Dukai Takách Judit

 Vas vármegyében honos birtokos nemes családból származott, szülei számára nem okozott gondot a taníttatása, törést az okozhatott volna tehetsége kibontakoztatásában, hogy hamar elveszítette édesanyját. Az apa azonban, aki meglátta leánya költői hajlamait, Sopronban nyelvekre és zenére is taníttatta. Még nem volt húszéves, amikor – a kor divatjának megfelelően – Malvina álnéven már bizonyosan írt verseket. Elismertségét világosan jelzi, hogy Keszthely grófja, Festetics György az általa szervezett irodalmi ünnepre (Helikon) is meghívta már 1817-ben. Elsősorban elégiák és ódák kerültek ki Dukai Takách Judit tollából, ami azonban fontos hangsúlyozni, hogy versei egy része nyomtatásban is megjelent, nem is akárhol, például az Aurórában, s ő volt a Balaton-vidék egyik első tájleírója költőink közül. Talán ennél is maradandóbb emléket állított neki unokatestvére férje, kora egyik legnagyobb klasszicista költője, Berzsenyi Dániel, aki verset is írt hozzá, amely így kezdődik:

Hogy a szelíden érző szép nemet

Letiltva minden főbb pályáiról,

Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta

A férfitörvény, vajjon jól van-e?

A versírás mellett Dukai Takách Juditnak a megszokott asszonysors jutott: két házasságából (első férje Göndöcz Ferenc, második férje Patthy István volt) négy gyermeke született, valamennyi első férjétől, akivel Felsőpatyon éltek, távol a korabeli Magyarország városaitól. Dukai Takács Judit életpályája – amelynek az ő korában még halálos betegségnek számító tüdőbaj vetett véget – így éppen kivételt képez a fent vázoltakhoz mérten. Nem polgári, hanem nemesi, nem városi, hanem vidéki család gyermekeként alkotott – hasonlóan Berzsenyi Dánielhez. „Ízlés, egy kornak a leglelke szól belőle hozzánk. Ha látom a képet, biztosan tudom, hogy akit ábrázol, nem írhatott más stílusú verset, mint amilyet Takách Judit írt, ha tehetségesebb, jobbat írt volna, de akkor sem másfélét.” – jellemezte költészetét találóan Schöpflin Aladár, a 20. század kimagasló (ugyancsak evangélikus) kritikusa és irodalmi szerkesztője.