Károlyi Gáspár hagyatékának nyoma Gönc mezőváros jegyzőkönyveiben

Károlyi Gáspár hagyatékának nyoma Gönc mezőváros jegyzőkönyveiben

A reformáció egyik legfontosabb feladatának tekintette Isten igéjének minden nemzet nyelvén való megszólaltatását, így az írott Ige, a Biblia nemzeti nyelvekre történő lefordítását, amelyben a magyarországi reformációra is nagy hatást gyakorolt Luther 1534-ben megjelent bibliafordítása. A megszülető magyar református egyház már egyik korai hitvallási iratában, az 1564. évi tarcal-tordai hitvallásban írásban is rögzítette e feladatot, amelyet aztán jelentős 15–16. századi előzmények után Károlyi Gáspár gönci református lelkész és munkatársai végeztek el és 1590-re elkészülhetett az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás, a vizsolyi Biblia. Ennek a munkának legjelentősebb alakja, irányítója, Károlyi (Károli) Gáspár emléke előtt hajtunk fejet alábbi forrásközlésünkkel, amely hagyatéki leltárát adja elénk 1592-ből. 

Károlyi Gáspár élete évtizedeken keresztül összefonódott Gönc mezővárossal, ahol bizonyíthatóan az első prédikátor 1558-tól, a művelt humanista történetíróként is jelentős nevet szerző egykori ferences szerzetes, később evangélikus, majd református lelkész bencédi Székely István, aki elsőként alkotott magyar nyelven történeti művet és aki elsőként tekinti át a magyar és egyetemes történelmet protestáns szemszögből. Az 1557-től itt birtokos Dobó Istvánnak komoly összetűzései voltak a várossal, ami miatt a prédikátort is menesztette és 1563-ban Károlyi került a gönci első papi székbe.[1]

Gönc azoknak a királynéi német telepes falvaknak az egyike volt, amelyet a XII. században kilenc másikkal együtt telepítettek Abaúj megye gyéren lakott területeire. Az itt élők az infrastrukturális lehetőségeket kihasználva, a céhes ipar és kereskedelem révén nem csak hogy a tíz német falu élére kerültek a középkor folyamán, hanem Kassa után a megye legnagyobb és legfejlettebb településévé váltak. Árpád-kori eredetű Szent Egyed templomukban a reformáció idején már rendszeresen megyei közgyűlések zajlottak. A mezőváros mellett pálos kolostor állt, a belterületen a városháza és tömlöce, ispotály, meleg vizes fürdőház volt. A kora újkorban a várost tölgyfagerendákból épített erős palánk vette körül, két, láncokkal lezárható kapuval. A városlakók szabadon bíráskodhattak a főbíró, négy esküdt és nyolc szenátor vezetésével a helyi és a magyarországi törvényeknek megfelelően, 1563-tól pedig akár halálbüntetést is kiszabhattak, amelyet a település határában felállított akasztófa messziről jelzett az erre érkezőnek. A mezőváros jegyzője magyar nyelven vezette az 1552-től fennmaradt jegyzőkönyveket. A helyi közösség a középkortól pecséthasználattal rendelkezett, hetipiac és négy országos vásár tartásának privilégiumával élt. Két tucat céh nyomáról tudunk, amelyek a felső-magyarországi „Ötváros” céhszabályzatai szerint működtek.[2]

Ilyen fejlett és pezsgő gazdasági és kulturális életű mezővárosba érkezett a harminc év körüli Károlyi, egy ilyen jókora településnek a vallási és szellemi vezetését kellett ellátnia több évtizeden keresztül. Itt évekig tartó, összefogott csapatmunkában végezte és végeztette a Biblia fordítását, mely 700–800 példányban Vizsolyban került kinyomtatásra és ahol 1590. július 20-ára fejeződött be a Biblia kinyomtatása.[3]

Károlyi Gáspár Göncön élte magánéletét is, három felesége volt, akik közül a másodiktól, Garai Annától, Gáspár, Sára, Kata és Margit gyermekei születtek, közülük azonban csak Kata érte meg, apját túlélve, a felnőtt kort, aki apjától 20 Bibliát örökölt, amint azt a közlésre kerülő forrás is igazolja: „Ittem ezen kívöl maradott az Caspar uram lyányára az bibliából, az mely bibliának dolgát az szegín Caspar uram véghezvitt, 20 biblia maradott az Kata részére”. Harmadik feleségétől, Szőcs Katától is született egy lánya, Anna[4], de utóbbiról nem esik szó az általunk közölt „hagyatékban”. A prédikátorral élt öccse, Károlyi vagy másként Gönczi Miklós[5] és családja is.[6]

Károlyi az 1590-es Biblia nyomtatás idejére megfáradt, önmaga is idős embernek érezte magát. Szenci Molnár Albert így ír utolsó éveiről: „És mikor már az könyv nyomtattatnék is, egynéhányszor hallottam, hogy fohászkodván ígyen szólott: Csak az Isten addig éltessen, míg ez Bibliát kibocsáthassam, kész leszek meghalni és az Krisztushoz költözni. És kévánságát megnyervén az istenes vén ember két esztendővel azután elköltözött az szentek lelkeinek főpásztorához és pispekéhöz, kinek dicsőségét öregbíteni ez könyvnek kibocsátásával is kívánta.” Szabó András szerint halála 1591 december végén következett be, amelyet az alább közölt forrás dátuma is megerősít.[7]

