű kategóriákat ennek tudatában kell kezelni. Az elnevezéseket a táblázatban egyszerűsítettük, a térképek jelmagyarázatában viszont a hivatalos KSH kategóriákat használtuk, ezért szerepel az előbbiekben a felsőfokú, utóbbiakon az Egyetem, főiskola stb. kategórianév.
  • A lakóhely jogállása szerinti térképen Budapestnél nincs semmilyen jelölés és a táblázatban sincs saját kategória, mivel feleslegesnek tartottuk az egyetlen fővárosi jogállású településünk külön megjelenítését, az adatai enélkül is könnyen beazonosíthatók.
  • A térképek megszerkesztésekor minden esetben arra törekedtünk, hogy az egyes kategóriákba a lehetőségekhez mérten azonos számú területi egység (megye vagy település) kerüljön – ezek számát az egyes kategóriák mögötti zárójeles értékek mutatják, ezért szerepel a térképeken minden olyan település is, ahol nincs adat vagy érintett.

A kategóriák egységes elemszámúra alakítására irányuló törekvést az indokolta, hogy az egyes felekezetek akár nagyságrendi eltéréseket mutatnak, így a fix értékekhez kötött kategóriahatárok alkalmazása jelentősen rontotta volna egyes térképek használhatóságát.

  • A települési térképek esetében a jobb áttekinthetőség érdekében minden feliratot mellőztünk (így azok nem takarnak le egyetlen helységet sem), a tájékozódást a vastagított vonalú megyehatárok segítik. Fő célunk ugyanis a területi struktúrának és annak átrendeződésének bemutatása volt, nem pedig az egyes települések konkrét beazonosíthatósága – ebben segít a mellékelt adatbázis. A jelmagyarázatok értelmezéséhez a fentebbi (és részben az alábbi) bekezdések adnak megfelelő támpontot.
  • A települési térképek sajátos típusát képviseli az a kettő, amelyiken az adott településen legnagyobb felekezetet ábrázolják. A használatukhoz mindenképpen figyelembe kell venni a népszámlálási adatok felhasználhatósága, illetve az adathiányból adódó problémák kapcsán fentebb összefoglalt szempontokat.

A két térkép közti alapvető eltérés, hogy az egyik valamennyi válaszlehetőséget (nem válaszolt, nem tartozik vallási felekezethez, ateista stb.) tartalmazza – de nem feltétlenül jeleníti meg, pl. ateista vagy izraelita többségű település nem akadt –, a másik viszont csak a tényleges felekezeti hovatartozást veszi figyelembe. Ez okozza azt, hogy Budapest az előbbin a „Nem válaszolt” kategóriába tartozik, utóbbin viszont a római katolikusok vezető szerepét mutatja.

A „Nincs beazonosítható felekezet” kategóriába azok a települések kerültek, ahol a KSH által megadott bontásban nem volt egyértelműen beazonosítható felekezet (pl. nem választották szét a római és görög katolikusokat, így mindkét felekezethez nullás érték került – lásd fentebb).

Igyekeztünk megjeleníteni a vegyes felekezetű településeket is, de ezt csak bizonyos korlátok mellett tudtuk megvalósítani. Ennek értelmében azokat a településeket vettük vegyes felekezetűnek, ahol az össznépességen belül legmagasabb és második legmagasabb részarányt képviselő vallási közösségek százalékos mutatói között nem volt öt százalékpontnál nagyobb eltérés. A választás szubjektív, azonban a tíz százalékpontos különbséget már szignifikánsnak értékeltük, az ötnél kisebbet viszont már túl szűk keresztmetszetnek.

A jelmagyarázatban mindig azokat a felekezeteket szerepeltettük elsőként, amelyek magasabb részarányt képviselnek, ezért jelennek meg a pl. református-evangélikus vegyes felekezetű települések két kategóriában is, annak függvényében, hol melyik a népesebb.

Az alkalmazott módszerből következik, hogy a térképeken (a már most is bonyolult színkulcs és nagy számú kategória miatt) mindenképpen csak a két legnagyobb felekezet jelenik meg, még akkor is, ha a harmadik sem marad el jelentős mértékben az elsőtől.

  • A megyei tematikus térképek szerkezete kettős: a különböző megoszlásokat, időbeli változásokat bemutató diagramok mögött az adott felekezet népességen belüli arányának területi eloszlását mutatják a színskálás térképek, minden esetben saját jelmagyarázattal. Az ábrázolt adatok szerkezetéből következően a legtöbb esetben ez a 2011-es viszonyokat jelenti, azonban a történeti adatsorokat bemutató térképeknél mindig az adott év megoszlása jelenik meg, erre érdemes külön figyelni.

Ezeken a térképeken a településiekkel ellentétben már szerepelnek feliratok, mivel ebben az esetben nem zavaróak, mivel nem takarnak ki semmit.

  • A megyei térképek elnevezése és jelkulcsa általában magáért beszél, talán egyetlen kivételként említhető, hogy két olyan is akad, amelyik a népesség 2011-es vallási-felekezeti megoszlását mutatja be. Az ok egyszerű: a történeti adatbázis kevésbé részletes, mint a 2011-es, ezért készült az összehasonlító térképsor mellett egy részletező, a kisebb egyházakat-felekezeteket feltüntető (legalábbis elvben, mert többségük a kis létszám miatt nem látszik) térkép is.
Utolsó frissítés
2017.03.15.

Kapcsolódó dokumentumok