Gyülekezettörténeti feljegyzések Kastélyosdombó református anyakönyvében, 1883

A Fő Tiszt. Supdentia[1] által az parancsoltatott, hogy minden Eklésiának[2] légyen egy ollyan Jegyzőkönyve, melybe azon Eklésiának, a min csak lehet a legrégibb időktől való sorsa, ugyancsak teljes hitelességgel és világossággal előadattassék és folytában az ez után történendő is hűségessen feljegyeztessék. – Itt még illyen jegyzőkönyv nincsen, ha valamely buzgó lelki pásztor erre is reá megyen, ezen […] töredékekből valamelyest ezen szép tzélra talán használni fog.

Csire István n.bajomi[3] lelkész úr, kit az egyházmegye azzal bízott meg, hogy a kebelünkbeli egyházak történetét, úgy a régi nevesb lelkészek biographiáját[4] írja össze, midőn e végett 1883. január 28. engem is megkeresett mellékelvén a dombó gárdonyi egyház történetét, hasonlítanám azt össze a kezemnél lévő egyház jegyzőkönyveibe írt adatokkal, midőn azokat megegyezőknek találtam s több helyen az itteni jegyzetekkel, így különösen az 1786diki „Instantiával[5] melylyel a „Minister retroducenek”-ért[6] folyamodtak kibővítettem – jónak láttam nevezett lelkésztársam tanulmányaiból – a mi itt hiányzik, pro memoria [7]itt bevezetni, és pedig:

„Ezen gyülekezet honnan vette nevét s mikor reformáltatott, nem bizonyos. Régiségét mutatja Fuxhoffer[8] monasteriológiája[9], melyben írja: „Abbatia de Dombó B.M.V. [sita] est in Comitatu Sümegiensi et processu Szigethiano. Quod initia sua ultra XII. saculum post Mum natum extendat, patet ex ev, quod iam anno 1264. Abbatem B.M.V. de Dombó i Abbatem Pécsvaradiensem prefecerit Urbanus pontifex Rom.”[10]

Vár is volt itt régen, talán az abbaliális [11]épületekből, mert 1541. Budavár ostroma idején Török Bálint hadaival a Drávánál volt s Dombót vívta. (Szalai VII.K. 208. lap)

Reformáltatott- nézetem szerint, mindjárt a hitújítás kezdetén, mivel Szigetvár és vidékének földesura Enyingi Török Bálint a főurak egyike volt, ki nagy terjedelmű birtokán szabad utat nyitott az új világosság terjedése előtt.

Különösen rohamosan haladt a reformatio[12] a szerencsétlen mohácsi csata után, amidőn a kath. egyház főpapjai közül csak 5 maradván életben, az egyházi üresen maradt javadalmakat világiak foglalták el, - itt Somogyban Szerecseny János Mesztegnyőről, a kisebb papi birtokok, plébániák birtokosai, meg a török hordák elől menekülve, szintén profánus[13] kezekre kerültek, s hogy többé elébbi uraik kezei közé vissza ne száljanak, a községek reformálása által biztosítattak. Így pusztult el […] vidékén a Vaslio Sz. Mártoni,(ma Dráva Sz. Márton), így a Babolcsai Apáturság, hol az evangelica confessioni addicti Abbatialem eccam pro oratorio reastura[…][14] ect. – így Fuxhoffer.

Valószínű, hogy 1720-30 táján Dombón a reformáltaktól a templom elvétetett, mert egy 1744-ben történt megyei összeírás és feljegyzés szerint Dombón Eccla 1734. noviter aedificata reperitier[15].

1753. Dombón csak levita[16] volt.

1770. Dombó cum[17] Gárdony leányegyház volt, hol Darányi majd Zádorhoz csatolva.

MNL SML XV. 31. 1883. Somogy megye felekezeti anyakönyveinek (református) pozitív mikrofilm-másolatai: Kastélyosdombó