Helytörténet - különböző aspektusokból

A levéltár és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület minden év augusztusában közös programot szervez a helytörténetírás aktuális feladatairól, a megoldásra váró problémákhoz vezető utakról és módokról, a honismereti oktatásba való bekapcsolódás lehetőségeiről, az inspiráló és gátló tényezőkről. Az idén a helytörténeti kutatást kiemelt fontosságúnak tartó Nyíri Honvéd Egyesület is társult a rendezvényhez, amely az NKA Közgyűjteményi Kollégiumának támogatásával jöhetett létre azzal a céllal, hogy a megye történetével foglalkozók találkozzanak, beszélgessenek, ismerjék meg egymást.

A szép számmal megjelent érdeklődőket, helytörténet-kutatókat és -írókat Debreczeni-Droppán Béla, az Országos Honismereti Szövetség elnöke köszöntötte.

A program hangulatos beszélgetéssel indult. Kovács László, a nyíregyházi Apáczai Csere János Általános Iskola nyugalmazott igazgatója Henzsel Ágota főlevéltáros kérdéseire válaszolva mesélte el nemrég megjelent könyvének keletkezéstörténetét. Mint kiderült, egy használatbavételi engedély után kutatva látott neki még igazgatósága idején az iskola pincéjének sarkában lévő régi iratok áttanulmányozásának. Bár nem történelem szakos, a régi dokumentumok elvarázsolták, további kutatásra ösztönözték. Az 1956-ban alapított iskola iratai a jelentésektől a jellemzésekig hűen tükrözik a múlt mindennapjainak valóságát. Ezek a források is közkinccsé váltak az iskola történetét bemutató kötetben.

Az iskolatörténethez kapcsolódóan tekinthetők meg a levéltár honlapján egy virtuális kiállításban a reformációs emlékév tiszteletére a nyíregyházi evangélikus iskolai évkönyvek. (http://reformacio.mnl.gov.hu/virtualis_tarlat/mnl_szabolcs_szatmar_bereg_megyei_leveltar_kialliasai/protestans_iskolak_forrasai)

A program második részében, amelynek levezető elnöke Kujbusné Mecsei Éva levéltár-igazgató volt, jeles kutatók és lokálpatrióták szóltak munkásságukról, a környezetükben folyó helytörténeti munkáról, kiadványaikról. Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese a Szatmárnémetiben helytörténettel foglalkozókról, könyveikről, a múzeum kiállításairól, a Szent István Kör és az Identitás Alapítvány rendezvényeiről, tevékenységéről, valamint a minden év augusztusában megrendezett Partiumi Magyar Napokról adott érdekes áttekintést. A rendkívül sokrétű, a városban élő magyarok érdeklődésére számot tartó rendezvényeken részben a magyar történelem különböző eseményeiről, részben a legújabb helytörténeti kutatásokról hallhatnak a jelenlévők. Előadóik között a helyiek mellett gyakran vannak megyénkbeli muzeológusok, történészek, tanárok, levéltárosok is.

Hasonlóképpen számítanak a nyíregyházi kollégák segítségére, közreműködésére konferenciájukon a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének kutatói is. Az intézet számos olyan 20. századi téma feltárását tűzte ki célul, amely sokáig tabunak számított, vagy torzítottan jelent meg a történelemkönyvekben. A helytörténeti kutatásnak köszönhetően egyre több fehér folt tűnik el Kárpátalja történetéből. Az intézet és a főiskola közös törekvésének köszönhetően ezek az eredmények konferenciákon, sőt könyv alakban is közkinccsé válnak. Az intézet vezetője, Csatáry György, aki levéltáros éveinek köszönhetően nagy szaktudással és figyelemmel fordul a források felé, számos olyan iratot, naplót, iratjegyzéket jelentetett már meg, amely kész kincsesbánya a Bereg múltja iránt érdeklődőknek. Előadása, amelyet távollétében Nagy Dóra mb. igazgatóhelyettes olvasott fel, csak vázlatos képet adhatott arról a munkáról, amit a helytörténelem mellett a magyar történelem és kultúrkincs megismertetése, megőrzése érdekében tesznek.

Néző István könyvtáros Kisvárdán él, ennek a városi közösségnek szeretne ismeretanyagot adni könyveivel az identitásszálak kialakításához. Munkáiban alaposan és mélyrehatóan foglalkozik az egykor jelentős szerepet betöltő zsidóság történetével, de a városi élet más területén is tud érdekességet mondani a múlt iránt érdeklődőknek.

