Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat, 
Isten a tanútok reá. 
De nincsen, aki köztetek 
E szent harcot ne állaná. 
Ehhez Isten mindannyitoknak 
Vitathatatlan jogot ád: 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát! 

Ti megbecsültök minden rendet, 
Melyen a béke alapul. 
De ne halljátok soha többé 
Isten igéjét magyarul?! 
S gyermeketek az iskolában 
Ne hallja szülőjé szavát?! 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát! 

E templom s iskola között 
Futkostam én is egykoron, 
S hűtöttem a templom falán 
Kigyulladt gyermek-homlokom. 
Azóta hányszor éltem át ott 
Lelkem zsenge tavasz-korát! 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát! 

A koldusnak, a páriának, 
A jöttmentnek is van joga 
Istenéhez apái módján 
És nyelvén fohászkodnia. 
Csak nektek ajánlgatják templomul 
Az útszélét s az égbolt sátorát? 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát! 

Kicsi fehér templomotokba 
Most minden erok tömörülnek. 
Kicsi fehér templom-padokba 
A holtak is mellétek ülnek. 
A nagyapáink, nagyanyáink, 
Szemükbe biztatás vagy vád: 
Ne hagyjátok a templomot, 
A templomot s az iskolát!