Deáky László, az Egyházasharaszti református elemi népiskola
tanítója által lejegyzett illemtan-vers[1]
Egyházasharaszti, 1849. április 11.
Illendőség szabályai öregebb gyermekek számára
1. Reggel.
Jókor fel kelj öltözz mosdjál,
Az Istenhez fohászkodjál.
Meg mosd a szád, szemed, füled,
Frissebb lesz úgy egész tested.
Szépen szoktasd a hajadat,
Pusztán ne tartsd a nyakadat.
A körmöd nagyra ne neveld,
Keszkenőd otthon ne felejtsd.
Ruhádat portól megtisztítsd,
A csizmádat meg csinosítsd.
Szépen menj ki az utszára,[2]
Sok ember szeme láttára.
2. Az utszán.
Menj az utszán szépen folyvást,
Nem kullogva nem is futvást
Ne andalogj, ne kiabálj,
Ne pajkoskodj, ne hajigálj.
Ne firkálj házak falára,
Sem kerítés oldalára.
Ruhádat fél vállra ne vesd
Kezed, lábad, ne hányd, ne vesd
Derék ember előtt térj ki,
Kalapot végy, köszönj néki.
Ha meg szólít kalap véve,
Szólj, szemébe nézvén véle.
Szólj okosan, nem üngetve,[3]
Nem dunnyogva, nem hebegve.
Nagy úr előtt hajtsd meg magad,
Szokott titulusát meg add.
Míg szavát elvégzi, meg várd,
Beszédét keresztül ne vágd.
Mikor elbúcsúzol tőle,
Menj el díszesen előle.
3. Az iskolába.
Úgy siess az Iskolába,
Mint tudomány vásárába.
Figyelmezz ott a leckére,
Tanítódnak intésére.
Addig tanulj, míg időd van,
Elő veszed nagy korodban.
Ne társalkodj a rosszakkal,
Hanem magadnál jobbakkal.
4. A Templomba.
A templomba menj csendesen,
Ott viseld magad kegyesen.
A székbe ha szoros a hely,
Nagyobb ember előtt ki kelj,
Ne aludj és ne suttogjál,
Szemeddel ne kalandozzál.
Figyelmezz a tanításra,
Ne add ekkor eszed másra.
5. Az asztalnál.
Étel előtt asztaláldást,
Mondj s utána hálaadást
Ne válogass a helyekbe,
Ne finnyáskodj az ételbe.
Egyél előled, ha van mit,
Más elől el ne végy semmit.
Ne csámcsogj az étel közben,
Ne szürcsölőgyj, igyál szépen.
Ujjad ne szopd, fogad ne vájd,
Ha köhögsz, takard el a szád.
A csontokat rakd tányérra,
Ne könyekelj az asztalra.
Ha jól laktál magad hajtsd meg,
Gazdád jóságát köszönd meg.
6. Akárhol légy.
Akár hol légy tarts regulát,
Ott is ahol senki se lát.
Csinos, gondos, szemérmes légy,
Semmi rútat ne mondj, ne tégy.
Ha ásítasz a kezedet,
Ha prüsszentesz a kendődet,
Tedd a szádra, ne fújj másra,
Figyelmezz a jó tanácsra.
Beszéd közbe ne bizonyozz,
Igazat mondj, s ne hazudozz.
Mindenhez emberséges légy,
Másnak bosszúságot ne tégy
Se ne dicsérd, se ne gyalázd
Magadat, hanem meg alázd.
Erényeid meg dicsérnek,
Ha mások is meg esmérnek.
7. Estve[4]
Hogy felkelhess jókorára,
Ne vágyj gazdag vacsorára.
Ha ettél, ne feküdj mindjárt,
Állj, vagy sétálj máskép megárt.
Még egy keveset olvasgass,
A jövő napra tanulgass.
Lefekvéskor imádkozzál,
Az Istenről gondolkozzál.
Egy bizonyos helyre vetkezz,
Hogy ruhádról ne felejtkezz,
Mondj jó étszakát másoknak,
Úgy bocsátkozz az álomnak.
Ha így intézed dolgaid,
Hidd el jól folynak napjaid.
Kedves leszel az Istennél,
Kedves a jó embereknél.
Leírtam Április 11-én Estve 9 és ½ órakor
Deáky László Tanító
1849.
Kiadta: Szabó Péter főesperes
Jelzet: MNL BaML VIII. 110. Levélmásolati könyv. 14–15. lap
Eredeti kézzel írt feljegyzés.
Ilyen illemtan-verseket kisebb változtatásokkal más iskolákban is tanultak. A kistótfalusi református elemi népiskola versbe foglalt illendőségi szabályait Sándor László közölte (ld. Sándor L.: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770–1848. 139–141.).
[2]utszára: utcára
[3]ünget, ümget: hümmög
[4]estve: este