Petrőczy Kata Szidónia

II. (XXXVIII.)
Más, egy Tót ének, Shlubokosti Serca meho nota. 
Csinálta, mikor Isten súlyos nyavalyába megsegítette.

Oh, hogy adhassak hálákat néked édes Jézusom,
Én megváltó Krisztusom,
Ki az halál kapujából kihoztál, segétségem,
Jésus, én reménségem.

Nem nézted bűnös voltomat, lehajtád füleidet,
Kinyújtván kezeidet,
Eljöttél segétségemre meghallván könyörgésem,
Jézus, én reménségem.

Rettenetes fájdalmimat kegyes szemmel tekintéd,
S azokat megenyhítéd,
Midőn mindnyájan elhagytak, te adtál én mellettem,
Jézus, én reménségem.

Én bűneimtül rettegvén nagy sokságát számláltam,
Tehozzád kiáltottam,
Kegyes füleidbe hatott én hibás könyörgésem,
Jésus, én reménségem.

Az te gyógyító szent kezed elbágyadt tagjaimat,
Orvoslá fájdalmimat,
Midőn azoknak soksága szintén lenyoma engem,
Jézus, én reménségem.

Te nem adtál az halálnak, életbe megtartottál,
Jóvoltodbul megáldál,
Tömlődbe szedvén könyvemet megvígasztalál engem,
Jézus, én reménségem

Oh, ki mondhatná ki, Uram, te irgalmasságodat,
Kegyelmes jóvoltodat,
Ki óránkint velem közlesz, szeretvén táplálsz engem,
Jézus, én reménségem.

Adjad szent lelkedet, Uram, hogy soha ne felejtsem,
Jóvoltodat, én kincsem,
Sőt mindenkor dícsírhessem én hálaadó lelkem,
Jézus, én reménségem.

Bűneimet megútálván igaz szolgálód legyek,
És csak tenéked éljek,
Virágozzék én szívembe hozzád való inségem,
Jézus, én reménségem.

Ne hagyj el kérlek engemet, légy ezután is velem
Mind holtomig, s én szívem
Egyedül téged óhajtson, Jézus, édes szerelmem,
Jézus, én reménségem.

Holtom után penig vegyed tehozzád én lelkemet,
Nézhesse szent színedet
Áldván örökké nevedet, jövel én segétségem,
Jézus, én reménségem.

Ámen

 

XXXIII.
Ének. Nótája: Oh, én reméntelen...

Elbágyadt lelkeknek, szomorú szíveknek
        Ki vagy vígasztalója,
Gyámoltalanoknak, ügyefogyattaknak
        Erős oltalmazója,
Mennybéli Istenség, uralkodó felség,
        Üdvösség megadója.

Te hozzád kiáltok, ki férgecskéd vagyok,
        Figyelmezz kérésemre,
Látod gyötrelmimet, fájdalmas szívemet,
        Tekints szívem sebire,
Irgalmas szemeddel s hatalmas kezeddel
        Jöjj el segítségemre.

Mert sok bánatoknak, szörnyű fájdalmaknak
        Estem mély örvényibe,
Kik óránkint nőnek, csoportoson gyűlnek
        Én szomorú szívembe,
Nem lelek vidulást, sem semmi nyugovást
        Nagy keserűségembe.

Sokfelől ostromol, s ugyan reám omol
        A keresztnek zápora,
Nincs kinek folyamnom, segedelmét várnom,
        Mert Felséged ostora
Reám eresztetett, szívemre vettetett
        Hitemnek próbájára.

De gyarlóságomat, s erőtlen voltomat
        Oh, Úristen, jól látod,
Hogy bánatim terhét, ostromló erejét
        Nem bírhatom, te tudod,
Segedelmed nélkűl reménségem meghűl,
        S hitem ha nem táplálod.

Ha tenéked tetszik, nékem jómra esik,
        Vedd el vállamnak terhét,
Aki oka búmnak, gyakor siralmomnak,
        Fordítsad annak szívét
Hozzád, hogy meg térjen, s hű szívvel légyen
        Hozzám, s megbánja vétkét.

Vígasztalj meg, kérlek, mert ha csak így élek,
        Nem erősít jóvoltod,
Reménségem meghűl, kicsinségem eldől,
        Hogyha hatalmas karod
Engem nem támogat, lelkem nem szolgálhat
        Úgy, azmint te kívánod.

Mert bánatim miatt sokszor lelek hibát
        Az én imádságomba,
S az ördög akadált vet és nevel dagált
        Azzal buzgóságomba,
Hitembe csökkenjen, izgat, kételkedjem
        Nagy irgalmasságodba.

Vígasztalj meg azért Szent Fiad nevéért,
        Add meg kívánságomat,
Ha tetszik kérésem, ne bocsásd üresen
        Én fohászkodásimat,
Hadd viduljon szívem, s téged áldjon lelkem,
        Szüntesd sok siralmimat.

Ha pedig tovább is ez öldöklő tövis
        Sérti akaratodbul
Szomorú szívemet, kérlek, hogy hitemet
        Erősíts jóvoltodbúl,
Ha holtig is érzem ostorodat, vészem
        Jó szívvel, mint Atyámtul.

Csak Jóbnak tűrését, Ábrahámnak hitét
        Oltsad az én szívembe,
Én reménségemet s erőtlenségemet
        Támogasd, hogy semmibe
Ellened ne vétsek, csak tenéked éljek,
        Bízzam ígéretedbe.

Bocsásd meg bűnömet, melyekkel ellened
        Vétvén sujtolásidat
Vontam bús fejemre, szomorú lelkemre
        Ez látogatásidot,
Adjad, hogy hasznára és lelkem jovára
        Érezzem ostoridat.

Éltemet, lelkemet, elbágyadt szívemet
        Én, Uram, néked adom,
Bűneimmel búmat, könyvhullátásimat
        Szent kezedbe ajánlom,
Mert ha te igazgatsz, tudom, veszni nem hagysz,
        Soha kárát nem vallom.

Szerelmes Fiadért, annak haláláért,
        Kérlek, viseld gondomat,
Tekintsed érdemét, kiontott szent vírét,
        Halld meg kiáltásomat,
Vezéreld éltemet, hogy tisztán lelkemet
        Tartsam s gondolatimat.

Hogy hozzád bűnömbül, megtérhessek szívbül
        Tartván pönitenciát,
Adj gyökeres hitet, égő szeretetet,
        Ki által bűn ruháját
Rólam le vethessem, s tőled elnyerhessem
        Üdvösség koronáját!

        Ámen.