A kisvárosi kohéziós erőt megalapozó törekvéseiről beszélve Pénzes Ottó példát és mintát adott a lokálpatrióta lelkesedésből is. A Mécsvilág című folyóirat, a mátészalkai régi emlékeket időző könyvei a múltba visznek bennünket vissza, míg a Mátészalkai Fényes Napok programja, vagy a legújabb kutatásoknak köszönhető emlékjelek elhelyezése a jelennek szól, de a jövőbe mutat. Magával ragadó előadása után nem csodálkoztunk, hogy tanárként sok fiatal lelkét megérinti a helytörténet fontossága, a szülőváros szeretete.

Bene János címzetes múzeumigazgató a hadtörténeti kutatásait magába foglaló köteteiről ejtett néhány szót. Nyíregyháza sokáig katonaváros volt. Az itt állomásozók cselekedeteiről, az 1848-as, valamint a világháborús hősökről megjelentetett név- és forrásjegyzék nagy segítség a vidéket kutatók számára.

Láczay Magdolna, levéltárunk egykori munkatársa, majd főiskolai, egyetemi tanár bepillantást engdett abba a titokba, hogy különböző korszakokban preferált témáit kinek a hatására és miért választotta. Helytörténetet ír akkor is, amikor a 18. századba megy vissza, de akkor is, amikor napjaink problémáit boncolgatja.

A helytörténet témáinak sokszínűsége jellemzi Tóth Sándort is, aki előszeretettel foglalkozik a fegyveres testületek történetével, ugyanakkor a helytörténetírásban háttérbe szoruló kultúrtörténeti adatokat is szorgalmasan gyűjti és adja közre. Számos könyve jelent meg és még több vár megjelenésre.

Termékeny szerzőnek tarthatjuk a Jókai Mór Református Általános iskola kiváló tanárát, Ilyés Gábort is. A pedagógus szerepe a helytörténet iránti érdeklődés felkeltésében óriási. Tanár úr a gyerekek különböző formában való motiválása mellett a felnőttek számára is szolgál érdekességekkel könyveivel és a Nyíregyházi Naplóban rendszeresen megjelenő, a város különböző emlékjeleit bemutató ismeretterjesztő írásaival. Mindkettőjük élénk közéleti tevékenységet is folytat.

A levéltár szakkönyvtárának állományában lévő helytörténeti munkákból Kocsis György könyvtáros a program ideje alatt megtekinthető kamarakiállítást rendezett.

A beszélgetésre, gondolatcserére, véleménynyilvánításra, ötletbörzére is lehetőséget adott az ebédszünet, majd a délutáni kerekasztal-beszélgetés. A Honnan hova? témakör kapcsán Szabó Géza, a megyei egyesület elnöke összefoglalta a helytörténetírás múltját. Az 1970-es években indult mozgalom tevékeny részeseként ismert Tóth László érzelmi ráhangolásként ihletetten mondta el Ábrányi Emil Mi a haza? című versét.

A helytörténet-kutatás lehetőségeiről, a kincskeresés határon túli útjáról, módjáról Kutassy Ilona, a Kárpátaljai Állami Levéltár beregszászi igazgatóhelyettese tájékoztatta a jelenlévőket.

A kötetlen eszmecsere során számos probléma, ötlet, megválaszolandó kérdés is felvetődött. A helytörténeti kutatók és írók módszertani segítésén, történészi felelősségén túl a szervezeti keretekről és jövőbeni feladatokról is véleményt nyilvánítottak a hozzászólók. A helytörténet társadalmi igényt is betölt. A közösség ünnepléseinek megszervezése során jó, ha tud támaszkodni a témát feltáró helytörténeti kutató eredményeire, a múltban gyökerező értékekre. A meghívott vendégek között volt többek között a helytörténeti kiadványai, lelkes kutatása révén ismert Harsányi Gézáné Nagykállóból, Lucza János Kemecséről, valamint a Nagyar és a Luby család történetét feltáró, a falu múltjáról szóló konferenciákat rendező, az épített emlékek felújítását és hasznosítását segítő Kiss Kálmán is.

A rendezvényt megtisztelte a Hajdú-Bihar Megyei és Debreceni Honismereti Egyesület, valamint a városbeli könyvtár és az egyetem történelmi intézetének vezetője és munkatársai, a Jósa András Múzeum régészei. A több mint félszáz hallgató között voltak az intézményünk rendezvényeit rendszeresen látogató levéltárbarátok, az Apáczai iskola tanárai és a helytörténet iránt érdeklődő helybeliek.

A programról hírt adott a helyi média.

Fő támogatónk: