Oláh Tamás: Görgei Artúr levele Kazinczy Gáborhoz a budavári diadal megünnepléséről
A Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Miskolci Központja a közelmúltban egy, a Levéltárunk gyűjtőköréhez tartozó érdekes, két kisebb különálló irategyütteshez jutott, a MNL Heves Megyei Levéltárának munkatársai jóvoltából, amelyért itt is szeretnénk külön köszönetet mondani dr. Szabó Jolán főlevéltáros, megyei levéltárigazgatónak, valamint dr. Kovács Melinda főlevéltárosnak.
Az egyik iratanyag a Borsod vármegyei Bánfalván birtokos és itt kastéllyal rendelkező Vladár család 19–20. századi irattöredéke, amely a XIII. 25. A Vladár család iratai (1381)–1942. törzsszámú fondba kerül, a másik pedig a zempléni és borsodi birtokos és mindkét vármegye életében nagy szerepet játszó Kazinczy Gábor (Berettő, 1818. július 21. – Bánfalva, 1864. április 18.) leveleit tartalmazza. Utóbbiak a XIV. 18. Kazinczy Ferenc és Gábor iratai (1669)–1849. törzsszámú fondban nyernek elhelyezést.
A két irategyüttes közötti kapcsolatot, bár részletesebb fondtörténeti információk sajnos nem eddig jutottak birtokunkba, az adhatja, hogy Kazinczy Gábor egyik testvére, Ottilia Lónyay Gábornak, Kazinczy barátjának, politikai eszme-, majd 1848/49-es képviselőtársának volt a felesége. Kazinczy pedig az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után a Borsod vármegyei Bánfalvára húzódott vissza önkéntes száműzetésbe, amelynek kastélyában a Lónyay Gáborral rokon Vladár Józsefné Lónyay Sarolta élt. (A fent említett Vladár irategyüttes részben az ő iratait tartalmazza.)[1]
Kazinczy Gábort,[2] aki Kazinczy Ferenchez hasonlóan már fiatalon érdeklődött a történeti kutatások iránt, amint azt a Zemplén Vármegye Levéltárának iratain az 1848-as márciusi forradalom előestéjén tett feljegyzései tanúsítják,[3] a pesti forradalmat kitörését és az áprilisi törvények elfogadását követően, 1848. június 24-én az újhelyi választókerületben választották meg a népképviseleti országgyűlés képviselőjévé. Képviselőként a Kossuth ellenzékének számító „békepárt” egyik vezéralakja lett 1849-re és tagja volt annak a háromtagú küldöttségnek, amely Buda 1849. május 21-ei bevételét követően érkezett a fővárosba, hogy Görgei Artúr fővezér és hadügyminiszter[4] számára átadja a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályú kitüntetését és az altábornagyi kinevezését, amelyet Szemere Bertalan miniszterelnök előterjesztésére május 22-én szavazott meg a parlament.
Görgei ekkor, 1849. május 26-án találkozott Kazinczyval, majd ezt követően írta neki az alább közlésre kerülő levelet. Ebben foglalta össze azon javaslatait, amelyeket a másnap, május 27-én, a budai vár bevételének alkalmából a pesti városháza előtt megtartani tervezett ünnepséggel kapcsolatosan kívánt megosztani Kazinczyval.
MNL BAZML XIV. 18. Kazinczy Ferenc és Gábor iratai (1669)–1849. Kazinczy Gábor iratai. Görgey Artúr levele Kazinczy Gábor országgyűlési képviselőhöz. Buda, 1849. május 26. (Eredeti autográf levél, A MAGYAR HADSEREG FŐ PARANCSNOKSÁGA köriratú pecséttel megpecsételve)
Budán Május 26n 1849.
Igen tisztelt képviselő úr!
Mai értekezésünk’[5] folytán van szerencsém tisztelt képviselő urat a’ következőre figyelmeztetni, melynek fölhasználása szent ügyünk előmozdítására szükségesnek látszik.
A’ holnapi ünnepélyre, jelenlévő seregünk legjobbjait rendeltem ki a’ pesti városháza eleibe, reggeli 9. órára.[6]
Azon hiszemben vannak tisztjeim, hogy én is meg fogok jelenni. – Az ünnepély kezdetekor azonban, jelentés fog tétetni, hogy nekem igen sürgős – de titkos – szolgálatban el kellett utaznom Fejérvár felé.[7]
Ezen véletlen, az ünnepélyt nem fogja akadályoztatni, ha ön t. Képviselő úr! lelkesült és lelkesítő szavaival ugyanazon katonai elszántságra és bátorságra hívandja föl a’ jelen leendő magyar hősöket, melyre eddig én iparkodtam őket, gyenge szózataimmal lelkesíteni.
Használja föl tisztelt Képviselő úr beszédében azon körülményeket, hogy
1ör a’ 47k zászlóalj’[8] hősei – a’ kik legelőször hágtak föl Budavár falaira – jelen vannak.
2or hogy a’ jelenlévők nagyobb része olyanokból áll, kiknek mellei egy kis szerény vörös szalaggal vannak ékesítve,[9] az arra megkívántató érdemjelek hiánya miatt.
3or hogy Budavárnak nyílt támadással történt bevétele oly tény, melynek emlékezetre lelkesítőleg és szívderítőleg fog hatni mindazokra, a’ kik benne részt vettek; és hogy Ön, mint a’ nemzet képviselőinek egyike, azon indítványt szándékozik tenni, miszerint nehány elgörbített, s’ az ellenségtől elfogott ágyúból egy emlékjelek készíttetnének azok számára kik Buda bevételében részesülnek.[11][10]
4er hogy azon hősök, kik oly rövid idő alatt, annyi ütközetben győztek, ’s utoljára még egy erősség fejszédítő falait és a’ palissadákat is bevették szuronnyal, egy magát – agyarkodva – védő ellenség’ daczára; bizton remélhetni, hogy sem az osztráktól többé, sem a’ muszkától félni nem fognak, hanem inkább oroszlány bátorságukat az egyikkel úgy ismertetendik meg, mint azt a’ másikkal már is tették![12]
őszinte tisztelője
Görgei Arthur
Címzés: A’ hadügyminiszter ’s fővezér
Kazinczy Gábor országos képviselő úrnak
saját kezébe
sürgős
Pesten
(A szerző a MNL BAZML Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár osztályvezetője, a Kazinczy Ferenc Társaság alelnöke)
[1] Sátoraljaújhely lexikona. Szerk.: Kováts Dániel. Sátoraljaújhely, 2001. 247.
[2] Sátoraljaújhely lexikona. (2001): 200–201.
[3] MNL BAZML IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848). Iratok. Loc. 96. No. 81. Az irat palliumán szerepel ez: „használhatatlan. Java a Historicusok közé. S. Ujhely, febr 27ae. 1848. Kazinczy Gábor.”
[4] Életrajzi adatait lásd: Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika Kiadó, Bp., 2000. 160–163.
[5] Utalás arra a május 26-ai találkozóra, amelynek során Kazinczy Gábor országgyűlési képviselő, Kossuth ellenzékének, az ún. „békepártnak” a vezetője négyszemközt találkozott Görgeivel. Kazinczy annak a háromtagú küldöttségnek tagjaként érkezett Pestre, amelynek az lett volna a feladata, hogy Görgeinek átadja a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályú kitüntetését és az altábornagyi kinevezését, amelyet Szemere Bertalan miniszterelnök előterjesztésére május 22-én szavazott meg a parlament. Görgei azonban Kazinczyval történt megbeszélése során közölte, hogy a kitüntetést nem fogadja el. Ezt megerősítette a küldöttséggel történt találkozásakor is, valamint közölte velük, hogy a kinevezést sem fogadhatja el. Hermann Róbert: Kossuth hadserege, Kossuth fővezérei. Argumentum Kiadó. Bp., 2007. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára. Sorozatszerk.: Veszprémy László). 253.
[6] Utalás a Buda várának bevétele alkalmából 1849. május 27-én tartott ünnepségre.
[7] Az ünnepségen valóban nem vett részt személyesen. (Hermann Róbert szíves közlése.)
[8] A Nagysándor József vezérőrnagy vezette I. hadtest 1. hadosztályának 2. dandárába beosztott, Inkey Kázmér őrnagy parancsnoksága alatt álló 47. (zalai) honvédzászlóalj kitüntette magát Buda várának május 21-ei bevétele során. A várra az első zászlót Püspöky Grácián zászlótartó tűzte ki. Ők voltak azok, akik várba történő behatolást követően visszaverték a császári védősereg ellentámadását, amelyet személyesen az vár parancsnoka, Heinrich Hentzi von Arthurm cs. kir. vezérőrnagy vezényelt, sőt ennek során sebesítették meg halálosan Hentzit. Görgei az egy nappal korábban, 1849. május 25-én a vár bevételéről szóló, Kossuthhoz írott jelentésében ugyancsak kiemelte a 10. és 33. honvédzászlóaljak mellett a 47. honvédzászlóalj hősiességét és közölte, hogy zászlóikra kitüntetésként elnyerték a III. osztályú katonai érdemjelet. Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc története. Szerk.: Hermann Róbert. Videopont Kiadó, Bp., 1996. 332–334.; Hermann Róbert: Buda bevétele 1849. május 21. (Interneten: http://www.bkhe.hu/budavar-visszavetele, utolsó letöltés: 2018. február 8.); Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése 1848–1849. Összeállította, szerkesztette és az előszót írta: Hermann Róbert. Osiris, Bp., 2001. (Milleneiumi magyar történelem. Források. Sorozatszerkesztő: Gyurgyák János, Pótó János.) 380–383.; Molnár András: A „rettenthetetlen” zászlótartó. Püspöky Grácián, 1817–1861. In: Hadtörténelmi Közlemények. 110. évf. 2. sz. 1997. június. 286–295.
[9] Utalás a Magyar Katonai Érdemrendre. Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv. A magyar állam rendjelei és kitüntetései. A Szent György-rendtől a Nagy Imre-érdemrendig. Szerk.: Rácz Árpád. Bp., 2005. (Rubicon-könyvek) 67–70.
[10] áthúzott szó
[11] Ennek az emlékéremnek az elkészítése csak terv maradt. Ezt az osztrák Ágyúkereszt vagy Hadseregkereszt (Kanonenkreuz/ Das Armeekreuz) ihlette, amelyet I. Ferenc király alapított 1814. május 14-én a napóleoni háborúk győzelmes befejezése alkalmából, és amely kitüntetést a zsákmányolt francia ágyúk anyagából készítettek. A kitüntetést az 1813–1814. évi hadjáratokban részt vett katonák kapták meg. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc során ilyen jellegű kitüntetés volt a Perczel Mór honvéd vezérőrnagy által a délvidéki szerb lázadók fellegvárának számító Szenttamás sáncainak 1849. április 3-ai bevétele emlékére alapított és zsákmányolt szerb ágyúkból anyagából készített Szenttamási Emlékérem, amelyből 6000 példány készült el, de a hadi helyzet változása miatt kiosztásukra már nem kerülhetett sor. (Hermann Róbert szíves közlése.) Lásd: Bodrogi Péter – Molnár József – Zeidler Sándor (2005): 55–56., 70.
[12] Görgeinek ekkor már tudomása volt arról, hogy I. Miklós orosz cár az 1849. május 9-én kiadott kiáltványában hivatalosan bejelentette, hogy I. Ferenc József osztrák császár kérésére fegyveres segítséget nyújt Ausztriának. Ennek keretében Oroszország 200.000 fős hadsereggel – amely mellett 80.000 fős tartalékot is készenlétbe helyezett szükség esetére – katonai intervenciót indít Magyarország ellen, szövetségben az osztrákokkal. Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc története. (1996): 322–323.; Hermann (2007): 253.; Magyarország hadtörténete. III. Magyarország a Habsburg Monarchiában 1718–1919. Szerk.: Hermann Róbert. HM Zrínyi Nonprofit Kft. – Zrínyi Kiadó, Bp., 2015. 160–162.