Kassa Felső-Magyarország fővárosa, metropolisza volt már a 16. században. Gazdasági jelentősége magával hozta, hogy az új tanok igen hamar érkeztek ide, így azt várhatnánk, hogy Körmöcbányához és Bártfához hasonlóan igen korai adatokat találunk a felekezetváltás mozzanataira. Amint azt a feltárás során átnézett 1527 és 1560 közötti időszak forrásai is mutatják, ez nem volt teljesen így. Mindezt a mohácsi ütközet utáni áldatlan állapotokat előidéző polgárháború okozta, pontosabban az, hogy Kassát 1536 telén Czeczey Lénárd elfoglalta Szapolyai János számára. A feltárás során ugyanis számtalan olyan irat került elő, amelyet Kemény Lajos a „Reformáció története Kassán” cícmű kiadványában nem jelentetett meg, így pontosabb képet tudtunk nyerni a végbement konfesszionalizációs folyamatokról.
Nagyon érdekes és fontos momentuma volt a kassai konfesszionalizációnak, hogy a többi városhoz hasonlóan már az 1530-as években megjelent az igény újhitű lelkész meghívására (különösen a kassai származású Johann Henckelt igyekeztek elcsábítani Mária királyné mellől), de a folyamatot a Czeczey-féle akció akasztotta meg, amely 1551-ig lényegében konzerválta az előző állapotokat. A teljes vallásváltásra valójában az 1556. évi tűzvész után került sor, amikor a katolikus plébános és a teljes kolostor elmenekült a városból, és már nem is tért vissza egészen 1604-ig. A folyamatra azonban jól rávilágítanak a most megtalált iratok, amelyek döntő jelentőségű források. Általában azt a legnehezebb megtalálni, hogy a katolikus papság mikor költözött ki egy-egy településről, de ebben az esetben erre is találtunk információt, sőt, felleltünk egy rövid bejegyzést arról is, hogy a plébános a közeli Szikszón talált menedéket!
A városi levéltári anyag mellett teljes körűen feltártuk a kassai evangélikus és református egyház iratait is, ahol a városi levéltár munkatársainak segítségével sikerült kapcsolatot teremteni a szlovák evangélikus egyházközséggel, ahol 16. századi iratokat is találtunk, valamint nagyon sok olyan levéltári forrást, amelyek elsődlegesen a gyülekezetek (magyar, német, szlovák) belső életére mutattak rá. Az említett források mellett a templom építéséhez kötődő - a lelkész által sem ismert -tervrajzokat is találtunk, valamint 19. század eleji (1809) oltárterítőkre bukkantunk.