A bemutatásra kerülő forrás a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárában, a V. 151. Gönc nagyközség iratai 1551–1950 (1951). megnevezésű fond 26. kötetének 36–38. oldalain található. Az itt említett 26. és a 27. kötetekről elmondható, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye legrégebben, 1552-vel kezdődő mezővárosi jegyzőkönyveit takarják, amelyben a felső-magyarországi „Ötváros” törvényeit is lejegyezték.[8]

Anno Domini post incarnatonem salutis nostrae 1592.[9]

Judice existente Demetrio Geoncz[10]. Jurati autem cives[11]: Michael Melda, Tomas Zabo, Andreas Nadasdi et Joannes Zabo Kristan. Tota senatus[12]: Nicolaus Kloz, Gregorius Stelczer, Joannes Kowacz, Mattias Melipauk, Franciscus Zabo, Jacobus Ox, Petrus Kristan.

Ez megíratott 1592. esztendőben jöve mielőnkben Geonczi Miklós diák, Caroli Casparnak öccse és kére minket arra, hogy az mi marhája és öröksége Caroli Casparnak az ő megmaradott árvájára, Katha asszonyra maradott volna, rend szerint az váras könyvében megírnánk, mely dolog rend szerint ez, valami az Katóra szállott.

Az mely szőlő volt az Ruskai földön Caroli Caspartól maradott és az Geonczi földön szántóföld és rét, kitött summa szerint fl. 914. Abból jutott az asszonynak az egy gyermekével ötven fl. 425[?], d. 66.

Az Katha asszony része, ki vagyon Miklós diáknál fl. 71, d. 33.

Ez 71 fl. és d. 33, mely az Kata része volna, az Ruskai és Geonczi örökségből kitudván az summát, az mely rész jutott volna az asszonynak az Tokay részből ezül is elégítettük, annak felette elégítettük, kiteszen fl. 102, d. 67. Marad még az Kata részére az ezüst marhából fl. 697, d. 32.

Jutott ismét két szöges ón palack. Ismét jutott egy só őrlő, egy öreg vasfazék, egy kis réz mozsár, egy réz tepsia. Jutott ismét egy sima mosdó medence. Jutott ismét egy kis fekete asztal, ismét két kis serpenyő, egy rost, egy nyárs.

Tartozik az asszony az lyánkának fl. 2, d. 47.

Ezből ez megnevezett summából, tudnia illik fl. 27, d. 55, fizetett Miklós diák az megnevezett Caroli Casparért adósságot az kassai Pap Ferencnek és az Pathaki mesternek fl. 21, d. 99.

Ittem maradott egy párta ö[v], kiteszen egy girát[13]. És ő neki maradott ismét tíz ezüst kalan, mel teszen egy nehezék híján 2 girát. Jutott ismét készpénz fl. 27, d. 55. Jutott egy bokor kapocs, mely teszen 5 ½ nehezéket. Ismét jutott egy arany fillér. Jutott egy sima pohár, mely teszen 11 nehezéket és egy girát. Jutott aprólék ezüst 12 nehezék. Jutott bádok mű, egy pintes kanna, sima két meszelyes kis kannácska, 3 ón tányér, 3 közép ón tál, egy öreg ón tál, egy öreg réz gyertyatartó.

Tokajból az mi párnák jutottanak az gyermeknek: 3 derékal[j], 3 fel, egy duhna. Ismét jutott az Geoncziből egy derékal[j], 3 vég fejel. Jutott ismét egy veres aranyas ki[..]czvel csinált szoknya váll. Jutott ismét egy tafota és feír gyolcs lepedő.

Ittem jutott szél híján egy-egy párnahaj. Ismét hét fő szél haj, egy párnahaj, ismét felhajnak való sikos, egy tarka abrosz, más zavos abrosz, tarka kendő, két sing vászon, egy derékal[j] haj.

Ittem az mely két selyempaplant írtak volt az lajstromban, az egyik ugyan vagyon, az másikot megújították, az is az lyánkáé. Ugyan ottan Eoze Demeter egy kárpitot engedett volt az lyánkának, azt is kiadták az lyánkának Kathának.

Ittem ezen kívöl maradott az Caspar uram lyányára az bibliából, az mely bibliának dolgát az szegín Caspar uram véghezvitt, 20 biblia maradott az Kata részére.

Actum in oppido Geoncz 3. die Januari Anno domini 1592.[14]

Melléklet: A Károlyi hagyaték leírásának MNL BAZML V. 151. 26. kötet. 36–38. p.

Bodnár Tamás (MNL BAZML)

Felhasznált irodalom és források:

Bodnár Tamás: Gönc mezőváros jegyzőkönyvei 1552–1850. Gönc, 2015.

Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen, 1995. (Csokonai História Könyvek. Sorzatszerk.: L. Nagy Zsuzsa és Barta János)

Iványi Béla: Göncz szabadalmas mezőváros története. Karcag, 1926.

Szabó András: A rejtőzködő bibliafordító – Károlyi Gáspár. Kálvin Kiadó, Bp., 2012.

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára (MNL BAZML) Mezővárosok, rendezett tanácsú városok, községek. V. 151. Gönc nagyközség iratai 1551–1950 (1951). 26. kötet. 36–38. p.