Elérhetőség

Elérhetőség

Cím: 
Budapest I. ker., Bécsi kapu tér 2-4.
Telefon: 
+36 1 225 2843
Nyitva tartás: 
H-CS: 8:30–17:45, P:8:30–14:00
Reformációs projekt koordinátora
Kovács Eleonóra
kovacs.eleonora@mnl.gov.hu

Reformáció a magyar kultúrában

Eseménynaptár

Eseménynaptár

h
k
sze
cs
p
szo
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
2020 Május
 

Kánya Emília

Kánya Emília (1830–1905; Kanya néven is) személyében Magyarország első női lapszerkesztőjét tisztelhetjük, édesapja Kánya Pál volt, a pesti evangélikus gimnázium tanára, egy időben igazgatója.
Kánya Emília

A Kánya Emíliát övező közösség (a családon kívül) az evangélikus gyülekezet volt, ahol ideiglenesen eltűnhettek a társadalmi szakadékok, a rendiség szabta határok. A megfelelő háttér tehát adott volt számára, amit alapos iskoláztatás tett teljesség: a német evangélikus leányiskolába járt, magyarra pedig Szakács József, a későbbi püspök oktatta. A pallérozott tudású leány fiatalon ment férjhez a német anyanyelvű Feldinger Gottfried temesvári kereskedőhöz, és e házasság négy gyermeket adott a házaspárnak. Ennek ellenére tíz évnél nem tartott tovább a frigy, amely, amennyire a források elárulják, boldogtalan volt. Kánya Emíliának azt is el kellett tűrni például, hogy anyósa kerek perec tudassa vele: a hozomány nélkül férjez menő asszonynak maradéktalanul engedelmeskednie kell férjének. Az 1850-es évek végén viszont Kánya Emília már elvált asszonyként élt Pesten, elhagyva férjét és Temesvárt. Mivel már az 1850-es években írogatott (életrajzok, „beszélyek”) eleinte álnéven, majd immár Emíliaként különféle lapokba (például a Hölgyfutárba), megérett benne a gondolat, hogy szerkesztőként is tevékenykedni szeretne. Ennek nyomán született meg 1860-ban a Családi Kör című szépirodalmi és divatlap, az első olyan sajtótermék, amelyet női szerkesztő tartott kézben: ez egészen 1880-ig jelent meg. A lap sikere után magánélete is rendeződött, újra férjhez ment, méghozzá Szegfi Mórhoz, aki maga is újságíró volt egyebek mellett. A család később Fiuméban élt, jellemző módon egyik fiuk (összesen nyolc gyereket szült Emília), Szegfi László is szerkesztő lett (Fiumei Szemle). Irodalmi munkássága mellett fontos említeni visszaemlékezéseit is (Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő emlékiratai), amely alig két évtizede látott napvilágot nyomtatásban. Ebben így írt írói ambícióiról: „Az ilyen szellemi foglalkozás nagyon megegyeztethető a nő családi hivatásával is – még nagyobb ambícióval vezettem háztartásunkat, gondoztam, neveltem drága kis gyermekeimet. Csak azt az időt fordítottam írásra, melyet mások a túlságos sok pihenésnek és szórakozásnak szánnak. […] Az én gyermekeim és háztartásom sohasem szenvedte meg az én szerény, egyszerű írói kísérleteimet.”

Emília emlékirata nem pusztán egy család, vagy rokoni kör tagjainak megismerését teszik lehetővé, hanem annak a tágabb közegnek a feltérképezését is elősegítik, amelyben egy-egy család a társasági életben, vagy vagyoni helyzete, esetleg vallása folytán tartozott, s megismerhetjük, hogy e közeg milyen súlyú, jelentőségű volt. „Hogy a Kánya család barátainak, ismerőseinek Emília emlékiratában megörökített névsorát tanulmányozzuk, nemcsak az evangélikusság szinte önmagával is beérő társaséleti szerveződéseire figyelhetünk föl, hanem arra is, hogy a korabeli pesti értelmiségben milyen nagy súlya volt ennek a viszonylag kis létszámú felekezetnek, hogy mennyi nagynevű tudós, professzor, író, szerkesztő van közöttük, de a Hunfalvyak, Balassák, Markusovszkyak, Tavassy, Vachott, Pákh Albert és Petőfi – Emília által megemlített – nevei mellé még sok már is odakívánkozna …”[1] – írja Fábri Anna a Kánya-memoár egyik kiadója.

 

[1] Kánya E.: Réges régi időkről 313.

Utolsó frissítés
2017.03.17.